Barcza Imre (független)

1992. szeptember 28.

BARCZA IMRE (független): Köszönöm a szót, Elnök úr. Tisztelt Ház! Remélem, hogy közben lecsillapodtak a kedélyek. Hölgyeim és uraim, tisztelettel szeretném bejelenteni önöknek, hogy a magyarországi nyugdíjasok érdekképviseletei, vezetői, a szimpatizánsok és a gazdasági szakértők egy konferenciasorozatot indítottak, amelynek az első tárgyalása a múlt pénteken volt, a következő október 1-jén lesz, és azután reméljük, hogy a vidéki szervezetek is bekapcsolódnak ebbe a munkába. Már az első megbeszélésen nyilvánvaló volt, hogy a nyugdíjasoknak, ha tovább akarnak harcolni, és hathatósan akarnak harcolni jogaikért, akkor nagyobb összefogásra, egy ütőképes, erősebb szervezetre vagy pártra van szükségük, amelynek a megszervezésébe belekezdenek. Ebben a szervezésben közkatonákra is nyilván szükség van, azért léptem közéjük, hiszen közéjük tartozom a koromnál fogva is. A nyugdíjasok problémáiról nagyon sokat beszéltünk, talán nem eleget, hiszen itt egy milliós tömeg kerül lassan a társadalom perifériájára. Közeledik a tél, és egy milliónyi ember nem tudja, hogy miből fogja fizetni a tüzelőt, a gyógyszert, a villanyt, a gázt stb. Én azt hiszem, hogy a nyugdíjasok a gazdasági vezetők optimizmusát nem osztják, de egészen biztos vagyok abban, hogy nem nagyon érdekli őket, hogy pillanatnyilag egy szimpatikus tv-vezető hol tölti a nyolcórás munkaidejét, sokkal inkább érdekli őket, hogy a cukor ára mennyire fog fölmenni, és milyen mélyre, mennyivel mélyebbre fognak lecsúszni. Van ennek a kérdésnek még egy másik oldala is. Itt, a nyugdíjasok keretén belül - ezen a tömegen belül - megjelenik egy réteg, amelyet azok képeznek, akiket szellemi és testi frissességük teljében zavarnak nyugdíjba 55 éven, illetve 60 éven alul. Ez a réteg, amely egyre emelkedik létszámban, hiszen ahogy a munkanélküliség emelkedik, ez természetes. Ez a réteg nem fog tudni mit kezdeni önmagával. Talán elmondhatnánk, hogy töltsék okosan a szabad időt, hogy pihenjenek, hogy művelődjenek, járjanak színházba, üljenek be a kocsijukba és menjenek túrára. Ez borzasztó naivság, mert ezek nagyon hamar a perifériára kerülnek anyagi gondjaik miatt. Ezzel a réteggel majd foglalkoznunk kell, mert ez a réteg, a 60 éven aluli emberek hihetetlen gyorsan fognak szellemileg leépülni, és nagyon komoly problémát fognak okozni országunknak. Ami még talán ezt, a nyugdíjasok kérdését illeti, van valami, ami miatt az illetékesekhez, a pártokhoz, s a tömegszervezetekhez fordulnak, hogy segítsenek a nyugdíjas társadalmi megítélésének a megváltoztatásában. Ez a társadalmi megítélés meglehetősen siralmas. A nyugdíjast ez a társadalom - annak következtében, hogy régről itt maradt torz szemléletünk van - leírja. Számtalan és számtalan nyugdíjas érzi ezt a megaláztatást, hogy a barátok, ismerősök, a munkatársak, amint nyugdíjba ment, máshogy köszönnek neki, negligálják, és nem úgy beszélnek vele, mint akkor, amikor aktív volt. Feltétlenül el kell kezdeni - talán már az iskolákban - azt a nemes küzdelmet, hogy a nyugdíjas megkapja az őt megillető megbecsülést a társadalomtól. Ezért kell egy ilyen zászlót felemelni, amely zászlóra talán nem fölösleges felírni a nyugdíjasoknak egy három T-ből álló jelszavát, a tekintélyt, amelyet a tudásával megszerzett, a tisztességet, amelyre rászolgált a sok évtizedes munkájával, és a türelmet, a türelmet, amelyről azt hiszem, a legszebb példákat adják a nyugdíjasok, hiszen változatlanul türelemmel tűrik a sorsukat, és ez a türelem, ez a tolerancia megnyilatkozik bennük a Kormány és az illetékesek munkájával kapcsolatban is, amelyek segítenék a sorsukat. Megkérem az összes pártot, tömegszervezetet, hogy segítse a nyugdíjasokat ebben a munkában. Talán még annyit hozzá kell tenni, hogy a nyugdíjas türelme is véges, és nagyon-nagyon kár volna, ha odajutnánk, hogy a nyugdíjas végső kétségbeesésében meggondolatlan lépésekre ragadtatja magát. Hölgyeim és Uraim! Amikor befejezem, akkor fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy egyszer önök valamennyien nyugdíjasok lesznek. Én remélem, hogy ezt a tisztes kort megérik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)