Kupa Mihály (MDF)
DR. KUPA MIHÁLY pénzügyminiszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! El kell mondanom, hogy rendkívül nagy megelégedésemre szolgál, hogy a szeptember 30-án beadott törvényjavaslatot az Országgyűlés már most, október 27-én napirendjére tűzte. Elégedett vagyok egyrészt azért, mert sikerült időben teljesíteni a kötelezettségeket. De hát ez a forma. De elégedett vagyok azért, mert azt hiszem, hogy nagyon jó, heves, éles vitát lehet folytatni, lesz idő arra, hogy kiérlelt javaslatok, illetve módosító javaslatok kerüljenek benyújtásra és megtárgyalásra. Rendhagyó módon az expozé teljes szövegét előre megkapták ma reggel a képviselő urak és a sajtó is. Én az expozémban csak néhány kiemelt kérdéssel kívánok foglalkozni. (9.20) A többi, tehát a bevételek, kiadások, hiány finanszírozása és így tovább, és így tovább szerepel ebben az írásos anyagban. A tisztelt képviselők megkapták az ún. kiegészítést 7l46-os szám alatt, amelyben egyrészt szerepel a Kormány hároméves, a költségvetés helyzetét stabilizáló, az intézményrendszert átalakító, magyarul az államháztartási reformot aprópénzre váltó javaslata. Itt szeretném elmondani, hogy semmilyen nemzetközi elkötelezettséget nem vállaltam Washingtonban ezzel kapcsolatban, ezt ismertettem, tudomásul vették, az Országgyűlés is megtárgyalhatja, de ez a jövendő választások utáni kormányt nem kötelezi, hiszen az Országgyűlés a legfőbb törvényhozó fórum, amelyik szabadon dönthet erről a kérdésről is. A pótkötetben megtalálják még a foglalkoztatási alap módosítására vonatkozó törvényszöveg-javaslatot, a költségvetés harmadik kötetében ennek alapján készültek el a bemutatott számok a szolidaritási alapról, a foglalkoztatási alapról és így tovább, csak a törvény szövegbe öntése késett egy kicsit. És megtalálják a személyi jövedelemadó 70-30%-os megosztásának hatásait, részletesen bemutatva az önkormányzatok esetében, valamint a 8 és 25%-os, tehát a kétkulcsos ÁFA-rendszer főbb lakossági réteghatásait, egész mélységben és a kompenzációra vonatkozó elgondolásokat. Végül, képviselőtársaim remélem megkapták a Kormány 1993-+94. évi gazdaságpolitikai feladataira vonatkozó jelentést, tájékoztatót, amely egyrészt a gazdaságpolitika mozgásterét és +93-+94-re, bizonyos esetekben +95- +96-ra bemutatja, hogy a magyar gazdaság fejlődési lehetőségei milyenek, milyen növekedési pályára lehet rátérni, milyen fejlődési pályára, milyen nehézségekkel. Ehhez csatlakozik egy cselekvési program, amelyik a Parlamentnek is sok fejfájást fog okozni, hiszen ebben a szükséges törvények, törvénymódosítások, új intézmények tételesen, dátummal, felelőssel szerepelnek, tehát egy biztos keretet adnak a munkához. Végül a harmadik kötetben bemutatjuk a privatizációval kapcsolatos elgondolásokat, helyzetet, a népgazdaság, illetve nemzetgazdaság termelőágazatainak a helyzetét és így tovább. Tehát mi nem beszélünk, hanem cselekszünk, van gazdaságpolitikai program, ez a Kupa-program átfésült, továbbfejlesztett változata, amelyik a következő két évre elég világosan megmutatja azt, hogy mit tudunk tenni. Végül a bevezetőben egy formai kérdésre szeretném még a tisztelt Ház figyelmét felhívni. Az ügyrendi bizottság segítségével sikerült kialakítani az államháztartási törvénynek és a Ház szabályainak is megfelelő tárgyalási, eljárási módokat, november 30-áig célszerű, kérem a főfejezetek és a főszámok elfogadását, és akkor december 8-10-15. környékére készen lesz a +93. évi költségvetés, és nyugodtan mehet mindenki pihenni, szabadságra. Tisztelt Ház! Röviden és tömören nagyon nehéz kifejteni az 1993. évi költségvetés jellemzőit. Úgy gondolom, hogy csak a legfontosabbra térek ki, szeretném ismét hangsúlyozni, hogy írásban valamennyi költségvetést érintő, államháztartást érintő kérdést bemutattuk. Az 1993. évi költségvetés fő jellemzői: l. A nagymértékű hiány ellenére az infláció mérséklését tartja szem előtt. 2. Megindítja az infrastruktúra több évtizedes lemaradásának felszámolását. 3. A gazdasági szerkezetátalakítást közvetlenül munkahelyteremtéssel, regionális fejlesztési politikával és a munkanélküliekről való gondoskodással mozdítja elő. 4. Pénzügyi injekciókkal segíti az agrárgazdaság átalakulását, jövedelmezőségének javítását. 5. A rászorultság elvén alapuló szociálpolitika, egyáltalán elosztáspolitika megvalósításának irányába mutat és a legrászorultabbak részére kompenzációs elemeket és lehetőségeket tartalmaz. 