Kis Gyula József (MDF)

1992. október 12.

DR. KIS GYULA JÓZSEF, a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság előadója: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szociális bizottság a terhességmegszakítást, illetve a magzati élet védelmét tárgyaló két törvényjavaslat mindegyikét alkalmasnak tartotta általános vitára, azonban a Ház döntése alapján a magzati élet védelméről szóló kormány-előterjesztés figyelembevételével kell hogy állást foglaljon a Parlament. Az expozéban hallottuk, hogy erre meglehetősen záros határidő kötelez bennünket, hiszen az Alkotmánybíróság év végével hatályon kívül helyezte a kérdést szabályozó rendeleteket, ami azt jelenti, hogy nemcsak egy törvényen kívüli állapot jönne létre, hanem egy tiltása mindenféle, még az anya élete védelmében végrehajtott terhességmegszakításnak is. A kormány-előterjesztés tehát, amiről most a Ház megkezdte az általános vitát, igyekszik ennek az alkotmányos feladatnak eleget tenni, s a bizottság ellenszavazat nélkül, noha néhány tartózkodással javasolta általános vitára. Ezen nem szabad csodálkozni, képviselőtársaim, hiszen a legutóbbi közvélemény- kutatási adatok, amelyeket a Központi Statisztikai Hivatal idén szeptemberben készített, azt bizonyítják, hogy az egyes pártok között nem egyforma a megítélés - és most idézem - : "A pártok szavazótábora e tekintetben elég heterogén képet mutat, mert ha eltérő arányban is, de minden párthoz kötődnek olyan személyek, csoportok, akik az abortusz teljes tilalmát vagy teljes liberalizálását, illetve a korlátozott engedélyezését tartanánk helyesnek." (10.50) Hogy mennyire így van, ez egy olyan kérdés, ami azt érintette, hogy a pártok lehetséges szavazóbázisainak állásfoglalása a terhességmegszakítás engedélyezésével kapcsolatban milyen+ (Fodor András Attila közbeszól),+ majd válaszolok Fodor András Attila képviselőnek, hogy miért tartom szükségesnek a bizottsági álláspont ismertetésekor ennek az ismertetését is. Ez úgy foglalt állást, hogy 54,2%-a az átlagnak csak indokolt esetben engedélyezné, de anélkül, hogy a pártokat név szerint említeném, érdemes az adatsort végighallgatni: 68,4, 50, 57,4, 55, 44,7, 50,9, 45,9, 44,6, tehát nagyon közeli egymáshoz. Ezek után természetes, hogy a bizottság - akármelyik pártot nézzük - az általános vitára alkalmasság mellett foglalt állást, hiszen mindegyik pártban közel fele-fele arányban oszlanak meg a vélemények. Éppen ezért a bizottság akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot általános vitára ajánlja, nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy az A- vagy a B- variánst kívánja a Parlament figyelmébe ajánlani, tekintve, hogy a B-variáns abban különbözik az A-tól, hogy elismeri az anya súlyos válsághelyzetét, mint olyan körülményt, amely lehetővé teszi a terhességmegszakítást egyéb feltételek fennállása esetén is. Ez lényegesen különbözik az A-variánstól, amely nem ismer ilyen indikációt, ilyen lehetőséget, tehát a két vélemény meglehetősen szélsőséges. A bizottság ebben a kérdésben - ismételten mondom - nem foglalt állást, a parlamenti képviselők a vita során kifejthetik erről véleményüket. Én már nem is merem - Fodor András Attilára tekintettel - idézni, hogy "ha a nő válsághelyzetben van" kérdésre a megkérdezettek 64,5%-a válaszolt úgy, hogy ez elismerendő tényező. Hölgyeim és Uraim! A bizottság véleményét ennyiben tudtam összefoglalni, saját véleményemet a vita későbbi szakaszában kívánom kifejteni. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)