Fodor Gábor (Fidesz)

1992. szeptember 28.

DR. FODOR GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Köszönöm szépen a szót, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A mai napi vita, amelyet hosszú idő után elkezdett a magyar Parlament a nemzeti etnikai kisebbségek jogairól, úgy gondolom, hogy méltán tarthat igényt nagy figyelemre, a Parlament figyelmére és az ország figyelmére, és a környező országok figyelmére is. Szeretném kiemelni ennek a törvényjavaslatnak a fontosságát elsősorban politikai szempontból, ami persze megszokható a Házban, hiszen mindenki, akinek az adott bizottságához, adott szakterületéhez tartozik egy törvény, természetesen hangsúlyozza annak lényegességét és fontosságát, de azt hiszem, érdemes, és talán elnézik nekem, hogyha ennél a törvénynél is én ezt kiemelem, és talán azt is elhiszik, hogy ennek vannak különleges specialitásai. Specialitása elsősorban az, hogy minden demokráciának, így a magyar demokráciának is fokmérője, milyenségének fokmérője az, hogyan bánik a kisebbségekkel, milyen jogok azok, amelyeket biztosít számukra, és mennyire veszi komolyan ezeknek a kisebbségeknek a létét saját országában a demokrácia határai között, tehát azt hiszem, van egy ilyen általános politikai üzenete is a mostani vitának, amely elkezdődik a Parlamentben. Másodsorban: ha körbenézünk a körülöttünk lévő régióban, a közép-európai régióban, láthatjuk, hogy a különböző országok közötti egyre szaporodó konfliktusokban milyen komoly szerepet játszik az, hogy az úgynevezett kisebbségi probléma, a nemzetiségi probléma megoldhatatlansága vagy legalábbis a nemzetiségi gondok által felvetett kérdésekre adott válaszoknak a hiánya az elmúlt évtizedekben, évszázadokban jelentős konfliktusokat termelt ki. (11.20) Ezeknek a konfliktusoknak látjuk ma körülöttünk a súlyos következményeit. Tehát van egy régióra vonatkozó politikai jelentősége is. És van egy harmadik jelentősége is, ami elsősorban Magyarországra, a mi belpolitikai helyzetünkre vonatkozik. Ez pedig arról szól, hogy ha végignézünk történelmünkön - amelyről már Nagy Ferenc József miniszter úr is szólt az előterjesztésében -, láthatjuk azt, hogy bizony a magyar történelmen is végighúzódott a kisebbségi törvénnyel kapcsolatos problémák fonala. Ezek megoldatlansága vagy a nem igazán tisztázott megoldási javaslatok különböző vitái - amelyek végigkísérték a törvény körüli évtizedes, sőt mondhatni, évszázados vitákat - a magyar történelemre nézve is káros hatással jártak az elmúlt évszázadokban. Tehát belpolitikailag is igen fontos, hogy egy hosszú- hosszú, mondhatni történelmi vita jusson lehetőség szerint valamilyen módon nyugvópontra. Belpolitikai témához tartozik az is, hogy nagyon jól tudjuk: azok a kisebbségi szervezetek, amelyeknek képviselői most itt ülnek a tisztelt Házban, és figyelemmel hallgatják ezt a vitát, és maguk a különböző kisebbségek is igen nagy figyelemmel kísérik azt, amiről most itt beszélünk, és nagyon várják, hogy ez a törvény elkészüljön. Azt hiszem, nagyon fontos Magyarország számára, hogy a hazai kisebbségek helyzetét megnyugtatóan rendezze, tehát olyan törvényi megoldást tudjunk alkotni, amely számunkra biztonságérzetet kölcsönöz. Ez ugyancsak fontos belpolitikai szempont. Azt is tudnunk kell, hogy ha képesek leszünk ilyen törvény megalkotására, akkor ennek jótékony hatása lehet valóban a határon túli magyarság különböző törekvéseire; olyan