6. A fejleszteni kívánt területek kijelölésében preferálja, kiemeli a felsőoktatást, ezzel is példázza a Kormány jövőépítési szándékát. 7. A fejezetektől, intézményektől ésszerűbb takarékosságot követel meg és további szervezet-korszerűsítésre sarkall, kényszerít. 8. Továbblépést jelent egy korszerűsödő adórendszer irányába. 9. A bevételi gondok ellenére megtartja a vállalkozásösztönzés adókedvezményeit, s végül, de nem utolsósorban előre kíván lépni az adómorál, általában a pénzügyi fegyelem, az állami pénzek, az állami tulajdon és az állami vagyon kezelésének ellenőrzésében, szigorúságában. Az elmondottakból következően állíthatom, hogy az 1993. évi költségvetési csomag nem kevés megoldandó feladatot, összehangolt és többéves lépéssorozatot irányoz elő, kezdete az ún. államháztartási reform aprópénzre váltásának. Tisztelt Országgyűlés! A gazdaságpolitika központi kérdése a következő években az, hogy sikerül-e elérni, hogy meginduljon egy tartós, kiegyensúlyozott, egészséges gazdasági fejlődés, növekedés. Ezt természetesen úgy kell elérnünk, hogy ne gyengítsük, hanem éppenhogy megszilárdítsuk a gazdaság stabilizálásában elért kétségtelen eredményeket. Nem szabad türelmetleneknek lenni. Eszközrendszereinket úgy kell kialakítani, hogy a növekedés meginduljon. Ezért folytatnunk kell az infláció további leszorítását, hiszen az áremelkedés mértéke még mindig magas, és igen nagy részben ehhez is kötődik a vállalkozási tevékenység kibontakozását jelentősen hátráltató magas kamatszint. Továbbra is lényeges körülmény, hogyha számottevő marad a külföldi működőtőke beáramlása, márpedig minden tendencia ezt mutatja, akkor már nincs szükség tartós többlet elérésére a fizetési mérlegben. Ily módon nem kell, hogy a belföldi felhasználás jelentősen elmaradjon az export idén már megindult növekedésétől, nem kell belföldi forrásokat külföldre kihelyeznünk. Célunk ezzel párhuzamosan csak az lehet, hogy emelkedjék a felhalmozás, ezen belül is a modernizációt megalapozó, gazdaságos működőtőke-beruházás. Az infláció elleni fellépést szem előtt tartó gazdaságpolitikát követve, a jövő évben tovább csökkenhet az árszintnövekedés üteme. Az eddig alkalmazott eszközökre azonban továbbra is szükségünk van az infláció megfékezésében és leszorításában, de bizonyos hangsúlyváltással tudunk dolgozni, előtérbe kerül a versenyviszonyok további javítása, a piaci viszonyok és szabályok további kiépítése, finomítása, mind a fogyasztóvédelem, mind az agrárpiaci rendtartás, mind a természetes monopóliumok működését szabályozó törvények és természetesen a szélesebb körű és nem ilyen rosszul és demagógon működő érdekegyeztetés, mint ahogy ez ma történik. (9.30) Ha a világpiaci árak alakulása - ahogy azt a prognózisok jelzik - nem hoz meglepetést, úgy az árszintnövekedés a következő évben a kétkulcsos ÁFA bevezetése ellenére 4-6%-ponttal is csökkenhet ehhez az évhez képest. Ez azt jelenti, hogy a termelői árak 9-ll%-os, a fogyasztói árak 16-19%-os növekedése mellett alakul ki az infláció, illetve a gazdasági egyensúly. A növekedés, fejlődés megalapozása érdekében közvetlen állami részvételt mindenekelőtt az infrastruktúra fejlesztésében tartunk szükségesnek és indokoltnak olyan területeken, ahol az egyéb forrású befektetések többszörösét mozgatja meg az állam részvétele, s az elérhető pozitív gazdasági hatás is több területre kisugárzik. Tisztelt Ház! A költségvetés forrásai lehetőséget adnak arra, hogy 1993-ban felgyorsuljanak az 1996. évi világkiállítás előkészületei, és megkezdődjenek a beruházások. 1993-ban az expo megrendezését az újonnan létrehozandó világkiállítási alap finanszírozza, amely természetesen önök elé fog kerülni. Az alap közel 28 milliárd forint forrással rendelkezik. Úgy gondolom, hogy ezek a források elégségesek, hogy +93-ban az időarányos munkák elvégezhetők legyenek. Az infrastruktúra területén nagyon fontos az autópályák építése, és itt különböző forrásnövelő intézkedések eredményeként gyorsításra számíthatunk. 