Vargáné Piros Ildikó (független)
VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kárpótlási és a szövetkezeti törvények megalkotása óta - képviselői kezdeményezések alapján - többször kényszerültünk arra, hogy az alaptörvények hiányosságait törvénymódosításokkal korrigáljuk. Mint önök előtt is ismeretes, napjainkban is számos hasonló szándékú képviselői indítvány fekszik a bizottságok előtt, és kerül napokon belül a tisztelt Ház elé. Ezek sorába tartozónak tekintem a földrendező bizottságok feladatairól és hatósági jogköréről szóló önálló képviselői törvényjavaslatot is. Az önálló képviselői indítványok annak a sajnálatos ténynek a következményeivel szembesítenek bennünket, hogy a Parlament nem egy időben és nem kölcsönös összefüggésben tárgyalta a kárpótlási és a szövetkezeti törvényeket, így a termőföld-tulajdonlás kérdéseiben sem tudta megteremteni azt a szintézist, amelyre az említett törvények nyomán kialakult és kialakuló új földmagántulajdonok jogi stabilitásához elengedhetetlenül szükség lett volna. S miközben a magam részéről örömmel üdvözlök minden olyan képviselői indítványt, amely ennek felismerését tükrözi és a megoldását szorgalmazza, aközben aggályomat vagyok kénytelen kifejezni a tekintetben, hogy a jó szándékú képviselői indítványok eseti megoldásait kell-e a hiányzó szintézis megteremtésének jogalkotási módszeréül választanunk. Sokkal inkább úgy vélem, hogy a kormányzat illetékes szerveinek kellene - kellett volna már - számba venni azokat a kérdéseket, amelyek akár a kárpótlási vételi jog, akár a közgyűlési juttatási határozatok nyomán kialakult új földmagántulajdonok feletti tulajdonosi rendelkezési jog tekintetében - az elmúlt negyven év földtagosítási gyakorlata miatt - a Polgári Törvénykönyv közös tulajdonra vonatkozó szabályaitól legalábbis átmenetileg eltérő, sajátos jogi megoldást igényelnek. Én mint országgyűlési képviselő, s mint egy földhasználó szövetkezet elnöke, azt vártam a közel három éve megígért földtörvényjavaslattól, hogy mintegy felvállalva a híd szerepét a két törvény között, megoldást fog ajánlani ezeknek a kérdéseknek a végleges rendezésére. Ugyanezt a várakozást tudom tolmácsolni választókerületem új vagy régi föld-magántulajdonos állampolgárainak részéről is. Ezzel szemben ma az a helyzet, hogy bár a Parlament tárgyalásba vette az úgynevezett földtörvény módosítására irányuló kormány-előterjesztést - amely javaslat a részaránytulajdonok feletti rendelkezési jog miként gyakorlására is tartalmaz tárgyalási alapul szolgáló és a vitában minden bizonnyal kölcsönösen elfogadhatóvá formálható megoldást -, a földtörvényjavaslat tárgyalása váratlanul félbeszakadt, és helyette ma annak egy szerves részkérdésével, a részarány mikénti kijelölésével foglalkozunk egy önálló törvényjavaslat formájában. A földrendező bizottságokra vonatkozó törvényjavaslat kapcsán szeretném képviselőtársaim szíves megfontolására ajánlani, hogy helyezzük vissza e törvényjavaslatban írt kérdés megoldását a földtörvényjavaslatba, és azt vegyük sürgős tárgyalásba, amely a földtulajdonlással és a földhasználattal összefüggő kérdéseket szétdarabolja, és a legközelebbi jövőben számos kis földtörvény megalkotásának igényét és szükségességét vetíti elénk. Miközben a rendezésre - a várakozások szerint is - leginkább kompetens földtörvényjavaslat itt szunynyad valahol a Parlament falai között. Tisztelt Képviselőtársaim! Falvainkban szaporodnak az új földtulajdonosok. A kárpótlási törvény nyomán - a kivitelezés technikai elhúzódása miatt - sajnos ma még kisebb részben, azonban az átmeneti szövetkezeti törvény végrehajtása során több százezer állampolgár tekintheti és tekinti magát földtulajdonosnak. Ezek egy része a birtokbavételre is kiterjedően gyakorolni kívánja tulajdonosi rendelkezési jogát, más része pedig ezekben a napokban, hetekben köti meg az érintett új vagy régi szövetkezettel a most már elvitathatatlan tulajdonában lévő föld haszonbérleti szerződéseit. Egyszóval a legteljesebb mértékben olyan tulajdonosnak tekintik magukat a rendelkezési jogukat illetően is, mint aki - más tulajdonosokhoz hasonlóan - alkotmányos elismertség és védelem alatt áll. Ehhez képest kizárólagos jogosultaknak érzik magukat a tekintetben is, hogy az úgynevezett részaránytulajdonuk konkrét helyének kijelölésében maguk a tulajdonosok állapodjanak meg a Polgári