Szalay Gábor (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Zavarban vagyok, ha meg kéne mondanom: vajon milyen szándékkal nyújtotta be, illetve erőltette oly gyorsan és hirtelen napirendre a Kormány ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Amennyiben csak az volt a szándéka, hogy megakadályozza Hatvani Zoltán képviselőtársunk már többször megemlített, önállói képviselői indítványának napirendre kerülését, akkor azt mondhatjuk, hogy ez az akció tökéletes volt és sikeres. Ha azonban feltételezzük azt, hogy a Kormány ennél jóval többet szeretett volna elérni, a céljai mások voltak és lényegiek, akkor azt kell mondjuk, hogy a próbálkozás tökéletes kudarcra van ítélve. Az a kísérlet ugyanis, amivel az 1962. évi villamos energiáról szóló törvényt, illetve az 1969. évi gázenergiáról szóló törvényt - egyébként mind a kettő rég anakronisztikussá vált már -, tehát amennyiben ezt a két törvényt javítani igyekszik a Kormány a módosító csomagjával, módosító törvényjavaslatával, akkor azt mondhatjuk, hogy ennek még a reménye sem lehet meg az előttünk fekvő törvényjavaslatot látva. A helyzet, amit ez a törvényjavaslat előidézhet, csak az lehet, hogy a zavaros helyzet még zavarosabbá válik, és az idejétmúlt szabályozás még idejét múltabbá válna, amennyiben az Országgyűlés ezt hajlandó lenne elfogadni. Szűcs képviselőtársunk az előbbiekben rendkívül korrekten és részletesen ismertette ennek a törvényjavaslatnak a hosszú és kanyargós történetét, hisz majd másfél éve van tulajdonképpen az Országgyűlésnek benyújtva. Majd másfél éve van a gazdasági bizottság javaslata alapján félretéve, és most nagy hirtelen, egyik pillanatról a másikra került ide ismét, elénk. A törvény módosítása pedig rendkívül aktuális lenne, hiszen tudjuk, hogy amikor a Kormány megígérte - mintegy másfél évvel ezelőtt -, hogy mind a villamos energiáról, mind a gázenergiáról szóló törvényt nem egy-két §-ában módosítja, és új törvényjavaslatokat nyújt be a Parlamentnek, méghozzá záros határidőn belül, akkor reményt láttunk arra, hogy érdemben bele tud nyúlni, érdemben szabályozni tudja azt az áldatlan helyzetet, amit az jelent, hogy folyik a privatizációja, vagy legalábbis a privatizációra történő előkészítése a gázszolgáltató vállalatoknak. Megjelentek a versenykiírások, a versenyfelhívások, és mindezek annak a régi törvénynek az előterében, mely régi törvény tulajdonképpen egy egészen elképesztő, lehetetlen helyzetet kodifikál, nevezetesen azt, hogy a gázszolgáltató a közszolgáltatási szerződés megkötését ahhoz a feltételhez kötheti, hogy a fogyasztó saját költségén építse meg az elosztó és csatlakozó gázvezetéket, majd ezt térítésmentesen adja állami tulajdonba, illetve a gázszolgáltató kezelésébe. Hatvani képviselőtársunk - többször említett - önálló képviselői indítványa pont ezt a legkényesebb, legdelikátabb részét a gáztörvénynek szerette volna módosítani, ezt akadályozta meg a Kormány a hirtelen, ismét előszedett törvényjavaslata benyújtásával. Erről a törvényjavaslatról két dolog azonnal megállapítható: nevezetesen az, hogy a monopol jogokat tulajdonképpen még inkább konzerválja, mint ahogy azok a régi törvényből megállapíthatók, valamint, hogy az egész elképzelés zavaros, inkonzisztens és más törvényekkel nem megy párba, nem felel meg más törvényekben vagy más törvényjavaslatokban elénk tárt elképzeléseknek. Mire gondolok pontosabban? Vegyük először azt az állításomat, hogy ez a törvényjavaslat jobban konzerválja a monopoljogokat, mint a megelőző törvényben ezek rögzítve voltak. A megelőző törvény egyik, most likvidálni szándékozott §-ában arról van szó, hogy a háztartási és kommunális fogyasztók új vagy növekvő gázigényének kielégítését a gázszolgáltató csak műszaki vagy biztonsági okokból akadályozhatja meg, ellenben hogyha ezt megteszi, akkor a fogyasztónak joga van az illetékes tanács végrehajtó bizottságához fordulni - hát az "illetékes tanács" helyébe most képzeljük az önkormányzatot. Ez a fellebbezési joga a fogyasztónak mostantól - legalábbis az elénk tárt törvényjavaslat erejénél fogva - megszűnne, vagyis más szóval tömören ez azt jelentené, hogy a gázszolgáltató teljesen önkényesen dönthetne abban a kérdésben, hogy adott fogyasztóhoz bevezeti-e a gázt vagy nem. Ha tovább kísérjük figyelemmel a törvényjavaslat monopólium megszilárdítására vonatkozó javaslatait, akkor azt láthatjuk, hogy javaslatot tesz a