1993-ban az útalap közel 30%-kal magasabb összeggel gazdálkodhat, ezzel párhuzamosan sor került és sor kerülhet az autópályák koncessziós vállalkozás keretében történő építésére is. A postai alapszolgáltatás zavartalan ellátása érdekében a postahivatalok korszerűsítését támogatja a költségvetés, és tovább folytatódik, befejeződik a távközlés 3 éves fejlesztési programja, aminek eredményeképpen az év végéig fokozatosan működésbe lép az új digitális alaphálózat, illetve újabb, 200 000- et meghaladó állomás bekapcsolásra kerül. A vízgazdálkodásban a regionális fejlesztések finanszírozása, új tulajdonosi struktúra kialakítása, a víz- és csatornaközmű-adó csökkentése a célunk, és már a +93-as költségvetés forrást biztosít arra, hogy megkezdjük a nagymarosi körgát elbontását és a térség rehabilitációját. Tisztelt Ház! A gazdaságilag elmaradott és a szerkezeti válsággal sújtott térségekben, elsősorban az északkeleti országrészben növekvő állami segítséggel nemzetgazdasági szempontból is jelentős méretű program indult be. A területfejlesztési támogatásokkal folyamatban lévő beruházások értéke megközelíti a 30 milliárd forintot, a létesülő új munkahelyek száma meghaladja a tízezret, ennél is jelentősebb azonban, hogy a beindult infrastruktúrafejlesztések eredményeként a tízezret többszörösen meghaladó közvetett munkahelyteremtő hatás is létrejön. A Kormánynak az a szándéka, hogy a társadalmi szempontból is pozitív hatású program reálisan várható mértékben folytatódjék, lendülete ne törjön meg, ugyanakkor a program céljait szolgáló kormányzati eszközök racionálisabban működjenek, fokozottabban segítsék további külső és belső helyi források bevonását. Az erre irányuló 1993-as kormányzati javaslat több, egymással összefüggő intézkedést tartalmaz. Törvényi szabályozással létrejön a területfejlesztési alap, ehhez a költségvetési törvényjavaslat 4 és fél milliárd forintot biztosít. Az alap finanszírozási köréből a mezőgazdasági alaptevékenység és a földhasznosítás támogatását az új mezőgazdasági fejlesztési alap veszi át - erről majd később szólok -, a kisebb munkahelyteremtő fejlesztések támogatása pedig a decenetralizáltan működő foglalkoztatási alap feladata lesz. 1993-ban megkezdik működésüket a privatizációs bevételek felhasználásával a regionális fejlesztési-befektetési társaságok. Ezek az életképessé tehető vállalkozások reorganizációjával, a kis- és közepes vállalkozások ösztönzésével javítják a munkahelyteremtés és a munkahelymegtartás lehetőségeit. A Kormány arra törekszik, hogy a regionális fejlesztés és ezen belül az infrastrukturális felzárkóztatás érdekében további külső erőforrásokat vonjon be, a Phare-programon kívül az EGK egyéb forrásait, a Világbank és a londoni székhelyű Európai Fejlesztési és Rekonstrukciós Bank forrásait használja fel akár infrastruktúrára, akár munkahelyteremtésre. Tisztelt Ház! Az 1993. évi költségvetési törvényjavaslat az államháztartás belső strukturális átrendeződésének, megújulásának és megújításának is a hordozója. Ha áttanulmányozták a képviselő hölgyek és urak a költségvetés belső szerkezetét, akkor látható, hogy az egyes blokkokon belül jelentős az átrendezés. Az átrendeződést a fejlesztési-fejlesztendő területek rendje határozza meg. Nagyon röviden erről: Először: a megújulás lehetőségét hordozó többletforrást szánunk a felsőoktatásnak szoros együttműködésben a felsőoktatás rektorainak a tanácsával és a diákszövetségekkel. Másodszor: a szociálpolitikai szféra új forrásokkal fog rendelkezni. Harmadszor: az agrárgazdaság többletforrásokat kap azért, hogy az ágazat rendelkezésre álló anyagi forrásait és azok felhasználását a fejlesztések szolgálatába állítsuk. Negyedszer: nyilván sok vitát fog kiváltani, de a védelmi fejlesztés, a közrend és közbiztonság megszilárdítása több évtizedes adósságunk. - Ezen a helyzeten is javítani kell. Végül, de nem utolsósorban: elkerülhetetlen terhei adódnak az államháztartásnak, a költségvetésnek a munkanélküliség miatt s a szociális gondoskodás új alapokra helyezéséből. Mindehhez, amit elmondtam, az államháztartás területén, a költségvetésben pénzre, sok pénzre van szükség. Ezt csak apránként tudjuk megteremteni a más költségvetési kötelezettségek átalakításával, felszabadításával. Erről szól ez a 3 éves program, amelyet a pótkötet tartalmaz. Tisztelt Ház! Ez a 3 éves program többek között a költségvetési intézményrendszer átalakítását is magában foglalja, amelyet a törvényjavaslat indoklása is tartalmaz. (9.40) A program célja az, hogy az intézmények körét, az állami feladatvállalást szűkítsük, a gazdálkodás formája, a finanszírozás módja és forrása kerüljön összhangba a tevékenység jellegével, az ehhez fűződő állami érdekekkel, és persze a takarékossággal. Ez természetesen nem egy egyszerű és gyors folyamat. Azoknak az intézményeknek és feladatoknak a kiválasztása, ahol a központi források teljes vagy részbeni