Oláh Sándor (EKgP)
OLÁH SÁNDOR (FKgP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Igen Tisztelt Államtitkár Úr! Az első kárpótlási törvény módosított határidővel 1991. december 16-át írta elő az állampolgároknak jogvesztés terhe mellett a kárpótlási igényük bejelentésére. A törvény a Kárpótlási Hivatal ügyintézésére hathónapos határidőt ír elő, amit egy ízben a hivatal vezetője három hónappal meghosszabbíthat. Tehát 1992. szeptember 16-áig minden, az első kárpótlási törvény alapján benyújtott igényben döntést kellett volna hozzon a Kárpótlási Hivatal. (14.30) A 880 ezernyi kárigényből - figyelembe véve a már kiadott jegyeket, a bizonyítékok pótlására szóló felhívásokat stb. - legalább félmillió azon állampolgárok száma, akik a mai napig nem rendelkeznek kárpótlási igényük elbírálásával és kárpótlási jeggyel. E ténykörülmények alapján kérdezem államtitkár urat. Először: A kárpótlási hivatal ilyen mérvű és mértékű mulasztása törvénysértőnek minősül-e, azt is figyelembe véve, hogy az ügyintézési határidő egyszeri meghosszabbítására vonatkozóan tudomásom szerint a hivatal egyetlen ügyfelet hivatalosan ki nem értesített? Ha a válasz igen, ez félmillió törvénysértést jelent. Második kérdésem: Jogszerűek-e olyan helyen a licitálások, a tulajdonba helyezés szervezése és lebonyolítása, ahol a törvényesen előírt 30%-os arányban a kárpótlási jegyek kibocsátása még nem történt meg? Harmadik kérdésem pedig: Azok a kárpótlást igénylők - ismereteim szerint mintegy 128 ezer állampolgár -, akik a tulajdonukba juttatott földnek mezőgazdasági hasznosítását vállalták, erre eszközbeszerzéseket eszközöltek, kiadással járó felkészülést végeztek, számíthatnak-e az elmaradt haszonért kártérítésre? Azt is figyelembe véve, hogy földigény esetén a kárpótlási jegy értéke kamattal a késedelem idejében nem növekszik. A jogalkotók a kárigény- bejelentés hosszabbított határidejének meghatározásánál gondosan mérlegelték, mi az elbírálás törvényes és várható átfutási ideje, és a benyújtási határidőt úgy állapították meg, hogy ez év őszén a mezőgazdasági munkálatokat a birtokukba visszahelyezett emberek már megkezdhessék, és ez a rendelkezés a mezőgazdasági nagyüzemek számára is jogbiztonságot, üzemgazdasági tervezhetőséget és általában hatékony gazdasági feltételeket biztosítson. Ma már egyaránt látják a kárigénylők és a mezőgazdasági nagyüzemek, hogy a tulajdonrendezésben nem ellenérdekeltek. Kölcsönösen szükséges a tulajdoni bizonytalanság lezárása. Mindkét felet kár éri a rendezés elhúzódásáért, és ezzel kapcsolatos kárukat vajon rendezi-e majd a kárpótlási hivatal? Köszönöm türelmüket. (Taps.)