Pető Iván (SZDSZ)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A váratlan napirendi fordulat miatt, Török kollégám nincs itt, ő kívánt hozzászólni. Én csak reflektálnék az elhangzottakra, mert azt hiszem, nehéz szó nélkül hagyni, amit Filló képviselőtársunk, illetve Schamschula képviselőtársunk mondott. Jóval bonyolultabbnak látom a lakásproblémát. Úgy érzékeltem a javaslatból is és a javaslat benyújtása óta folytatott - nevezzük így az egyszerűség kedvéért, bár hivatalosan ilyen intézmény már nincs - társadalmi vitákból, hogy maga a Kormány is ezt jóval bonyolultabbnak látja. (Közbeszólás: Népi vita.) Itt azt mondják, hogy népi vita. Nemcsak népi vita volt, intézmények is részt vettek benne. De nevezzük népi vitának. Csak egy kérdést fogalmaznék meg Schamschula képviselőtársunk - szerintem - ellentmondásos felszólalása nyomán. Ha elfogadjuk a javaslatát - aminek egy részével természetesen egyetértek -, hogy hozzon a Parlament olyan döntést, hogy az önkormányzati lakások eladásából származó bevétel 50%-át lakásépítésre fordítsák, akkor milyen lakásokat építsen ebből az önkormányzat, ha nem emelhetőek a lakbérek? Mi történik ezekkel a lakásokkal? Öröklakásokat építsen az önkormányzat, és a gazdag embereknek adja el ezeket, vagy nagyon szigorú feltételekkel adja bérbe ezeket? Ha egy olyan általános rendelkezés születik, amelyet Schamschula képviselőtársunk vagy Filló képviselőtársunk javasol, hogy generálisan plafonja legyen a lakbéreknek, a jelenlegi szinten állapítsuk meg vagy fagyasszuk be a lakbéreket, akkor nem épül Magyarországon több bérlakás. (17.50) Nem lesz olyan önkormányzat, amelyik bérlakást építsen, nem lesz olyan magánépítő, aki a pénzét bérlakásépítésbe fekteti be. Ez szerintem egy ellentmondásos javaslat. A másik része a javaslatnak, tehát az az igény, hogy az önkormányzatok a lakáseladási bevételeik 50%-át fordítsák valamilyen módon lakáscélra, az itt a társadalminak nevezett vita folyamán úgy tűnik, hogy egyetértésre talál, mindenki ezt javasolja, hogy legyen valami ilyenfajta szabály. De még egyszer mondom, ezt én összeegyeztethetetlennek érzem azzal a megoldással, amit Schamschula képviselőtársam a másik javaslatában tett. És a teljes képhez hozzátartozik, amit én korábbi felszólalásomban már elmondtam, hogy nemcsak az a probléma, amit itt képviselőtársaim említettek, hogy a lakásokban lakó emberek jelentős része nem tudja fizetni a lakbért, ez egy valódi társadalmi probléma. De ennek a társadalmi problémának a másik oldala - és ettől nagyon ellentmondásos a helyzet - az, hogy a lakástulajdonos, az önkormányzat a bevételeiből viszont nem tudja fenntartani a lakást. Tehát ha egy olyan döntés születne a Parlamentben, ami csak arról szól, hogy fagyasszák be a lakbéreket, akkor az önkormányzatok lehetetlen helyzetbe kerülnének, és kénytelenek lennének azoknak is eladni a lakást, akik nem akarják megvenni, mert nem tudják fenntartani a lakásokat, különösen nem tudják pótolni az elmaradt beruházásokat. Sokkal bonyolultabb tehát ez a kérdés, mint ebből a két felszólalásból kitűnt. Én azt gondolom, hogy a módosító indítványok tárgyalása során, illetve a módosító indítványok benyújtása után érdemes ezekre a kérdésekre visszatérni és teljes bonyolultságukban áttekinteni az ügyeket. De ha már szót kértem, kénytelen vagyok megemlíteni azt, hogy Filló képviselőtársam több olyan megállapítást is tett, ami énszerintem az őáltala is elfogadott piaci szabályokkal, tulajdoni elképzelésekkel összeegyeztethetetlen. A Parlament többségi döntéssel elfogadta a fővárosi törvényt, többségi döntéssel elfogadta a vagyoni törvényt, a fővárosi törvényből következik - szeretjük, nem szeretjük, következik -, hogy minden önkormányzat maga határozza meg azt a lakbérmechanizmust, amit jónak lát - megválasztott önkormányzatokról van szó, még akkor is, ha nem értünk egyet minden döntésükkel -, minden önkormányzat maga alakítja ki a lakáspolitikáját. Ebből következik, hogy lehet emlegetni akár hetente, havonta vagy évente többször, hogy a Rákóczi út egyik oldalán ilyen, a másik oldalán olyan lakáspolitika folyik, de ez természetesen következik abból, hogy a fővárosi kerületek szuverén módon döntenek olyan ügyekben, amelyek meglehetősen bonyolultak, és nem feltétlen ugyanaz a következtetés adódik ugyanabból a helyzetből. Ráadásul, valljuk meg, az önmagában még nem kell, hogy felháborítson senkit, hogy a Rákóczi út két oldalán más és más a lakbér, mert normális lakásbérleti rendszer esetén egy házban is többféle lakbér lehet, az első és a tizedik emeleten, az első és a negyedik emeleten, a földszinten egészen más elvek alapján állapíthatja meg a tulajdonos a lakbért. Tehát nem elképzelhető az, hogy a Rákóczi út két oldalán feltétlen ugyanolyan elvek alapján kell a lakbért megállapítani. Az a normális, hogyha minden önkormányzat a lakosság igényeit és saját anyagi lehetőségeit figyelembe véve maga alakítja ki azokat a szabályokat, amelyekkel a lakásrendszert a saját területén működtetni tudja. Elhangzottak itt természetesen olyan észrevételek, javaslatok, amelyekkel szemben semmi kifogásom nincs, Schamschula képviselőtársamnak a házmesterlakások ügyében elmondott javaslatával lényegében egyetértek, és más elemek is elhangzottak, amelyek elfogadhatóak, és mi is hasonló tartalmú módosító indítványokat tervezünk benyújtani, csak a problémákat emeltem ki. Azokat a problémákat emeltem ki, amelyeket én, lehet, hogy a felszólalások hibájából, lehet, hogy azért, mert nem értettem meg a felszólalásokból a tényleges összefüggéseket, de ellentmondásosnak láttam, illetve a piacgazdaságra épülő lakáselképzelésekkel összeegyeztethetetlennek láttam. Köszönöm szépen. (Taps.)