kivonása megoldható, nagy körültekintést igényel és sok vitát kelt. A központi beavatkozási lehetőségek, az állam lehetőségei sem korlátlanok, sok esetben csak áttételesen tehetők meg állami intézkedések, miután az intézményrendszer 90%-a az önkormányzatok felügyelete alatt áll. Programunkban különféle megoldási javaslatokat dolgoztunk ki. Az átalakítás során alapítványi, gazdasági társasági forma, intézményi összevonás vagy megszüntetés, a kapacitásfinanszírozás helyett pedig feladatfinanszírozás, vagyonátadás jöhet szóba. Az intézményi struktúra átalakítása, korszerűsítése önmagában csak az első lépés. Szükség lesz az intézmények belső működési feltételeinek korszerűsítésére, új rendszerű költségvetési szisztéma kialakítására. Ezt szolgálja az úgynevezett nullabázisú költségvetési rendszer, melynek lényege a tevékenység és a költségstruktúra összekapcsolása, a tervezésnél pedig a létszámszükséglet, a kialakított mutatószámok és a fajlagos költségek figyelembevétele. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a kétkulcsos ÁFA bevezetése, illetve javaslata miatt, de nemcsak azért, kicsit részletesebben foglalkozzam nem magával a költségvetéssel, hanem a lakosság életszínvonalával, amelyről közismert, hogy átlagában hosszú évtizede jó esetben is csak stagnál. E stagnálás mögött zajló folyamatokról többféle képet jelenítenek meg a társadalomkutatók, a médiák és az állami bürokrácia. S nyilvánvaló - tisztelt képviselőtársaim -, hogy az állampolgár, aki a bőrén érzi mindezt, s nem az a dolga, hogy reálisan, fentről objektíven értékelje a helyzetét, természetesen rosszul érzi magát ilyen feltételek között. Meg kell mondanom - tisztelt Ház - , hogy nem társadalompolitizálunk jól, nem lehet folyamatosan olyan kompromisszumokat kötni, amelyek nem vezetnek sehová, azon jelszó alatt, hogy a társadalom a tűrőképessége határán van, ezt már nem bírja ki. A lakosság, a társadalom nem egy homogén csoport, és egyre kevésbé az, ahogy alakulnak ki a piacgazdasági feltételek. Valós érvekkel, az egyes társadalmi csoportok, a rétegek valós érdekeinek felismerésével meg lehet nyerni a lakosságot, nehéz feladatokra is meg lehet nyerni, de ilyen generális szószokkal leöntve nem nagyon jutunk sehova. Hosszú évek óta nagyon jó példa: meglehetősen egyoldalúan politizáltunk a szociálpolitikával. E körben is főleg azzal törődtünk, hogy évente vajon növeljük-e az áraknak megfelelően a lakosság valamennyi jövedelmét, mennyire sikerül, vagy sikerülhet az áremeléseket, illetve az áremelkedéseket kompenzálni. Hogy évente mennyivel nőtt a családi pótlék, hogy hogyan növeljük a lakáshoz való állami hozzájárulást, sőt azt is megengedtük magunknak, hogy csak a kis összegű nyugdíjakat emeljük, nemigen törődve azzal, hogy milyen összegű, és főleg mennyi ideig történő befizetés van a nyugdíj mögött. A jövedelempolitikát egy piackonform társadalomban nem lehet ilyen alapon alakítani. Nem lehet azért, mert egyfelől az állami szektor zsugorodásával központilag nem lehet diktálni a bérek alakulását, pláne nem lehet akkor, amikor szabaddá tesszük a bérek alakulását, a bérek speciális béradóját is megszüntetjük +93-ban. Másfelől nem lehet azért sem, mert ha az elmúlt évtizedek beidegződött kompenzálási gyakorlatát folytatjuk, az államháztartásban elegendő forrás ehhez nem áll rendelkezésre, és nem is lehet egy piacgazdaságban ilyen forrásokat centralizálni. Ha centralizálunk ilyen célra forrásokat, akkor először megint a szociálpolitikát, a társadalompolitikát államosítjuk, utána pedig kényszerűen a gazdaságot, mert ennek ez a logikus következménye. Ahhoz, hogy a lakosság szabadságfokát ügyeinek intézésében, saját életének befolyásolásában növelni tudjuk, növelni kell a lakosság pénzelköltésének szabadságát. Ez azt jelenti, hogy a családok, a magyar állampolgárok ne elsősorban szociálpolitikai támogatásból éljenek, hanem a végzett munka, teljesítmény és teljesítmény arányában megszerzett munkajövedelmekből. Teljesen degenerált a munkajövedelmek és a nem munkajövedelmek aránya, és csak tolódik el, miközben a másik oldalon piacgazdaságról, privatizációról, magántulajdonról beszélünk. Tisztelt Ház! Tisztában vagyok azzal, bár közismerten szociálisan érzéketlen vagyok és fiskális szemléletű, hogy rendkívül nehéz elviselni a lakossági jövedelemdifferenciálódást, amely az új gazdasági körülmények között törvényszerű, és nehéz elviselni azt, hogy ez úgy megy végbe, hogy közben a közép- és az alsó középosztály széles tömege csúszik lefelé, netán a létminimum környékére kerül. Ezt - a társadalomkutatók nagyon jól tudják - a lakosság eleve jövedelemcsökkentésként éli meg. A különböző felmérésekből az is egyértelműen kiderül, hogy az elmúlt években nem a legszegényebb rétegek jövedelmi helyzete romlott általában. 