Fekete Gyula (MDF)
DR. FEKETE GYULA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomat nem az együttes jelentésben szereplő módosító indítványaim érdekében mondom el. Módosító javaslataimat részben támogatták a bizottságok - örülök véleményüknek, és köszönöm -, részben nem támogatták, és sajnálkozom a döntésükön. (18.10) Különösen sajnálom, hogy az adatvédelmi biztos kinevezését a törvényjavaslat az elméleti tudáson kívül nem köti gyakorlati adatvédelmi, statisztikai munkához. Így fennáll az a veszély, hogy az adatvédelem, statisztika területét elméletben jól ismerő "szobatudósok" váratlanul gyakorlati problémák sokaságával találkoznak mint újonnan kinevezett adatvédelmi biztosok, és ezekkel nem tudnak majd megbirkózni. Azt is sajnálom, hogy a törvényjavaslat csak gazdaságstatisztikai célt szolgáló adatkezelést engedélyez a Kormánynak. Kulturális, oktatási, egészségügyi vagy szociális célt szolgáló adatkezelést nem enged meg. Módosító indítványomat elutasító képviselőtársaim a maguk vállára vették azt a terhet, hogy az ország felelős szervei tájékozódva legyenek a morbiditási viszonyok, a rokkantság és tartós fogyatékosság, a képzettség és a végzett munka kongruenciája vagy a szegénység tényezői és területi elterjedése tárgyában. Ismételten hangsúlyozom, hogy a törvény hatálybalépése után a Kormány nem rendelhet el ilyen jellegű adatgyűjtési programot saját hatáskörben, így az ilyen információk esetleges hiányáért közülünk senki nem hibáztathatja majd a Kormányt, legfeljebb önnönmagát. Kétségeim és fenntartásaim ellenére elfogadom a bizottságok döntéseit. Amiért még szólok, az az adatvédelem elévülési idejének a törvényben történő rögzítése. 6891-es sorszámon közreadott csatlakozó módosító indítványom javaslata szerint az érintettek jogai az adat kezelésétől számított 20 év után évüljenek el jogi személyek esetén, 70 év után természetes személyek esetén. A személyes adatok védelmét elismerő országokban szabályozzák a védettség időszakát. Történelmi, statisztikai, gazdaságtörténeti kutatások zavartalansága érdekében elévülési időt határoznak meg, olyat, ami természetes személy esetén általában az érintett halálozási időpontja utáni időre esik, jogi személy esetén pedig a megkötött ügylet, megegyezés utáni olyan időszakra, amikor az már nem hat a meglepetés, az újdonság erejével. Hadd említsek egy konkrét és extrémnek tekinthető példát az adatokhoz fűződő személyiségi jogok parttalan értelmezésére. Önök közül bizonyára többen forgatták Schramm Ferenc: Magyarországi boszorkányperek című háromkötetes művét. Mind jogtörténeti, mind helytörténeti, mind nyelvtörténeti szempontból igen értékes forrásmunka ez. A könyvben igen sok eredeti perirat másolata található, de sok olyan irat is, amelyik másodközlés. A múlt században vagy a 20-as, 30-as években tették közzé a zömükben 1660 és 1717 között indított perek iratait, de mind a bírák, mind az elítéltek, mind a megidézett tanúk neveit többségükben csak a vezetéknév és a keresztnév kezdőbetűin említették. Attól féltek a publikálók, hogyha kiírják a családneveket, akkor pereskedni fognak ellenük a régi per helyén ma is élő, ugyanezen nevű leszármazott családok. A szemük előtt lebegett Mikszáth Kálmán esete, aki a "Különös házasság"-ban szerepeltetett családnevek miatt hosszas perbe keveredett a jobaházi Dőry családdal. Nem volt egyértelműen szabályozva a személyiséghez fűződő információk védettségének az időpontja, és belefért ebbe az időbe akár 250-300 év is. Kérem, a történelem viharai, a két háború és az ország többszöri összeomlása az akkor idézett iratok jó részét megsemmisítette, és ma már hiába is lennénk kíváncsiak az idézett perek nevesített szereplőire, örökre elrepült ez a lehetőségünk. Az elmondottak értelmében kérem képviselőtársaimat, hogy vagy az általam javasolt, vagy bármely másvalaki által helyesnek tartott elévülési idő megállapítását foglalják bele a törvénybe. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)