Hajdu Istvánné (EKgP)
DR. HAJDÚ ISTVÁNNÉ (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kevés olyan kérdés van, amelyben egyetértenek az Országgyűlést alkotó pártok frakciói. Ezen kevés kérdés közé tartozik, hogy a koncepcionális törvényalkotás érdekében célszerű, ha a törvényjavaslatok teljes körű előkészítés után minden szempontból érett formában kerülnek a plenáris ülés elé. Az előttünk álló 1999-es számú törvényjavaslat nem egészen ilyen. Tudomásunk van róla, hogy komoly szakmai bizottságok dolgoznak a villamos energiáról szóló 1962. évi IV. törvény és a gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvény módosításán. A jelzett előzmények ellenére egyetértettünk az elmúlt év tavaszán megismert, és akkor plenáris ülés elé nem került törvényjavaslat mostani napirendre tűzésével. Hogy miért? Leginkább azért, mert egy, a tulajdont, a tulajdonviszonyokat érintő kérdés ügyében a döntés valóban halaszthatatlan. A törvényjavaslattal kapcsolatos észrevételünket egy általános megjegyzéssel kezdjük. A villamos energia és a gázenergia fellelhető közös vonásai, nevezetesen, hogy mindkettő energiahordozó, nehezen tárolható, és vezetéken továbbítják, nem feltétlenül indokolják egy közös törvénybe foglalásukat. Ilyen megfontolásból mi a gázenergiáról szóló törvényre koncentráljuk mondanivalónkat. A részletes vita során kívánjuk indokolni a gázszolgáltatási jogosultságra, valamint egyes fogyasztók földgázellátásának engedélyezésére vonatkozó módosításunkat. Kiegészítést javaslunk a szolgáltatás rendszeres karbantartás miatti szüneteltetését érintő rendelkezésekhez is. Az említett gondolatok mellett az önök figyelmét most különösen a törvényjavaslat 7. §-ára szeretném irányítani, amely a jövőre vonatkozóan intézkedik a fogyasztók költségén létesített csatlakozó vezetékszakasz állami tulajdonba adása helyett üzemeltetés céljára történő átadásáról. A jövőt illető, javasolt szabályozással messzemenően egyetértünk, de elkerülhetetlennek ítéljük a múltra visszatekintő szabályozást, annak méltányos rendezését is. Gáziparunk az elmúlt három évtizedben rendkívül dinamikus fejlődésen ment keresztül. A vezetékes gázzal ellátott háztartások száma az 1960. évi 300 ezerről napjainkra hatszorosára nőtt. A környezetbarát földgáz részesedése energiamérlegünkben mintegy 30%, így az energiaellátás egyik pillérévé vált. Szidjuk, és sok mindenért szidhatjuk is az elmúlt - népiesen átkosnak becézett - rendszert, én e most napirenden levő témakörben elsősorban a torz energiaár-rendszer kialakulását és fenntartását tartom megbocsáthatatlannak. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy az önerős hozzájárulás lehetőségének megteremtése nélkül ma a jelenleginek legfeljebb a fele lenne a gázfogyasztók száma. Így kétségtelen, hogy a szóban forgó gyakorlat évekig pozitív szerepet töltött be. Az elmúlt 30 évben a háztartási földgázt a gázszolgáltató általában olcsóbban adta, mint vette, így a vállalatok gázeladásból keletkező veszteségét egyedül a fogyasztók anyagi részvételével létesült, és a gázszolgáltatók részére térítésmentesen átadott vezetékek értékének - egyébként nem is csekély, mintegy 6%-os - amortizációja kompenzálhatta. Tény ugyanakkor, hogy az anyagi részvétel ellentételezéseként a háztartási fogyasztók rendkívül előnyös áron vásárolhatták a földgázt, de az is igaz, hogy a közelmúltban beruházó fogyasztók természetesen nem élvezhetik sokáig a költségeket messze nem fedező gázárakat. Tisztelt Képviselőtársaim! Energetikánk nem könnyű helyzetén belül örvendetes, hogy gáziparunk súlyos, mértékadó tényezővé vált, fontos érdekei fűződnek részesedési arányának megőrzéséhez és a fejlődés minőségi jegyeinek szaporításhoz, a fogyasztók európai színvonalú kiszolgálásának megvalósításához. Ez valódi tulajdont és valódi tulajdonosokat igényelt, ezért támogatjuk a részletes privatizációt. A jelen elképzelések szerint a regionális gázszolgáltató vállalatok