Ungár Klára (Fidesz)
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ): Köszönöm, Elnök Úr! Én is Schamschula úrra szeretnék reagálni, sőt most már kettő darab fölszólalására is reagálhatok. Sajnálom, Elnök Úr, hogy Pető Iván után nem adta meg nekem a szót, mert így Schamschula úrnak valószínűleg még egyszer reagálni kell majd a reagálásra. Három dologra hívnám föl a tisztelt képviselőtársak figyelmét. Az egyik, hogy Schamschula úr, aki a Kormány államtitkára tudtommal, a Kormány által benyújtott törvénytervezettel élesen ellentétben álló koncepciót adott elő. Mindenképp érdekesnek vagy színesnek tekinthető ez az álláspont. (Közbeszólások, zaj.) A másik probléma, amire fölhívnám a tisztelt képviselőtársak figyelmét, az, hogy Schamschula úr igen érzékenyen, igen érzékletesen írta le a bérlakásban élők problémáját, különösen az idős emberek problémáját, akik se nem tudják eladni, se nem tudják elcserélni a lakásukat, és ugyanakkor igen érzékletesen leírta, hogy a mobilitás milyen csekélyke kis hazánkban. Az az egyetlenegy kérdésem maradt, hogyha a lakbérek fölszabadításában, ha a lakáscserék meggyorsításában nem látja a mobilitás elősegítését, akkor miben látja? Mi a megoldás arra, hogy valóban Budapesten és országszerte a lakások mobilan változzanak, illetve az emberek mobilitása növekedjék. Schamschula úr nagyon komoly feladatokat ró és feladatokat szán az önkormányzatokra, csak a következő problémák vannak. Egyrészt az önkormányzatok - egy 1990. évi önkormányzati törvénnyel - költségvetési szabadságot élveznek, ami azt jelenti, hogy a bevételeikkel és kiadásaikkal szabadon gazdálkodnak az államháztartási törvény keretén belül. Ezért bármilyen kötelezettséghez, amelyet az önkormányzatra akarunk róni, értelemszerűen minimum a Ház kétharmadának egybehangzó szavazatára lesz szükség, és az önkormányzati törvény módosítására. Én még ezt is el tudom képzelni. Csak egy állami tisztviselőtől, akinek többek közt a szakszervezetekkel, meg a munkanélküliséggel és egyéb feladatokkal kell foglalkozni, a szájából egyetlen egy szót sem hallani arról, hogy mi a kormányzat, mi a nagy költségvetés feladata a lakásszektorban - hát, hogy is mondjam, mindenképp furcsa. Azt gondolom, hogy aki ilyen komoly feladatokat tud kiróni, ilyen komoly szerepet tud az önkormányzatok számára kijelölni a lakásszektorban, az a képviselőtársunk valószínűleg elgondolkodott azon is, hogy az egész országot irányító Kormánynak és költségvetésnek milyen feladata és szerepe van a lakásszektorban. Nem szeretném elismételni azt a javaslatomat, ami csak részben hasonlít Schamschula úr javaslatára, de mégis muszáj: azt gondolom, hogy nem kötelezni kell az önkormányzatokat arra, hogy lakásalapokat hozzanak létre, hanem ösztönözni kell. Ösztönözni pedig olyanféleképpen lehet, hogyha valóban fölhasználnak pénzeket a lakásszektor, a lakásállomány fölújítására, új lakások építésére, akkor ehhez valamilyen arányban - ugyanolyan arányban vagy 50%-ban, vagy nagyobb arányban - az állami költségvetés is be fog szállni ebbe a tevékenységbe, ebbe a szektorba. Szeretném, hogyha a lakbérek befagyasztását mindenképp megindokolná Schamschula úr. Voltak Nyugat-Európában olyan politikusok, akik azt mondták, hogy egy várost tönkretenni bombázással és a lakbérek befagyasztásával lehet. Mindenképp érdemes lenne megnézni amerikai és nyugat-európai példákat, hogy mi történik a lakbérbefagyasztások után: általában egy elég erős slumosodás, a gazdagabb rétegek kiköltöznek, a közlekedési problémák erőteljesebbek. A lakbérek befagyasztásával gyakorlatilag az egész lakásállomány szociális lakásállománynak tekinthető attól a pillanattól kezdve. Az adott jövedelmi szintet tartjuk meghatározónak, az adott termelékenységet tartjuk meghatározónak, az adott GDP-t tartjuk meghatározónak+, amit remélem, hogy a kilábalást, a recesszió megszüntetését, a konjunktúrát, az élénkítést kívánó kormánytisztviselő egy percig sem gondolhat komolyan. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)