Kupa Mihály (MDF)
DR. KUPA MIHÁLY pénzügyminiszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt héten terjesztettem a Kormány nevében a jövedelemadóról és a társasági adóról szóló törvények módosítási javaslatait a tisztelt Ház elé. E héten négy adófajta, illetve adóval kapcsolatos törvényjavaslat szerepel önök előtt: az általános forgalmi adóról szóló új törvény, a fogyasztási adóról, a helyi adókról és az adózás rendjéről szóló törvények módosítása. Természetesen először az általános forgalmi adóról szeretnék beszélni. Ezzel a törvényjavaslattal elérkeztünk az adórendszer - és egyben az állami költségvetés - egyik sarkalatos kérdéséhez, a kétkulcsos ÁFA ügyéhez. A Pénzügyminisztérium már közel két éve beható vizsgálatokat folytat az általános forgalmi adó működésének és szabályrendszerének értékelésére, a nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével is. Ezek az elemzések azt igazolják, hogy az általános forgalmi adó mértékrendszere átalakításra szorul. A változtatás fő okai a következők: adó- és árpolitikai szempontok, amelyek egyfelől az utóbbi években arányát tekintve beszűkült forgalmiadó-alap bővítését, másfelől a különböző javak fogyasztói árarányainak a termelői árarányokhoz való közelítését kívánják meg: költségvetési szempontok, amelyek szükségessé teszik az állami költségvetés bevételi oldalának megszilárdítását, különös tekintettel arra, hogy a jövedelemadók aránya a költségvetési bevételeken belül csökken. E szempontok az ÁFA arányának növelését tételezik fel az adóbevételek egészén belül, mivel az általános forgalmi adóban az adózási technika kevésbé kijátszható, mint más adóknál. A bevételek realizálását szolgálja ennél az adónál az ingyenes pénztárgép alkalmazási lehetősége és alkalmazása, illetve a kötelező nyugtaadás elrendelése. Közteher-viselési szempontok is az általános forgalmi adó mellett szólnak, mivel az általános forgalmi adót az is fizeti, aki kikerülte az adót, lecsalta az adót, kijátszotta az adóhatóságot. Végül nemzetközi szempontok is emellett szólnak, közelebbről: az Európai Közösséggel kötött társulási szerződés, amely egyebek mellett az adórendszer korszerűsítésével is foglalkozik. Az előző szempontoknak leginkább egy olyan kétkulcsos ÁFA-rendszer felel meg, amelyben a jelenlegi nullakulcs helyett egy pozitív, de kedvezményes adókulcsot alkalmaznánk, a lakásszektorban pedig az ÁFA-rendszeren keresztül nyújtott preferenciát kompenzációval összekapcsolva megszüntetnénk. Több változat mérlegelése után a Kormány egy olyan kétkulcsos ÁFA-rendszer bevezetésére tesz javaslatot, amelyben a kedvezményes adókulcs mértéke 8%, az úgynevezett normál kulcsé pedig változatlan, vagyis 25%. A közbülső - nem létező - 15%-os adókulcs megszűnne. A normál kulcs - tehát a 25%-os - mostani csökkentésének mellőzését a számtalan levélen kívül, amit kaptam - hogy ne csökkentsük a 25%-ot, ne kedvezményezzük a gazdagokat -, alapvetően három szempont indokolja. E kulcs csökkentése százalékpontonként 7 milliárd forinttal mérsékelné a nullakulcs megszüntetéséből eredő többletbevételeket. Másodszor: kétséges, hogy a vállalatok, vállakozások az adócsökkentést az árakban érvényesítenék-e? Ezt senki nem írhatja elő; ha a piaci viszonyok olyanok, akkor nem érvényesítenék. Végül: a normál kulcs mérséklése felfelé nyomná a kedvezményes kulcsot, ami az alacsony jövedelműek szempontjából egyáltalán nem