törvényalkotó a gázszolgáltató és a fogyasztó közötti közvetlen alku, illetve megállapodások megkötésére. Ez azt jelenti, hogy a gázszolgáltató és a fogyasztó közötti alku döntené el az árkérdéseket és a tulajdonkérdéseket. A tulajdonkérdéseket, amiket Hatvani képviselőtársunk olyan egyértelműen javasolt szabályozni, ez a törvényjavaslat homályban hagyja, hiszen azt mondja erről, hogy amennyiben a fogyasztó megépíti a saját finanszírozásával, a saját költségéből a csatlakozó és az elosztó vezetékeket, akkor a gázszolgáltató üzemeltetésébe kell hogy adja ezen vezetékeket. Az indoklásból tudjuk meg: ez azt jelenti, hogy ezt követően szabadon megállapodhatnak - mármint a gázszolgáltató és a fogyasztó - a tulajdon rendezésének a kérdésében. (18.40) Jól tudjuk, hogy itt jelentős erőfölényben van a gázszolgáltató, tehát nyilvánvaló, hogy az erősebb kutya elve érvényesülne. Vagyis farizeus módon a törvényjavaslat ugyan azt a látszatot keltheti, hogy a monopol megkötöttségeket van szándékában oldani, ezzel szemben azonban a gyakorlat azt eredményezi, hogy sokkal erősebb monopolkötöttségek keletkeznek, mint a megelőző törvény okán és jogán, hisz a gázszolgáltató mind a gáz bevezetését, vagy a gázbevezetés megtagadását, vagy a szolgáltatás szüneteltetését tulajdonképpen teljesen önkényesen szabályozhatja és döntheti el. Második állításom az volt, hogy zavaros helyzetet teremt ezen a törvénymódosítási javaslat pár passzusa. Zavaros helyzetet, hiszen épp nemrég, egy-két héttel ezelőtt tárgyaltuk a bányatörvény-tervezetet. Akkor az általános vitában elmondtam, hogy az egyik legnagyobb hibája, véleményem szerint, a bányatörvény-tervezetnek az, hogy azt agyonnyomja a koncesszió jogintézménye. A koncesszió jogintézménye, hisz csak koncessziós alapon lehet a jövőben bányászkodni, szénhidrogén-, pontosabban gáz- és gáztermékvezetékeket létesíteni, építeni és üzemeltetni. Most azt látjuk, hogy az előttünk fekvő törvénytervezet mindezzel abszolút nincs komformitásban. Ott a koncesszió nyomta agyon a bányatörvényt, itt a koncesszióról szó se esik. Most a kérdésem akkor az, hogy a gázvezetékeket most már milyen alapon kell a jövőben építeni, létesíteni, üzemeltetni. Úgy, ahogy azt a bányatörvény javasolja, koncesszióban, vagy éppen nem koncesszióban, ahogy ezt az előttünk lévő törvénytervezet igyekszik megtenni. Zavaros továbbá ez a pár paragrafus azért is, mert azt olvashatjuk ki, hogy a jövőben úgynevezett gázbiztonság-technikai hatósági engedéllyel kell rendelkeznie annak, aki fogyasztó részére gázt szolgáltat. Hát azonnal fölmerül a kérdés, hogy ezeket a gázbiztonság-technikai hatósági engedélyeket vajon ki van feljogosítva kiadni, és milyen kritériumok alapján. Az indoklásból ugyan megtudhatjuk, hogy első fokon az engedélyek kiadására az Állami Energetikai és Energiabiztonság-technikai Felügyelet van hivatva határozatot hozni. Nem derül ki azonban, hogy másodfokon ki, és legfőképpen az nem derül ki, hogy milyen kritériumok alapján lehet ilyen gázbiztonság- technikai hatósági engedélyeket kiadni. Úgy tűnik, hogy ezt is abszolút önkényesen ad hoc módon, ötletszerűen lehet a jövőben eldönteni. Ez tehát további zavarokat okozhat, vagy legalábbis tisztázni lenne ildomos magában a törvényben. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Szabó Iván Miniszter Úr! Minden aggályomat el sem mondtam, hiszen így is már elég sok időt vettem el a tárgyalási időből. Én azt javasolnám, hogy a Kormány ezt a nagy hirtelen ismét a Ház elé terjesztett igen zavaros és igen sok problémát okozható és semmiképpen sem korszerű törvényjavaslatát vonja vissza. Ehelyett nyújtsa be a Ház elé, most már nagyon záros határidőn belül azt a valóban új törvényjavaslatát, amit már másfél évvel ezelőtt nekünk megígért, s ebbe kerüljön részletesen kidolgozásra az az elem, amit Hatvani Zoltán képviselőtársunk a saját önálló képviselői indítványában javasolt. Ez az a minimumkövetelmény, aminek a Kormány azt hiszem meg kell, hogy feleljen. Azonkívül gondoskodnia kell arról, hogy a mindezen idő közben esetleg megtörténő gázszolgáltató privatizáció ne élhessen vissza a most még érvényben lévő törvény által neki megadatott monopoljoggal, nevezetesen azzal, hogy a fogyasztó terhére és költségére megvalósított vezetékeket saját tulajdonába, vagy állami tulajdonba és saját kezelésbe kényszeríthesse ki. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)