Vincze Kálmán (EKgP)
VINCZE KÁLMÁN, a Független Kisgazdapárt vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Aki költségvetést készít, annak tudomásul kell vennie, hogy a végrehajtás, a végrehajthatóság és egyáltalán a nem negatív megítélés az érintettek részéről kikényszeríti az objektivitást. Már az 1993. évi gazdaságpolitikai és költségvetési irányelveknél nemtetszésünket nyilvánítottuk azért, mert az 1992. évi költségvetési előirányzat módosításait nem deklarálta. A költségvetési törvényjavaslat alapaspektusát tekintve akkor teljes, ha tökéletesen megfelel a jogszabály, a törvényesség kritériumainak, a centralizálás és a decentralizálás célirányosan történik. Az eredményesség modellezhetőségének nem elsősorban a kiadások teljesítésének függvényében kell érvényre jutnia, hanem azok egyensúlyra gyakorolt hatásában és tartalmilag a feladatok teljesülésében. Minden év költségvetési tervezete a megvalósíthatóságot alapul véve a megfelelő feltételrendszer alapos elemzése, felmérése révén történik. Amelyik költségvetés nem ilyen előzményeken nyugszik, annak teljesülése vonatkozásában nem lehetnek illúzióink. A költségvetés kritériumai és az objektíven felmért, rendelkezésre álló vagy a bevonható források, a társadalmi közkiadások és az egyensúlyt helyreállító hiány csak a mérlegelv alapján - konstans elemek, belső tartalékok -, ennek követelményeinek csak részben tudnak megfelelni. Olyan költségvetést vártunk a pénzügyminiszter úrtól, a Kormánytól, amely mind a formai, mind a tartalmi követelményeknek egyidejűleg megfelel. Nincs sehol a világon jó költségvetés, ezt tudjuk. Olyan, amelyik jó a pénzügyminiszternek, de jó az egyénnek és a háztartásnak és jó a vállalkozásoknak is, hiszen a költségvetés bevételi oldalán megjelenő tételek az egyén, a háztartás és a vállalkozások vonatkozásában kiadásnak minősülnek. A tervezet - mint már 1992-ben is - a GDP nagyságrendjére hivatkozva próbálja az egyensúlytalanságot elfogadható mértékűnek minősíteni. A reálszféra tartósan a dekonjunktúra állapotába került. Nem aktuális most a belső és a külső okokat nagyságrendileg egymáshoz viszonyítani. Egyet viszont tudomásul kell venni: gazdasági növekedést 1992- ben csak nominálértékben lehet kimutatni, sőt, 1993-ban sem tud a reálértéken számított GDP az ez évi fölé emelkedni. Ugyanakkor a költségvetési főösszeg, azaz a kiadások dinamikája - ha szabad ezt a költségvetésileg torz megfogalmazást használni - meredeken kúszik felfelé. Hiányzik a belső értékrend és az árak konformitása. Az infláció értékrend-korrigáló pozitív hatását a rossz hatásmechanizmusú restrikció keresztbe veri. Ez a restrikció nemcsak monetáris jellegű. Az erőforrások allokációja útjába állított akadályok halmaza és a minimális preferenciák hiánya egész ágazatokat bénít meg véleményünk szerint. A következmény: fél éven belül olyan preferenciális kényszer alapján kényszerül a Kormány a támogatás eszközével élni, amelynek a forrása akkor már nem valószínű, hogy biztosítható. Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Ki kell mondani, hogy sem az 1992. évi, sem az előttünk álló 1993. évi tervezet nem kíván a vidék helyzetén változtatni, javítani. Az agyontámogatott EKG-beli és osztrák mezőgazdaság támogatással leredukált költségviszonyai csak a családi, de legalábbis az alacsony létszámmal üzemelő mezőgazdasági szervezetek, vállalkozások költségviszonyaival konformak. Az 1993. évi gazdaságpolitikai és költségvetési irányelvek Achilles-sarka, hogy egyfelől nem jól mérte fel a reálszféra állapotát, gazdasági viselkedésének keresztmetszetét, és egyféle institucionista motivációt feltételez a gazdasági kibontakozás egyik alapjául. (11.30) Másfelől magára hagyott minden szintű, nagyságrendű és ágazatú vállalkozást a "piacgazdaságban élünk" jelszóval. Nem kívánok a témát illetően tovább polemizálni. Elszegényedtek a háztartások. A vállalkozások reálértékben mért forráshiánya ugrásszerűen nő. Mi ez, ha nem ennek a pénztulajdonosi körnek a szegényedése, szegénysége? Szegény a költségvetés, hiszen a közkiadásokat egy minimális szinten fedezi a központosítható bevétel, ugyanakkor az 1993. év várható hiánya egyelőre reálisan nem mérhető és nem becsülhető meg véleményünk szerint. Az, hogy itt 185 milliárd forint kiadási többletigénnyel riogatjuk csak magunkat és a külvilágot, az egy dolog. Egy másik dolog az - és ez a meghatározó -, hogy a pénztulajdonosok költségvetési bevételi oldalt meghatározó várható viselkedése nincs szinkronban a pénzügyminiszter úr jóslataival. Miért lenne, hiszen 1992-ben sem volt így. Nemzetgazdaságunk irányításában az az igazi csőd, véleményünk szerint, hogy a két és fél év alatt nem találta meg a Kormány azt a húzóágazatot, azt a preferálandó alágazatot vagy gazdasági szeletet, amelynek preferálásával pozitív irányban elmozdulhattak volna olyan fontos makrogazdasági mutatók, mint a gazdasági növekedés, a munkanélküliség, az export-import arány, de elsősorban a belső szerkezeti összetételben, utoljára, de nem utolsósorban a gazdaság szereplőinek bizalma. Ezek után aztán lehetett volna inflációcsökkenést várni, sőt hitelesen kalkulálni, mivel a gazdaság irányítói orientációs eszközeikkel valóban a szűkös erőforrások átrendeződését, akaratuk szerinti alakulását várhatták volna. Tisztelt Képviselőtársaim! Szintén egyik aránybéli problematikus elem a két költségvetési szint, a központi és az önkormányzati forrásellátottság várható alakulása. Aránytalanul magas az arány a központi költségvetés vállán az egyensúlytalanságból a helyi költségvetéshez viszonyítva. Az 1992. évi teljesülés felett mintegy 40 milliárd forint közvetlen támogatási előirányzattal kalkulálhatnak. Továbbá a pályáztatott pénzeszközök is a helyi közkiadások, fejlesztések része. Ugyancsak helyi költségvetési forrásként kell értelmezni a szolidaritási alap költségvetési támogatásából az önkormányzatokra eső részt. Tehát ez nemcsak itt torzít, hanem az alapok előirányzatánál is. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a világon egy gazdasági értékrend átrendeződése történik. Ezt lehet nevezni dekonjunktúrának, lehet nevezni egy elhúzódó gazdasági pangásnak is. A végkimenetel szempontjából a lényeg, hogy ez az élvonalba nem tartozó nemeztgazdaságok vonatkozásában, mint amilyen a magyar gazdaság is, halmozottan hátrányosan gyűrűzik be és hat. Azt tudomásul kell venni, hogy a szűkös központosított tisztajövedelem-tömegből nemcsak a nemzeti jövedelmet felhasználó helyekre kell előirányzatokat biztosítani. Már régóta tudják a világon, hogy bármilyen kevés is az a rakomány, vagy bármilyen gyenge is a szél, annak ellenére érvényesül a navigare necesse est. Biztosítson az a költségvetés olyan támogatást, olyan segítséget, amellyel a tőkével rendelkezők tőkéjüket ki tudják egészíteni. Nem adomány, nem