1989 és +91 között a felnőtt népesség felének romlott a helyzete, további 13%-ánál stagnált a jövedelmi helyzet, a reáljövedelem, a fennmaradó, erősen növekvő reáljövedelmű egyharmadon belül pedig 5% az a réteg vagy arány, amelyik a vizsgált két év alatt minimálisan megduplázta a reáljövedelmét. Tehát így néz ki a helyzet. Úgy gondolom, hogy gazdaságunk adott helyzetében, amikor a piacgazdaságra áttérés összes kínját végig kell járnunk, önmagában rendkívül pozitívan kell értékelnünk azt, hogy a lakossági jövedelmek körében drasztikus csökkentést sehol sem kellett okoznunk eddig, és jövőre sem tervezünk ilyet, de a differenciálódással szembe kell néznünk. Valójában, ha nem vizsgálnánk az intézkedéseink társadalmi hatásait, minimum 50-60 milliárd forinttal csökkentenünk kéne az államháztartás kiadásait. Tisztelt Ház! Ma, most és a jövőben nem az elosztás korszakát éljük, amikor korlátlanul lehet elosztani, és egyáltalán a szociális piacgazdaság nem ezt az elosztást jelenti, amit eddig alkalmaztunk. (9.50) Piacgazdasági elosztáspolitikában a jövedelemfolyamatokat kell az államnak kezelni, alakítani, befolyásolni. Ennek ellenére, hogy ezt mindenki tudja, hogy az átalakulás forráshiány az elosztás anomáliái miatt, nagyon széles azok tábora, akik az előző korszak kompenzációs gyakorlatát kérik számon egyfelől, másik oldalról az államháztartás reformját sürgetik. Elismerem, hogy ezek a kompenzálások valóban segítették az alacsonyabb jövedelműek helyzetét is. De egyfelől jelentős részben nem oda kerültek és kerülnek a pénzek, ahol a valós szükséglet igényelte volna, másfelől - miután ezek forrása akkor sem volt meg - az államadósság növekedését idézték elő és az ország eladósodását. Ezt az utat nem választhatjuk. Sem a központi költségvetés, sem a Társadalombiztosítási Alap nem áll úgy, hogy ebből külön, mindenkit elérő kompenzációra telne, még akkor sem, ha a gyakran hangoztatott érv: a központi igazgatást teljesen megszüntetnénk, ami lehet, hogy egy jó ötlet, de mindössze 15 milliárd forint megtakarítást eredményezne. Csak arra vállalkoztunk a benyújtott törvényjavaslatban, hogy az elosztási rendszerek átalakítása irányába lépve a legrászorultabbak számára a helyi önkormányzatoknál, amelyek ismerik, közel vannak, tudják a helyzetet, több forrást biztosítsunk a jövő évben. Ezt a többletet az önök előtt lévő szociális törvényjavaslat tartalmazza. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a szociális biztonság fontos részeként a nyugdíjakat legalább annyival emeljük átlagosan, amennyivel az aktív korú lakosság jövedelme nő. Tisztelt Ház! Ha összegezzük azokat a tételeket, amelyek a szociális juttatásokat adják, s ami a költségvetés I. kötetében a 412. oldalon látható, láthatják, hogy több mint 21%-kal, 150 milliárd forinttal növekednek az államháztartásból kifizetett támogatások, juttatások. Ennek eredménye az, hogy - szándékaink ellenére - a munkajövedelmek aránya jövőre még nem növekedhet, még mindig a társadalmi jövedelmek a meghatározóak a jövő évben. Lehet azon vitatkozni, hogy ez a 21% nem jut el mindenkihez, hiszen a Kormány nem javasolta most a családi pótlékok emelését, vagy a költségvetési intézmények automatizmusaira sincs fedezet előirányozva. Tény ez is. Meg az is tény, hogy a legnagyobb növekedés a munkanélküliek ellátásainál van, s ha az embernek rangsorolni kell, akkor nyilvánvalóan a legrászorultabbakra kell gondolnia. A munkanélküliség tényleg nagy gondot jelent. 