Rácskay Jenő (SZDSZ)
RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Válaszát hallván az jutott eszembe, amit néhány nappal ezelőtt a szombathelyi vasutasoktól hallottunk, hogy sokakban az merült föl, hogy ez az igazgatósági átszervezés kísértetiesen emlékeztet az üzemfőnökségek 1979-es átszervezésére, mely oda vezetett, hogy ezeket az átszervezéseket vissza kellett szervezni az 1980-as évek végén. Mindannyiunknak, mind önnek, mind nekünk, képviselőknek a MÁV és a Magyar Államvasutak ügye nyilvánvalóan szívügye. Éppen ezért tartom nagyon furcsának azt, ami a negyedik kérdésünkre adott válaszában szerepel, hogy a magyar Országgyűlés tagjai a mai napig, eddig hivatalos formában nem értesültek ezekről a kérdésekről. Ezekben a koncepciókban, amiket kiosztottak nekünk, ezek nem szerepelnek, s lényegében most kezdték a MÁV vezetői bejárni azokat az igazgatóságokat, amelyeket meg akarnak szüntetni, hogy az ottani kedélyeket megnyugtassák, az önkormányzatok vezetőivel, az országgyűlési képviselőkkel találkozzanak, most, két hónappal azután, hogy ezek a döntések megszülettek. Ezek a döntések - ön is elmondta - 60-80 ember munkahelyének a megszüntetését jelentenék igazgatóságonként. Összesen a három vagy négy igazgatóság esetében ez körülbelül 200 embert jelentene. Ez a vasútnak a nemzetgazdaságban betöltött szerepét nem nagyon befolyásolja abból a szempontból, hogyha összevetjük azzal, hogy idén l5 000 emberrel csökkentik a vasút létszámát. A másik pedig az, hogy tudjuk azt, hogy ezek az átszervezések mindig úgy járnak, hogy egy adott létszámot megállapítanak, és aztán egyre több, egyre több ember kell az átszervezések után. Egy csomó feladatkört elvisznek ezekből az igazgatóságokból, és a központokba, Pécsre és Debrecenbe telepítenek, viszont egy csomó olyan dolog van, például a szociálpolitikai kérdések s egyebek, amik nyilvánvaló, hogy Szombathelyről, Miskolcról, Szegedről irányíthatóak csak. S ezek egyre több embert kívánnak, s a végén oda fogunk eljutni, hogy nem lesz igazából véve létszámnyereség ebből a szempontból. A MÁV vezérigazgató-helyettese Szombathelyen kijelentette néhány nappal ezelőtt, hogy gazdaságilag lényegében komoly nyereséget, nyereményt ezekből az átszervezésekből nem kaphatunk. Vannak olyan koncepciók is a vasút átszervezésével kapcsolatban, hogy ugyanezekkel az igazgatóságokkal, ezt üzleti alapra helyezve, megoldhatóak lennének. Ez, hogy Magyarországon hány vasúti igazgatóság van, egy vitatéma, hisz Ausztriában is négy igazgatóság működik, a hazánknál jóval kisebb Belgiumban is négy igazgatóság látja el - köztudottan jól - feladatait. Azért is furcsa még a szombathelyi igazgatóság megszűnése, mert épp ebben az önök által kiosztott anyagban látszik az, ha a térképekre nézünk, hogy a Magyarországon áthaladó fő kereskedelmi négy útvonalból három pont ezt a régiót, a szombathelyi vasúti igazgatóság régióját érinti. Összefoglalásképpen elmondhatom, hogy képviselőtársammal együtt sajnos, a miniszter úr válaszát nem tudjuk elfogadni. Arra kérem a Parlamentet, hogy adja meg a lehetőséget a Parlament gazdasági bizottságának, hogy szakszerűen, gazdasági érvek alapján vizsgálja meg ezt a kérdést, és utána térjünk vissza erre az ügyre. Miniszter úr válaszát nem tudom elfogadni. (Szórványos taps a bal oldalon. Közbeszólás a jobb oldalon: Elég baj az!)