Gaál Gyula (SZDSZ)

1992. október 19.

GAÁL GYULA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság kisebbségének előadója: Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A költségvetési bizottság ellenzéki képviselői a benyújtott pótköltségvetési törvényjavaslatot általános vitára alkalmatlannak tartották. Szeretném mindjárt az elején leszögezni, hogy nem tartalmi megfontolások miatt, hiszen a tartalmi kérdésekről itt az Országgyűlés plenáris ülésén indokolt vitatkozni, hanem kifejezetten formai kifogások miatt utasították vissza a törvényjavaslatot. Azért, mert megítélésük szerint ez a törvényjavaslat nem felel meg azoknak a kritériumoknak, amelyeknek alapján egy konzisztens és áttekinthető költségvetési törvénye lenne az országnak az idei évre. Nem felel meg ez a benyújtott pótköltségvetési törvényjavaslat a törvényesség, az áttekinthetőség és az ellenőrizhetőség szempontjainak. A törvényesség kérdésének egyik vonatkozásáról mind a pénzügyminiszter úr, mind az Állami Számvevőszék elnökhelyettese észrevételeket tettek. A bizottság ellenzéki képviselőinek egyértelmű volt a véleménye, hogy az államháztartási törvénynek azt a rendelkezését, hogy a pótköltségvetési törvényben az Országgyűlés módosítja a költségvetési törvény előírásait, illetve a pótelőirányzatot, az Országgyűlés által elfogadott költségvetési törvényben szereplő előirányzatok megváltoztatását szolgáló előirányzatokat, ezt nem lehet úgy értelmezni, hogy nem kell módosítani bizonyos vonatkozásaiban a költségvetési törvényt, és nem lehet úgy értelmezni, hogy nem kell a pótelőirányzatokat a költségvetési törvényen átvezető előirányzatokként megjeleníteni. Ugyanis a pótköltségvetési törvényjavaslatban ez történt. Ez történt akkor, amikor a törvényjavaslat 1. §-ai rendre úgy kezdődnek, hogy az Országgyűlés tudomásul veszi, hogy bizonyos intézkedéseket hoz a Kormány, hogy az Országgyűlés felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a megállapított főösszegeken felül ezt és ezt tegye. Nem az történik tehát a törvényjavaslatban, hogy módosítja a törvényt, hanem az történik, hogy kiegészítő megjegyzéseket fűz a törvényhez, és olyan kiegészítő megjegyzéseket fűz, amelyek konkrétan nem is illeszthetők hozzá - és ez a legnagyobb baj - az életben lévő költségvetési törvény megfelelő rendelkezéseihez. (11.00) Azt is hibának tekinteném, ha ez a munka a képviselők által elvégezhető lenne, csak a Pénzügyminisztérium vagy a Kormány nem végezte el ezt a munkát, de itt nem erről, többről van szó, hogy képviselők által nem is elvégezhető ez az összeillesztés. Ugyanis a Kormány nem hozott meg fontos döntéseket az előirányzatok módosítására, és annak részletes bontására vonatkozó döntéseket, ezért csak generális megjegyzéseket tudott fűzni ez a pótköltségvetési előirányzat a költségvetési törvényhez. Olyan generális megjegyzéseket, amelyek nem fordíthatók le paragrafusokra, bekezdésekre, és nem illeszthetők hozzá a költségvetési törvényhez. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az idézett államháztartási törvényi rendelkezésnek megfelel-e vagy nem felel meg az előterjesztés, hanem azt is jelenti, hogy az Országgyűlésnek a Kormány tevékenységét - és ebben az esetben konkrétan a gazdálkodását - ellenőrző országgyűlési tevékenységet gyakorlatilag lehetetlenné teszi. Abba a helyzetbe hozza az Országgyűlést, hogy lemondjon erről az ellenőrzési jogáról. Ezt eredményezi az a szokatlan megoldás is a pótköltségvetési törvényjavaslatban, hogy az állami költségvetés itt benyújtott mérlege - ami egy melléklete ennek a tövénynek, de nem tartozik a törvény szövegéhez, tehát nem emelkedik törvényerőre - olyan előirányzatokat tartalmaz, amelyek a törvényjavaslat szövegéből nem következnek, sőt ellentmondanak annak. Több helyen jelentkezik olyan előirányzat ebben a költségvetési mérlegben, amire a miniszter úr tényként utal, hogy ez fog történni, így fog történni. Itt is úgy jelenik meg ezeknek az adatoknak a címe - azt mondja -, hogy "1992. évi prognózis", tehát ez a Kormány prognózisa arra, hogy mi fog ténylegesen történni az 1992. évi költségvetési folyamatokban, ugyanakkor a benyújtott törvényjavaslat szövegéből nem ez következik, sőt - újra mondom - kifejezetten ellentétes rendelkezések vannak benne. Példaként szeretném kiemelni az önkormányzatok támogatását. Az