1991-ben az államháztartásban még mindöszszesen 20 milliárd forintot igényelt, 1993-ban 116 milliárd forintot. Ennyi a szolidaritási alap jövő évi szükséglete. Hazánkban szokatlan jelenség a munkanélküliség. A korábbi politika egyik látszólagos érdeme volt a teljes foglalkoztatás. Látszólagos, mert mögötte volt a kapun belüli munkanélküliek és képzetlen emberek széles serege, amely remélhetőleg csak átmenetileg ölte ki az emberekből a teljesítményorientációt, a munkafegyelmet. Nagyon gyakori, hogy ha az ember megkérdezi, hogy mit csinál valaki, azt mondja, hogy munkanélküli-szabadságon van. Szabadságként élik meg. Az meg még siralmasabb, hogy magas munkanélküliséggel rendelkező területeken nem lehet munkaerőt felvenni, mert nem mennek el dolgozni. Nem ez a jellemző, de ilyen anomáliák is vannak. Jövőre éves szinten átlagosan 800 ezer főre becsült munkanélküli valóban súlyos gondokat okoz. Azzal számolunk, hogy ez már a csúcs, s a jövőben tovább nem növekszik a munkanélküliség, hanem lassan mérséklődik. A munkanélküliség megfelelő kezeléséhez a foglalkoztatási törvény módosítását javalljuk. Egyrészt: a járadékok emelését, mert a költségvetés ennél többet, amit említettem, nem tud erre a célra fordítani. Másrészt: a munkanélküliség szigorúbb ellenőrzését. Harmadrészt: nagyobb lehetőséget az önkormányzatok számára, hogy a területükön lévő munkanélkülieket a források átadásával is foglalkoztathassák. Tisztelt Képviselőtársaim! A lakossági jövedelmek oldaláról ma már világosan körvonalazódik, hogy a benyújtott törvényjavaslatokból három dolgot nehéz lesz elfogadni. Az egyik: a családi pótlékra nem tartalmaz többletet a költségvetés. A másik: a nyugdíjemelést nem a nettó nominál bérindex szerint tartalmazza a javaslat, hanem annál alacsonyabban: az aktív korú lakosságéval arányosan. A harmadik: a költségvetési intézmények automatikus emelése jövőre elmarad. Ezen túl még nyilván számos igényt fel fognak sorolni, elfelejtve azt sokszor, hogy hazánkban az egy főre jutó megtermelt összjövedelem harmada, tizede azoknak az országoknak az adataihoz képest, amelyekre oly szívesen hivatkoznak. Természetesen azért vagyunk itt, hogy az önök javaslatait is mérlegelve, az adott keretek között a lelkiismeretünk és pénztárcánk terjedelme szerint a lehető legjobb megoldásokat megtaláljuk. A családi pótlékról már tegnap az adó alapján beszéltünk, én most arra nem akarok kitérni. Nehezebbnek érzem a helyzetet és a megoldást a nyugdíjasok esetében a nyugdíjaknál. Nem azért, mintha nem lenne logikája a benyújtott változatnak. A társadalombiztosítás járulékai a bértömegen nyugszanak. Az indexálás az ennél magasabb nominál bérindexen nyugszik. Kérem, ez önmagában egy olyan ollót teremt, ami finanszírozhatatlanná teszi a rendszert - függetlenül attól, hogy fizetnek-e társadalombiztosítási járulékot vagy nem. Az igazi gondom az - és ezt a társadalomkutatók vizsgálatai meg a mindennapi beszélgetések megerősítik -, hogy a nyugdíjasok azok, akiknél a jövedelmi helyzet romlása nem mostanában kezdődött, hanem a rendszerváltozást megelőző gazdasági csőddel. Ez a tendencia már a hetvenes évek második fele óta folyamatos. Ha ez nem lenne, akkor az ember könnyebb szívvel mondaná, hogy bírjanak ki még egy évet. De erre a válasz az: "Kérem, már a tizedik évet bírjuk ki." Ezért - tisztelt Ház - én nagyon örülnék, ha figyelembe veszik az ÁFA hatásait, amit bemutatunk, amelyik azt mutatja, hogy az aktív háztartásoknál, tehát ahol van kereset, jövedelem, az árnövekedés és a jövedelemnövekedés pariban van egymással, átlagában, nem mindenkinél, de ott nem olyan rossz a helyzet. A gyerekeseknél lehet segíteni a gyerekkedvezmény növelésével, amit én támogatok. De a nyugdíjasok esetében minden vizsgálat azt mutatja ki, hogy egy nyugdíjas család vagy háztartás negatívan jön ki ebből az ügyből, ez pedig nem megengedhető. (10.00) Ezért minimum 5 milliárd forintot kellene találnunk a központi költségvetésben arra, hogy a nyugdíjasoknál legalább szaldóban tartsuk a helyzetet. Ehhez hadd mondjam el, hogy néz ki a magyar jövedelmi helyzet, mert az a benyomásom, hogy erről sok az illúzió, de a valóság ennél sokkal keservesebb. A nyugdíjak átlagos havi összege a benyújtott paraméterek szerint 10 500 forint lesz 1993-ban. Most 9300 körül van; ezek mind átlagok. Összehasonlításként megjegyzem, hogy a rendszerváltás előtti utolsó évben ez havi 5300 forint volt. (Közbeszólás a bal oldalról: Többet ért a forint!) A forint nem ért többet, akkor még az infláció alacsonyabb volt, mint a nyugdíjak növekedése az elmúlt három évben. Tessék kiszámolni! Nem volt 200%- os infláció. A létminimumot a KSH, annak típusától függően, hogy a nyugdíjas háztartás milyen összetételű, a nyugdíjas háztartásoknál 7-9 ezer forint közé helyezi, az aktívaknál 7-12 ezer forint közé. A minimumbér most 8500 forint, amit több területen még nem tudtak elérni. A nettó átlagkereset ma 14-16 ezer forint között van. A munkanélküli-járadék átlaga 7-8 ezer forint körül van. Tehát kérem, ez a magyar jövedelmi valóság. Ezek az átlagok. Itt azért hadd mondjam