vissza nem térítendő támogatást kérünk, hanem olyan hosszú távú hitelfelvételi és kamatmaximalizáló garanciát, amely a mezőgazdasági vállalkozásokat elindítja. Azt tudjuk, hogy ez nem egy-két milliárd, illetve a költségvetési előirányzatban 4 milliárd forintot jelent csak a költségvetésnek, hanem 1993- tól évente reálértékben véleményünk szerint 14-16 milliárd forintot. Ez évente legalább 10 ezer árutermelő méretű gazdaság elindítását jelentené 1993-tól, amely - számításaink szerint - plusz 100 ezer munkahelyet tudna biztosítani évente. Tisztelt Ház! Ez ma véleményünk szerint létkérdés. Létkérdés azok számára, akik magukra hajlandók venni egy alacsonyabb hatékonyságú ágazat minden ezzel járó terhét. A költségvetés megszavazásakor ez a tétel és jogcím, úgy gondoljuk, nem hiányozhat az 1993. évi előirányzatok közül. A követelt preferencia további pozitív tényezőt jelent azáltal, hogy a munkanélküliség és az infláció csökkentése, illetve a gazdasági növekedés irányába való pozitív hatása is természetes, piacgazdasági alapokon váltaná ki hatását. Ennek a hatásnak érvényre jutása egyben azt is jelentené, hgoy feladhatnánk a restriktív gazdaságpolitikai koncepcióját, mivel a hatásmechanizmus a gazdaság kínálati oldaláról, méghozzá belülről érvényesülne. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem látjuk reálisnak az ÁFA-bevételi tervet. Nem tudunk a kétkulcsos ÁFA-rendszerben gondolkodni. Nem közgazdasági feltételeit vonjuk kétségbe, hanem az érintettek körében nem alkalmazható ez a megoldás és ez a teher sem a vállalkozások, sem az ÁFA végső címzettjei, a háztartások számára ma. A bevételi oldal további megalapozottságát kérdőjelezi meg a pénzintézetek társasági adója és osztaléka. A tervezet 25 milliárd; nem teljesíthető, véleményünk szerint nem is fog teljesülni. Továbbá nem látjuk biztosítottnak az ÁVRT-re szignált bevételi előirányzatot. Nem látjuk a gazdasági kalkulációt, mint háttérbiztosítékot, e tételen. A kiadási oldalon átrendezési feladatokat kell végrehajtani, mégpedig úgy, hogy a már említett mezőgazdasági támogatási tételen növelni kell az előirányzatot. Úgy a központi költségvetési előirányzatokat, mint a helyi költségvetési előirányzatokat csökkenthetőnek tartjuk, elsősorban intézmény-korszerűsítés és létszámcsökkentés révén. További költségvetési kiadási tételcsökkenés kalkulálható valamennyi költségvetési tételen azáltal, hogy a kétkulcsos ÁFA - a kisgazda frakció álláspontja szerint - nem szabad, hogy 1993-ban érvényesüljön. Összefoglalva, nem ez az a költségvetés, amelyet a kisgazda frakció várt a pénzügyminiszter úrtól. Olyan költségvetést vártunk, amelynek eszközeivel hatékonyan orientálja a vállalkozásokat az erőforrások jobb kihasználására. A gazdaság strukturális átrendezését a Kormány elkezdte, de véleményünk szerint nem elég következetesen halad ennek érvényesítésében. Több vélelmezett bevételi tételt teljesíthetetlennek tartunk. Nem volt megfelelő a kétkulcsos ÁFA bevezetésének előkészítése. Az adót elő kell írni, be kell vallani és be kell fizetni véleményünk szerint. E három adóval összefüggő fogalom kötelező az adót megfizető pénztulajdonosokra. Természetesen az adó behajtása is kötelező, de itt a címzett a pénzügyminiszter úr. Módosító indítványokat fogunk benyújtani, ami az 1993. évi költségvetést - véleményünk szerint - elfogadhatóvá fogja tenni. Köszönöm a szíves meghallgatást. (Taps.)