törekvéseire, amelyek az önszerveződést, az autonómiát, a kisebbségi jogok kivívását célozzák meg különféle módon. Tehát a törvény politikai jelentőségét - azt hiszem - mindenképpen hangsúlyoznunk kell. Azért bocsátottam ezt elöljáróban a beszédem elé, hiszen amiről be kell számolnom itt, az az, hogy az emberi jogi bizottság hogyan próbált megbirkózni ezzel a munkával. Munkánkban elsősorban ezek a szempontok vezéreltek minket, és ezek alapján próbáltunk válaszokat adni valamilyen módon a törvény által felvetett kérdésekre. Mivel a bizottság elnöke vagyok, így nem lenne ildomos, ha most azokról a vitás pontokról állást foglalnék, amelyeket nyilván a különböző pártok vezérszónokai el fognak mondani. Ki kritizálni, ki dicsérni fogja nyilván ennek a törvénynek a megoldásait. Csak általánosságban szeretném felvetni azt, hogy mindannyian tudjuk, sajnos, hosszú ideig húzódott ennek a törvénynek az előkészítése, és bizony, hosszú ideig kellett várnunk, amíg a Parlament elé került. Ennek természetesen többféle oka volt, amiről már hallottunk itt is, és a sajtóban is olvashattunk. Mindenesetre jó, hogy most itt van a Parlament előtt ez a törvény. Arra azért visszanézve figyelnünk kell, hogy bizony, ennek a törvénynek az előkészítését - természetesen a jó szándékok mellett is - nagyon sok hiba, amatőrség, nem igazán kellő figyelem kísérte. Ennek eredménye volt az, hogy közel két évet kellett várnunk egy olyan javaslatra, amelyet végül is sikerült valamilyen módon egyeztetni a kisebbségekkel, és amely aztán a Parlament elé került. Azt is tudnunk kell, hogy ezeknek az egyeztetési kísérleteknek - amelyek az elmúlt egy évben folytak a különböző kisebbségi szervezetekkel - volt még egy másik fontos politikai vetülete, eredménye. Ez pedig az, hogy a kisebbségi kerekasztal létrejöttét is katalizálta ez a munka. Ez a nagyon fontos testület létrejött Magyarországon, ami a hazai kisebbségeket tömöríti, és állást foglal a törvénytervezet kérdéseiben. A törvényről természetesen tudjuk azt is, hogy kétharmados. Tehát a Ház közreműködése, kooperációja kell hozzá, ellenzéki oldalnak és kormánypárti oldalnak is, hogy meg tudjuk szavazni. Ezért szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy valóban próbáljunk olyan konszenzust keresni, amely jogilag is, tartalmilag is tartható, megfelel a kisebbségek igényeinek, és amelyben meg tudnak egyezni a különböző politikai erők. Ez ugyancsak nagyon fontos és kívánatos lenne ennél a törvénynél. Végezetül szeretnék arról szólni, hogy az előzőekben vázolt szempontok alapján a bizottság - látván ennek a feladatnak a fontosságát, kiemelt jelentőségét és súlyát - létrehozott hónapokkal ezelőtt, még a tavasz folyamán egy olyan albizottságot, illetve munkacsoportot, amely az utánam szóló Lukács Tamás vezetésével működött. Ez a munkacsoport nagyon komoly munkát végzett, számtalan szakértővel vette fel a kapcsolatot, akik szakértőként dolgoztak a munkacsoport körül, számtalan tanulmány készült el, amelyek az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagjai rendelkezésére állnak, és amelyek megkönnyítik azt, hogy politikailag is, szakmailag is megalapozott döntéseket hozzunk. Nagyon sok vita eredményeként jutott el odáig ez a munkacsoport, hogy most Lukács Tamás a munkacsoport munkájáról, illetve a munkacsoport munkájának eredményéről be tud számolni a Ház előtt. Köszönöm szépen a figyelmüket, és Lukács Tamásnak átadnám a szót.