kívánatos. Engedjék meg, hogy a kétkulcsos ÁFA néhány szakmai kérdésére térjek ki. Ezek közül kiemelt jelentősége van a mezőgazdasági termelésben a kétkulcsos ÁFA adaptálásának. Az általános forgalmi adót alkalmazó valamennyi országban elismerik a mezőgazdasági termelők speciális helyzetét, esetükben sajátos szabályokat alkalmaznak. Ennek lényege az úgynevezett kompenzációs rendszer, amelyet a termelők a személyi jövedelemadó szempontjaitól függetlenül választhatnak. E szisztéma lényege, hogy a mezőgazdasági termelőnek - különleges jogállása révén - adóznia nem kell. (16.50) Számára a mezőgazdasági termékek előállítása és elsődleges feldolgozása során felmerült, előzetesen kifizetett általános forgalmi adó - műtrágya, gépek stb. stb. - kompenzációs felár formájában térül meg. A felárat a terméket átvevő adóalany fizeti meg, amelyet előzetesen felszámított adóként levonhat a fizetendő adójából. Emiatt a szabad piacon is értékesíthető élelmiszerek esetében a nullakulcs fenntartása a termelők szempontjából igen kedvezőtlen lenne. Számukra ugyanis a beszerzésekben megjelenő általános forgalmi adó a pozitív általános forgalmiadó-kulcshoz kapcsolódó magasabb árban térül meg. A mezőgazdasági termelők szempontjából tehát az előbb elmondottakra és az adózási konstrukció választhatóságára való tekintettel a kétkulcsos ÁFA alkalmazása nem hátrányos. Az általános forgalmi adót illetően speciális, de a kisvállalkozók széles körét érintő szabályozásra is szeretnék kitérni. Ez pedig az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatár, amelynek mértékét a bolti kiskereskedelem és a vendéglátás kivételével 300 000 forintról 500 000 forintos éves bevételi szintre kívánjuk emelni. A bolti kiskereskedelemben és a vendéglátóiparban e tevékenységek sajátosságai miatt az alanyi adómentességre jogosító 1 000 000 forintos éves árbevételhatár változatlanul fennmarad. Tisztelt Ház! A besorolások elveit a kedvezményes, illetve a normál kulcs alá az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat részletesen tartalmazza. Itt csak annyit emelnék ki, hogy a besorolások tekintetében a jövedelem és a fogyasztáspolitikai szempontok az irányadók. Tisztelt Ház! A kétkulcsos ÁFA-ra való átállás a fogyasztói árszínvonalat közvetlenül 3,4%-kal emeli. 3,4%-kal. Ezen belül a lakosság fogyasztási célú vásárlásainak közel felénél az adószint emelkedik, valamivel több mint a felénél pedig változatlan marad vagy csökken. A csökkenés egyes élelmiszereknek a normál kulcsból, tehát a 25%-os kulcsból a kedvezményes kulcsba való átsorolásából, illetve a jelenleg l5%-os adókulcs alá tartozó egyes szolgáltatásoknak a kedvezményes 8%-os kulcsba való besorolásából adódik. Bonyolultabb kérdés a kétkulcsos ÁFA közvetett árhatásainak megítélése. Itt szeretnék rámutatni arra, hogy gazdaságunkban az árarányok és az árszínvonal alakulását a keresleti-kínálati viszonyok számottevően befolyásolják. Az árak tehát nem mechanikusan, nem kizárólag a költségek és az adók hatására alakulnak. Tehát nem rakódnak automatikusan egymásra, ahogy nagyon sokan még mindig azt hiszik, hogy így alakul ki egy ár, hogy alulról a költségeket összerakjuk, rárakjuk az adót, de nem lehet eladni, mert nincs rá kereslet. Tehát itt alku kérdése az ár, és ezen keresztül alku kérdése természetesen, hogy milyen árra vetődik, vagy milyen árra tartalmazza ezt az adót. Ezt a körülményt is figyelembe véve a kétkulcsos