el, hogy míg a minimumbér 8500 forint, a nettó átlagkereset 14-16 ezer forint, a korengedményes nyugdíjasok átlaga 16 ezer forint felett van. Mindez azt mutatja, hogy nemcsak a nyugdíjszint alacsony ebben az országban, hanem sok területen élnek alacsony jövedelműek. Az ország lakosságának jelentős része igen takarékosan kell, hogy éljen. És ne legyen senkinek olyan illúziója, hogy abból az említett 5%-os rétegből, amelyik megduplázta a reáljövedelmet, annyit ki tudunk szipolyozni, hogy ezt a nagy jövedelmi problémát rendezni tudjuk egyszer vagy tartósan. Tisztelt Ház! A nyugdíjakkal, általában a szociálpolitikával függ össze, hogy a társadalombiztosítás reformja meglehetősen zajosan, de lassabban halad, mint azt szeretnénk. Nem népszerű dolog az elosztási rendszerek - ideértve a társadalombiztosítást - az Országgyűlés által is elfogadott irányának az ütemes megvalósítása, de hát figyelembe kell venni azt, hogy a társadalombiztosításban, például a nyugdíjaknál egy tisztességesebb rendszerre kell áttérni, biztosítani kell az önkéntes megtakarításokat is. Tisztességesebb rendszer alatt értem azt, hogy ma még mindig előfordul, hogy aki 10 éve dolgozik, 10 évet, az többet kap, mint aki 45 évet végiggürcölt az életében. Ez egy teljes anomália! Ezen javítanunk kell! A társadalombiztosítás az államháztartás része. Az önállóságát a biztosítási alapra helyezés indokolja. Ahogy azt a Parlament nagyon bölcsen megállapította. S nem az indokolja az önállóságát, hogy így függetleníthető lenne az ország általános viszonyaitól vagy magától az államtól, az állam helyzetétől. Sajnos, ez durva tévedés! Valószínűleg sehol nem működik olyan társadalombiztosítás, amelyik azt csinál, amit jónak tart, beleértve a vezetőinek a nyilatkozatait is, csak a számlát nyújtja be mindig a kormánynak és az országgyűlésnek. Ez így nem megy! Ha két biztosítási ág van, a Parlament elhatározta, meg kell csinálni. Ha önkormányzat van, meg kell csinálni. Vagyont kell átadni, meg kell csinálni. Hát, ránk fog omlani az egész épület! Nem ez, a biztosítás, ami nem biztosítás. Tisztelt Ház! Szeretném hangsúlyozni, hogy a társadalombiztosítás korszerűsítésénél nem a már nyugdíjban lévők ellátásainak a szűkítésére vagy reformálására, hanem a jövő lehetőségeinek a megteremtésére gondolok. Ezért még egyszer szeretném kérni a segítségüket: a már nyugdíjban lévők, alacsony nyugdíjjal rendelkező emberek, a nyugdíjasok 2,8 milliós táborából 1,3 millió 70 évnél idősebb, és nagyon alacsony nyugdíjjal él - a kétkulcsos ÁFA bevezetése miatti kompenzációban szíveskedjenek segíteni más kiadások csökkentésével. Néhány megjegyzést szeretnék tenni az intézmények bér- és dologi automatizmusához. Úgy gondolom, hogy itt következeteseknek kell lennünk, többleteket ide nem csoportosíthatunk át, akármilyen zajosan is követelik. 1993-ban minden fejezetgazda, minden önkormányzat gondolkozzon és cselekedjen. Annyit ígérhetek, hogy amennyiben érdemi típusú, az állami feladatvállalás szűkítése irányába mutató tartós kiadást csökkentő vagy bevételnövelő intézkedést tudnak tenni, minden törvényi akadályt elhárítunk ennek a pénznek a felhasználása elől. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék most egy egészen más témáról beszélni, ami szintén az életszínvonalunkkal függ össze, és elég nagy horderejű ahhoz, hogy részletesebben szóljak róla, ez pedig az agrárágazat. Az 1993. évi költségvetési javaslat agrárgazdaságot érintő közvetlen és közvetett támogatásai elérik a 48 milliárd forintot, 10 milliárd forinttal többet költünk erre a célra, mint költöttünk ebben az évben. A támogatások növelésével három fő célt kívánunk elérni. Mérsékelni kívánjuk mindenekelőtt az élelmiszer-gazdaság, mezőgazdaság ez évi, az aszály miatt csak tovább súlyosodó problémáit. A kétkulcsos ÁFA bevezetése mellett is fenn kívánjuk tartani az exportérdekeltség mai szintjét, és végül meg akarjuk állítani a mezőgazdasági beruházások csökkentését. Összegszerűségében a legnagyobb támogatást az exportösztönzés fenntartása érdekében a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari export támogatására irányoztunk elő, ami 26 milliárd forint. Ennek az összegnek a hatékony felhasználását az önök előtt lévő és reményeink szerint rövid időn belül elfogadásra kerülő agrárpiaci rendtartási törvény keretei között lehet majd megoldani. A másik legnagyobb tétel a mintegy 9 milliárd forint összegű belföldi intervenciós keret, amely az elmúlt