önkormányzatok támogatására vagy az önkormányzatok költségvetési kapcsolataira nézve a törvényjavaslat szövegében egy pár száz millió forintos mínusz szerepel, tehát ennyi pénzt vissza kell utalniuk az önkormányzatoknak, tehát kevesebb lesz a támogatásuk. A költségvetés benyújtott mérlegében - ami itt van - pedig bő ötmilliárd forintos többlet szerepel. Egyszerűen nincs összhangban a költségvetési mérleg és a törvényjavaslat szövege. A példákat lehet tovább sorolni. A központi költségvetési szerveknél megjelölt bérpolitikai keret a törvényjavaslat szövege szerint nem változik, csak részletezettebb bontása lesz, hogy milyen célokra lehet felhasználni. A költségvetési mérleg úgy tekinti, minthogyha a törvényjavaslat csökkentené 1 milliárd 700 millió forinttal, holott szó sincs erről a törvényjavaslatban. Mindezek után, miután 1 milliárd 700 millió forinttal csökkentette, a végleges összegben még további 3 milliárd forinttal csökkenti - egyszerűen nem tudjuk, hol van a törvényszövegben, miből következik ez, és hogy kívánja elfogadtatni egyidejűleg a Kormány a törvényjavaslat szövegét velünk és a hozzá benyújtott állami költségvetési mérleget. A példák tovább sorolhatók lennének, nem kívánom, csak illusztrálásként mondtam el ezt a két dolgot. Több milliárd forintos eltérésekről van tehát szó, olyan összegekről, amelyeket - úgy gondolom - komolyan kellene venni a Parlamentnek. Egy másik ponton szeretném még az előterjesztés törvénysértő voltára felhívni a figyelmet: ez pedig az általános tartalék kezelése. A törvényjavaslat szövegéből kiderül, hogy az eddigiekben a Kormány az előirányzott költségvetési tartalék mekkora részét költötte már el, és utal arra, hogy elkötelezettséget vállalt a Kormány a tartalék további részeinek elköltésére is. Ezen azért kell csodálkozni, és azért tekinthető törvénytelennek ez az utalás a törvényben, hiszen a költségvetési törvény világos rendelkezéseket mond arra, hogy milyen módon kell felhasználni a költségvetés általános tartalékát. Ez pedig azt mondja - idézem a költségvetési törvény 49. §-ának (2) bekezdését: "Az előirányzatok teljesítésében mutatkozó eltérések költségvetési egyensúlyt rontó hatását a Kormány más kiadási előirányzatokban elért vagy elérhető megtakarítással, zárolással - és most jön a lényeg -, az általános tartalék részbeni vagy egészbeni törlésével ellensúlyozni köteles." Ez azt jelenti, hogy legkésőbb ez év májusában a Kormánynak el kellett volna törölnie a költségvetés általános tartalékát, ugyanis ebben a hónapban már túllépte az egész éves előirányzott hiányt az állami költségvetés hiánya. Azt jelenti tehát, hogy a törvény előírása szerint május hónapban legkésőbb törölni kellett volna a teljes költségvetési tartalék összegét, ehelyett a Kormány további elkötelezettségeket vállal erre az összegre. Olyan pénzeket költ el, amik nincsenek, amik mint bevételek, nem képződtek meg, a Kormány az elmaradó bevételek alapján nem tudott tartalékot képezni, és milliárdos nagyságrendekben elkötelezettségeket vállal azóta is. Ebben a benyújtott törvényjavaslatban sem azt mondja, hogy akkor most 5-6 hónapos késéssel ugyan, de eltörlöm ezt a tartalék-előirányzatot, és tudomásul veszem, hogy ebben az évben nem képződött meg ez a tartalék, ahogy szerettük volna, hanem tájékoztatja arról az Országgyűlést, hogy további elkötelezettségeket vállalt ennek a terhére. Összefoglalóan tehát azt szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy pusztán törvényességi és az Országgyűlés ellenőrzési szempontjainak figyelembevételével ez a benyújtott törvényjavaslat olyan, amely nem tárgyalható, nem felel meg a törvényi előírási kötelezettségeknek, és egy olyan kormányzati kapkodást és döntéshiányos helyzetet próbál az Országgyűlésre áthárítani, amiért az Országgyűlés nem vállalhatja magára a felelősséget. Saját ellenőrzési jogáról mond le, ha ezt a pótköltségvetési törvényjavaslatot elfogadja. Arról a jogáról és lehetőségéről mond le, hogy jövő ilyenkor, amikor a +92-es zárszámadási törvényt fogjuk tárgyalni, akkor világosan tudja értékelni a költségvetés ez évi folyamatait, és pontos állásfoglalást tudjon arról mondani, hogy a Kormány valóban a törvényi felhatalmazások alapján járt-e el az ez évi költségvetési teljesítésekor, vagy sem. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)