tulajdonában kezdetben három tulajdoncsoport osztozik, az állami tulajdonos, az önkormányzatok, valamint a külföldi befektetők. Mindhárom tulajdonosi körnek szerepe, sajátos jelentősége van, hiányát maga az ügy, a színvonalas szolgáltatás megvalósulásának reménye sínylené meg. Szerepük, jelentőségük a következő: A földgázbeszerzés mennyiségének növelése és az import diverzifikálása elkerülhetetlen és sürgős feladat. A többoldalú forrásbiztosítás, a tárolás és az országos gázrendszerbe kerülő földgáz minőségállandóságának megvalósítása, és ennek anyagi terhe - megítélésünk szerint - legalább 500 millió forint beruházást igényel. Az állami szerepvállalás, a felelősség e kérdésekért bizonyosan nem nélkülözhető, ez is indokolja a gázszolgáltatásban az állam legalább 25%+1 szavazatarányú részesedését. A külföldi tőke a privatizációs pályázat kiírása szerint kezdetben 33%-os részesedést szerezhet a gázszolgáltató vagyonából, így hozzávetőlegesen 10 milliárd forint körüli lehet az állami bevétel a privatizáció kapcsán, és hasonló tőkeinjekcióhoz, fejlesztési lehetőségekhez juthatnának a gázszolgáltató társaságok is. Természetesen mind a privatizációs bevételre, mind a részvénytársaságok jobb tőkeellátására nagy szükségünk van, de a külföldi tőke remélt megjelenése kapcsán legfontosabbnak egy új fogyasztó- és szolgáltatáscentrikus szemléletmód megjelenését látjuk. Rátérve a gázellátás megteremtése érdekében anyagi terhet vállaló számos fogyasztó és önkormányzat tulajdonlásának kérdésére, nehezen tudnánk elképzelni sikeresen működő földgázszolgáltatást kézzelfogható önkormányzati, ezen keresztül lakossági tulajdon, szerepvállalás nélkül. A privatizációs pályázat eddig is azt feltételezte, hogy a gázszolgáltatók által használt ingatlanok értékéig az önkormányzatok részvényessé válnak. Nyilvánvalónak érezzük azt is, hogy a vállalatok átalakulását követően bizonyos, Nyugat-Európában is szokásos normát meghaladó lakossági vagy önkormányzati anyagi részvétel a szolgáltatási költségeket teljes körűen fedező árrendszer megvalósulását követően részvénytulajdon vagy más formában kompenzációt nyerjen, és rendeznünk kell az elmúlt két évtizedben fogyasztói, önkormányzati részvétellel létrejött gázszolgáltatási vagyonrész sorsát is. A már említett, és szerintünk változtatni nem indokolt peremfeltételek, tehát legalább 25%-os + 1 szavazat állami és kezdetben 33%-os külföldi tulajdon dr. Hatvani Zoltán képviselő úr ismert önálló indítványa, dr. Szabó Tamás miniszter úr 1992 júniusában elhangzott, interpellációra adott válasza, valamint a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat között kell ésszerű kompromisszumot találni az önkormányzati, lakossági vagyonrész megteremtésére. (18.30) Kiindulási feltételeink a következők: kézzelfogható önkormányzati, lakossági tulajdon nélkül nem működhet jól a jövő gázszolgáltatása. Az önkormányzatok a gázszolgáltatók legfontosabb természetes partnerei, de csak tulajdon, várható osztalék, valamint a gázszolgáltatás indokolt költségeit fedező árak mellett. A gáztörvény, továbbá a gáztörvény 1969. évi hatálybalépését követő hozzájárulások nem kényszer, hanem az egyértelmű előnyök, szabad akarat nyomán valósultak meg, ugyanakkor az idő előrehaladásával egyre csökkentett anyagi részvételtől várható összes megtérülés a fogyasztók számára. Végül a hozzájárulások bizonylati háttere nem megbízható. A gázszolgáltató vállalatok adatai ma is érvényben lévő törvény előírásaihoz alkalmazkodóan esetlegesek: vagy vannak, vagy nincsenek. Ezen gondolatok szellemében készítettük el az önkormányzatok és a gázszolgáltatók érdekét egyformán figyelembe vevő módosító indítványainkat, lényegét a részletes viták során fejtjük ki bővebben. Meggyőződésünk, hogy a fő tulajdoncsoportok kiegyensúlyozott aránya garanciát jelentene a társaságok erőfölénytől mentes, sikeres, jövőbeli működéséhez. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)