ÁFA bevezetése a fogyasztói árszínvonalat, amelyet jövőre l6-l9% között becsülünk, legfeljebb 6%-kal emeli, tehát az ÁFA nélkül az árszínvonal 12-14-13% körül alakulna. Végül is a fogyasztói ár és a lakossági jövedelemfolyamatok számításaink szerint 1993-ban nemzetgazdasági szinten nagyjából lefedik egymást. Ezért azzal számolunk, hogy a lakosság fogyasztása a 16-19% előirányzott fogyasztói árszínvonal-növekedés s az ehhez hasonló nomináljövedelem-növekedés mellett az idei szinten marad. A nomináljövedelmek tervezett növekedése a lakosságnál jövőre körülbelül 250 milliárd forint lesz, tehát ezzel nőnek a jövedelmek, ebből az ÁFA- kompenzáció a javaslatok szerint körülbelül 30 milliárd forintot tesz ki. A kompenzáció tehát, így nézve a jövedelmeket - nem lehet tételes. A kétkulcsos ÁFA-ra való átállásból eredő általános forgalmiadó- és fogyasztásiadó-többlet összege számításaink szerint 80 milliárd forint. Tehát ennyivel lesz több az ÁFA-ból és a fogyasztási adóból a bevétel a kétkulcsos ÁFA hatásaként. Ebből a többletből 50 milliárd forint a lakosság vásárolt fogyasztására esik, 11 milliárd forint a lakásberuházásra, és 19 milliárd forint az intézmények, közületek kiadási többlete. Tisztelt Ház! Itt szeretném megjegyezni, hogy az előzetes konzultációk, illetve a törvénytervezet véleményezése során a szakszervezetek és egyes más érdek-képviseleti szervek felvetették a nullakulcsnak a fogyasztási javak széles körében, egyes javaslatok szerint a nullakulcsos körnek értékben számítva kétharmadában való fenntartását. Az így kieső, 40 milliárd forintot is meghaladó adóbevétel egy részét e javaslatok a vendéglátó-ipari ételforgalom, valamint egyes más termékek és szolgáltatások 25%-os kulcsba való átsorolásával, illetőleg a 25%-os kulcs esetleges további emelésével kívánják ellentételezni. E javaslatok eléggé problematikusak. A vendéglátó-ipari ételforgalom, benne az üzemi étkeztetés átsorolása a mai nullakulcsból a normál kulcsba már önmagában 25%-os áremeléssel járna. Egyes alapvető élelmiszerekre a nullakulcs, másokra pedig a 8%-os kulcs érvényesítése a mezőgazdaságban alkalmazni tervezett kompenzációs szisztémát ásná alá. Meg kell említenem, hogy minden félreértés és tévedés ellenére az Európában általános forgalmi adót, hozzáadott értékadót alkalmazó országokban egyedül az Egyesült Királyságban alkalmazzák a nullakulcsot szélesebb körben. A szociálpolitikát nem a nullakulcs fenntartásával, hanem jövedelempolitikai eszközökkel célszerűbb megvalósítani. A normál kulcs általános emelését nem javasoljuk, mert az fokozná az általános forgalmiadó-rendszerünk mértékének eltérését a szomszédos Ausztriától is, és rendkívül magas lenne a normál és a kedvezményes kulcs között a különbség. Ausztriában a kedvezményes kulcs 10%, a normál kulcs pedig 20%. Ez lenne az ideális Magyarország számára is, de túlzott áremelést jelentene az egyik oldalon, a másik oldalon pedig bevételkiesést ez a modell. A normál kulcs luxuscikkekre korlátozott emelése pedig amellett, hogy csak csekély többletbevételt biztosítana, ésszerűtlen lenne, mivel e körben az adóztatást a fogyasztási adóval kell és lehet megoldani. A kedvezményes kulcs esetleges mérséklése, mint szintén felmerült javaslat esetén azzal kellene számolni, hogy minden 1%-pontos csökkentés a költségvetésben 7-8 milliárd forint bevételkiesést jelentene. És most itt hagyjam abba, tisztelt elnök úr?