Jávor Károly (MDF)
JÁVOR KÁROLY, a környezetvédelmi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kezdeném a mondandómat, hogy tisztelettel adózom a gazdasági bizottság - Szűcs István képviselőtársam által vázolt - óriási előkészítő munkájának. Bízom abban, hogy a mi bizottságunk hasonlóan fog járni: az ő véleményét is meg fogja hallgatni, és lehetőségünk lesz ezt a tájékozatót tovább javítani. A környezetvédelmi bizottság 1992. október 28-ai ülésén, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium képviselőjének szóbeli tájékoztatását is meghallgatva, tárgyalt a Magyar energiapolitika című tájékoztatóról. A tájékoztató több mint százoldalas, táblázatokkal, ábrákkal és függelékekkel alaposan és gazdagon kiegészített anyagát a képviselők időben megkapták ahhoz, hogy felkészülten nyilváníthassanak véleményt a vitában. (11.30) Az általános vitára való alkalmasságról folytatott eszmecserében a vélemények és ellenvélemények meghallgatása után a bizottság 1 igen, 9 nem szavazattal és 6 tartózkodással az anyagot általános vitára alkalmatlannak találta. Indokaim: a tájékoztató nem egy kétlábon álló energiapolitikáról szól, hanem egy egylábon álló energiapolitikáról, igaz, hogy erre az egy lábra legalább három cipőt is ajánl, nevezetesen a lignitalapú, az importkőszén- bázisú vagy a nukleáris alaperőművet. A tájékoztató nem tartalmazza ugyanakkor, hogy az energiahatékonyságban és az energiatakarékosságban ezt az alapvető célok között mennyire fontosnak tartja - ezt az államtitkár úr szavaiban is hallhattuk -, nem tartalmazza az energiahatékonyságban és az energiatakarékosságban rejlő lehetőségek feltárását, öszehasonlító számításokat. Hogy ezek a tartalékok mekkorák lehetnek, arra ugyancsak államtitkár úr reagált, és az anyag egyik mellékletében megtalálhatjuk, hogy az egységnyi nemzeti össztermék előállításához kétszer-háromszor annyi energiát használunk fel, mint a fejlett országok. A következő indokunk, hogy alapvető és kiemelt célként jelöli meg a tájékoztató a környezetvédelmet, ezt azonban - és így önmagát sem véve komolyan - nem váltja aprópénzre. A következő indok: a tájékoztató, amelynek szövegéhez, annak természetéből következően, nem lehet módosító indítványokat beadni, tartalmaz egy-két mondatos - most képviselőtársam elmondta - újabb tételekkel kiegészült országgyűlési határozatot, amelyben államtitkár úr és képviselőtársam szavai szerint elfogadjuk ezt a tájékoztatót, elfogadjuk, hogy egy újabb alaperőmű előkészületi munkálatait meg kell tenni és így tovább. Nagyon sok dolgot elfogadunk akkor, amikor ezt a tájékozatót elfogadjuk. Ugyanakkor az ebben a tájékoztatóban foglaltakra felkérjük, felhatalmazzuk a Kormányt, hogy ezt tegye is meg. A tájékoztató tehát, ha egy kicsit tréfásan próbálom megfogalmazni, s egyébként tartalmazza az ahhoz való hozzájárulást is, hogy az energiapolitika alapjait meghatározó kerettörvény, egy energetikai kerettörvény is kerüljön megalkotásra. Ez a tájékoztató most egy kicsit úgy működik, mintha be szeretné tölteni ennek a törvénynek a szerepét, de úgy, hogy nem lehet hozzá módosítást beadni, hanem egy országgyűlési határozattal elfogadjuk, és így egyben az Országgyűlés szentesítése is megtörtént. A következő érvünk és indokunk, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumban jelenleg készül egy környezetbarát energiakoncepció azzal a szándékkal, hogy az előttünk fekvő tájékoztató hiányosságait pótolja, illetőleg ahol ez nem volt elég részletes, ott ezt is pótolja. A sorrendben tehát érzünk egy kis logikátlanságot. Nézetünk szerint az alaptörvénynek és a környezetbarát energiakoncepciónak kellett volna, legalábbis egyidőben, elkészülnie ezzel a tájékoztatóval. Ami eddig ebből a tájékoztatóból elkészült, az alapos és részletes, de nagyon lényeges dolgok hiányoznak belőle, mégpedig nem máshoz, "csak" a döntéshez. Ameddig ugyanis nem tudjuk megállapítani, hogy az energiahatékonyságban és a -takarékosságban mekkora lehetőségeink rejlenek, azt, hogy mekkora lesz az ország energiaigénye a különböző időszakokban, azt valamelyest lehet előrebecsülni, de ha nem tudjuk megmondani, hogy milyen tartalékaink vannak, és ezt összevetve a mindenkori energiaigénnyel nem tudjuk megállapítani, hogy milyen kapacitásokat kell még pótolni, akkor hogyan tudunk most dönteni arról, hogy szükségessé válik - majd, mondjuk 2000-ben - egy alaperőmű megépítése? A tanulságok: nincs egy, a napi kormányzati politikát átható, a nemzeti megújhodás programjában jól megfogalmazott környezetpolitika. Amíg ilyen környezetpolitika nincs, addig a különböző érdekek - márpedig ilyenek léteznek - egyéb, kötelezően figyelembe veendő szempontok híján, saját egyéniségüknek megfelelően érvényesülnek. S amíg nincs ilyen környezetpolitika, ami meggyőződésünk szerint a gazdasági szerkezetváltás, a gazdaság mindenkori állapota, a privatizáció és nem utolsósorban az életfeltételeink szempontjából is nagyon fontos, addig egész egyszerűen a különböző tárcák képviselőivel a bizottsági viták során nem beszélünk egy nyelvet. Ezt most a legutóbbi két huzamosabb vita, a bányatörvény és az energiapolitika kapcsán folytatott huzamosabb vita alapján állíthatom. Pedig a tárca képviselőiben minden jóindulat megvan, megvan a készség a közös megoldás keresésére, de egyszerűen nem beszélünk egy nyelvet. Ezt szeretném tehát mindenkinek a figyelmébe ajánlani és összefoglalásul megismételni, hogy a bizottságunk nem tartja általános vitára alkalmasnak, érveink alapján az eddig elkészült anyagot részletesnek és alaposnak tartjuk, nagyon súlyos hiányosságai vannak azonban, lényeges dolgok hiányoznak belőle, ennek a pótlására kérünk lehetőséget. Köszönöm. (Taps.)