Schamschula György (MDF)

1992. szeptember 28.

DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Megpróbálom - valószínűleg én mondtam rosszul - részletesebben elmondani az általam felvetetteket, nehogy ismét félreértés legyen belőle. Azt mondtam, hogy három témáról szeretnék beszélni. Az első volt a házmesterlakások, úgy látom, Pető Iván kollégánk ezt kitűnően megértette. A második volt a szociális lakbér bevezetése az önkormányzati ingatlanoknál. Ezt, azt hiszem, egy kicsit összekeverte az önkormányzatok lakásépítési kötelezettségével, ami a harmadik téma volt. Megpróbálom egy kicsit részletezni. A második témában azt javasoltam, hogy az önkormányzati lakások lakbérét fagyasszák be az ez év június 30-ai szinten. Ezáltal tulajdonképpen egy szociális lakástömeg jön létre, és ezzel szemben áll az úgynevezett piacgazdasági lakástömeg - ha így nevezzük -, amely a magántulajdonban lévő lakások, az időpont után épített önkormányzati lakások és egyéb hasonló, később létesített, üzleti célból megvalósult építmények bérletét jelenti. Tehát ez a második felvetésem. Amit pedig Pető Iván elmondott, hogy ezt nem fogják tudni ebből a lakbérből fenntartani az önkormányzatok, engedjék meg, hogy ismét egy saját kerületemből származó számszaki példát hozzak fel. Az V. kerületben a lakásbérletekből a VI. hónapban 78,5 millió forint folyt be, míg az egyéb ingatlanok bérbeadásából 640 millió, Uraim! (18.00) A lakásokat nemcsak a 78 millióból kell fönntartani, hanem a 640 millióból is, tehát magyarul mondva: ha én egy épületben gondolkozom, az épületnek a hasznosításában az üzlet, a vendéglő, az egyéb létesítmény sokkal nagyobb értéket hordoz, mint az ott lévő egynémely, esetleg több lakás is. Tehát nem lehet ellene azt fölhozni, hogyha maximáljuk a lakbéreket az önkormányzati lakásoknál, akkor nem fogja tudni az önkormányzat a megfelelő karbantartást eszközölni. Végül a harmadik, amikor azt javasoltam, hogy a lakások elidegenítéséből befolyó összeg 50 százalékáig legyen köteles lakást építeni az önkormányzat, ezáltal tulajdonképpen a lakásalap bővítését akarom elérni, a lakáspiac megteremtését, és tulajdonképpen egy lakásmobilitással a szegényebb sorsúak lakáshoz juttatását is meg lehet indítani. Ez volt a harmadik, és kérem, ne keverjük össze a másodikat a harmadikkal, mert alapvetően nincs köze hozzá. Lehet, hogy valaki azt mondja, hogy az önkormányzatoknak tulajdonképpen nem feladata a lakásépítés. Erre azt mondom, hogy valóban, általában nem feladata, de most egy speciális történelmi helyzet van, amikor az önkormányzatok egy óriási lakástömeget kaptak meg, ami piacgazdasági viszonyok között sehol nincs meg a világon az önkormányzatoknál. Ezt az átmeneti időszakot - tehát amíg leépül ez az önkormányzati lakástulajdon-tömeg - kell nekünk okosan fölhasználni, hogy ennek egy része további lakásokban realizálódjon, és - mint ahogy mondtam - ezáltal lakásalap- bővítés jöjjön létre valamennyiünk hasznára és érdekében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)