évinél 4 milliárd forinttal magasabb. Ez biztosíthatja, hogy az agrárpiaci rendtartás keretei között kialakított eszközök működtetését - garantált árak, intervenciók, kamattérítések, költségtérítés és így tovább, a megnövekedett mezőgazdasági energiaköltségek egy részének ellentételezése - megfelelően tudjuk finanszírozni. Hárommilliárd forintot biztosítunk a mezőgazdasági szerkezetátalakítási program végrehajtására. A jövőben egy új alap is, az említett mezőgazdasági fejlesztési alap segíti a mezőgazdasági beruházások csökkenő tendenciájának a megállítását. Az alap állami támogatás, illetve kamatreferencia nyújtásával a mezőgazdasági és erdőgazdasági alaptevékenységek fejlesztését kívánja 4 milliárd forinttal segíteni, mindenekelőtt az új tulajdonosoknál. (10.10) Továbbra is támogatjuk a mezőgazdasági és erdőgazdasági infrastruktúrát. Külön ki szeretném emelni, hogy a rendelkezésre álló eszközök felhasználásával, illetve ezen túlmenően állami garanciavállalás révén szeretnénk elősegíteni az agrártermelők pénzhez jutását, kedvezőbb hitelezési lehetőségeket is. Úgy gondoljuk, hogy ez egyben majd a bankokat is ösztönzi arra, hogy a szükséges hiteleket biztosítsák. Ide tartozik természetesen a mezőgazdasági bankhálózat kiépítése, amely remélem, hogy tavaszra talpra áll. Természetesen nem feledkezhetek meg arról, hogy a kétkulcsos ÁFA bevezetése befolyásolja az agrártermelők és -feldolgozók tevékenységét. Biztosíthatom önöket - holnap meghallgathatják -, hogy olyan konstrukciót dolgoztunk ki, amelyik előnyös a mezőgazdák számára, kevés vagy semmilyen adminisztrációval jár együtt, és biztonsággal fedezetet nyújt a termeléshez felhasznált eszközök és anyagok ÁFA-jának visszatérülésére, úgy, hogy semmilyen könyvelést emiatt nem kell végezni. Tisztelt Ház! Ezeket tartottam kiemelendőnek, de még három dologról szeretnék szólni. Az egyik, hogy az adók esetében - ahogy tegnap is ezt egy ilyen nagyon baráti intim körben elmondhattam - nem számolunk avval, hogy a bevételek a társasági adó, a privatizáció és egyéb okok miatt növekednének - sőt nagyon óvatosan becsültük. A személyi jövedelemadónál az 1-50%-os kulcs bevezetésén, amellyel magam se nagyon értek egyet, de hát én egy tisztviselő vagyok és végrehajtom, amit mondanak, túlmenően nem valorizáltunk, de más adóbővítő lépést nem tettünk. Ilyen feltételek mellett a kétkulcsos ÁFA bevezetése indokolt, nélkülözhetetlen; nem tudunk olyan újabb forrásokat szerezni, vagy kiadási oldalakon 50-80 milliárd forintot kidobni az állami feladatokból egy lépésben, amelyek ezt pótolnák. A személyi jövedelemadó új típusú megoldása, tehát a 70-30%-os megosztás az állam és önkormányzat között az kevesebb bevételt jelent, mint amennyivel több kiadást adtunk oda az önkormányzatoknak. Nyilván a struktúrákban lesz probléma, mindenekelőtt a főváros kerül kellemetlenebb helyzetbe, de a községek, kistelepülések jobban járnak, ahol alacsony a személyi jövedelemadó. Végül a hiányról. Az államháztartás hiánya a beterjesztett javaslat szerint - amit finanszírozni kell, tehát amihez friss pénzre van szükség, új államkötvényt kell kibocsátani, hiszen hitelt nem veszünk igénybe - a megtermelt jövedelem 6%-a körül mozog. Ez nem a valutaalap vagy a nemzetközi összeesküvők miatt ennyi, hanem azért, mert Magyarországnak érdeke, a magyar társadalomnak, a magyar vállalkozóknak és a jövő generációnak is, hogy az állam - elég a külső adósság - belül ne adósodjon tovább el, mérsékelje a kiadásait, mérsékelje a hiányát, hiszen ha egy piacgazdaság felé haladunk, vállalkozásokat akarunk, akkor nem fogunk tudni ennyi adóbevételt beszedni és nem tudunk ennyi kiadást teljesíteni, mert a piacgazdaságban alacsonyabb mértékekkel dolgoznak, kevesebb kiadással. Meg kellett állítani a hiány növekedését, és mérsékelni kellett. Ez sikerült. Kérem a segítségüket, hogy ha lehet, akkor még ezt a beterjesztett deficitet is mérsékeljük tovább azért, hogy biztonságosabb legyen az állam gazdálkodása. Végezetül elnézést kérek, hogy 40 perc helyett 50 percet, illetve 53 perc 50 másodpercet beszéltem. Kérem a tisztelt Házat, hogy behatóan vitassa meg az állami költségvetést, vegye figyelembe az Állami Számvevőszék ezzel kapcsolatos észrevételeit, jelentéseit, és ne habozzanak hozzánk fordulni, hogy ha valamilyen olyan probléma van, amin az egyensúlyviszonyok megbontása nélkül módunkban áll közösen segíteni, cselekedni. Köszönöm a figyelmet, elnök úr! (Taps.)