Törvénykönyvnek a közös tulajdonra vonatkozó szabályai szerint. Ezt a tulajdonosi állapotot és hitet alapjaiban rendítené meg az a megoldás, amit a földrendező bizottságokról szóló törvényjavaslat tartalmaz. Egy olyan megoldás, amely elvitatja a tulajdonosok döntési jogát a tulajdonuk helyének kijelölésében, és azt a helyi önkormányzat által kinevezett, hatósági jogkörrel felruházott, megfellebbezhetetlen jogosítványává kívánja tenni; magát a tulajdont vitatja el. De alkalmas arra is, hogy a viszály és ellenségeskedés magvát hintse el és évtizedekre hatóan megfellebbezhetővé tegye azt, ami hitünk és szándékunk szerint is megfellebbezhetetlenül végbement. A földrendező bizottságokra a IV-es kárpótlási törvény átruházott egy olyan állami feladatot, amely eredendően a kárpótlási hivatal kompetenciájába tartozott, és amely feladat csak nagyon távolról, nagyon áttételesen hozható összefüggésbe azzal, hogy kinek hol lesz a konkrét földje, a határ melyik részén nyílik lehetősége a vételi jog érvényesítésére. Mégis ezeknek a jobb sorsra érdemes földrendező bizottságoknak a működését nem kíséri a földtulajdonlásban érintett helyi lakosság osztatlan elismerése. Ülnek itt köztünk olyan kormánypárti képviselők, akik elmondhatják, elmondják, hogy egyes helyeken ők maguk tartják a lelket a lemondásra készülő földrendező bizottságokban, illetve, hogy más helyeken a polgármester csak úgy tudott eleget tenni a bizottság létrehozására kötelező törvényi rendelkezésnek, hogy kiment a községháza elé és az éppen arra járó embereket kérlelte, hogy vállalják el ezt a feladatot. Ezzel semmiképpen sem kívánom azt mondani, hogy ez mind a háromezer- egynéhányszáz településre jellemző. De azt szíves megfontolásra kell ajánlanom, hogy ha ma akár csak egy településen is - de sajnos többről van szó - vonakodnak a helyi lakosok attól, hogy egy kisebb felelősséggel és következménnyel járó földrendező biztottsági munkában részt vegyenek, akkor legalábbis vélelmezhető, hogy a hatósági jogkör és a konkrét földkijelölést prognosztizálhatóan kísérő elégedetlenségek a tekintélyt élvező, megfontolt embereket elriasztják a bizottságban való részvételtől. Ha viszont a helyi önkormányzatot kötelezné a törvény e bizottságok létrehozására, úgy fennáll a lehetősége annak, hogy kényszerhelyzetében olyan helyi lakosokkal töltené fel e bizottságokat, akik nem élvezik a részarány-tulajdonosok bizalmát. A kérdést úgy is fel lehetne tenni, hogy a kárpótlási és az átmeneti törvénynek a földtulajdonlással öszszefüggő, kétségtelenül átgondolatlan, illetve hiányos rendelkezéseinek következményeit átháríthatjuk-e a falura, kitehetünk-e hat-tíz tiszteletre méltó embert a részarány-tulajdonosok haragjának azért, mert az ő tulajdonukat a leggyengébb aranykoronás vagy a falutól a legmesszebb fekvő földdarabon jelölték ki. (19.50) És kitehetjük-e az integritásukat féltve őrző helyi önkormányzatokat annak, hogy a bizottság földkijelölésével elégedetlen tulajdonosok tőlük is megvonják a bizalmat, az új választásokon pedig a szavazatokat is - az általuk létrehozott bizottság számukra kedvezőtlen döntései miatt? Úgy gondolom, ezt nem tehetjük meg, és nincs is olyan szükséghelyzet, amely erre a kényszerű lépésre késztethetne. Éppen ezért, a földrendező bizottságokról szóló képviselői törvényjavaslatból én csupán a megoldás szándékát tudom támogatni, a megoldás módját nem. Megbocsátja nekem Szabó Lajos képviselőtársam, hogy a törvényjavaslat címe számomra azt sugallja, mintha az előterjesztő fontosabbnak tartaná a földrendező bizottság mint intézmény és mint politikai ígéret törvénybe iktatását, mintsem a tulajdonosi rendelkezési jog talaján álló megoldás kimunkálását. A törvényjavaslattal ellentétben én azt támogatom, hogy vegyük ismét sürgős tárgyalásba az úgynevezett földtörvényjavaslatot, és annak keretei között - módosító indítványok útján - találjuk meg azt az alkotmányos megoldást, amely nem vonja kétségbe a hagyományos részarány-tulajdonosok és a több százezer új részarány-tulajdonos tulajdonosi mivoltát. Olyan megoldást támogatok, amely a Polgári Törvénykönyvnek a közös tulajdonra vontkozó szabályainak alapulvételével elvitathatatlanná teszi az egyes földdarabok, táblák, földalapok tulajdonosi közösségének döntési jogosultságát a konkrét tulajdonuk kijelölésében, és ennek a döntési jognak a gyakorlását a törvény azzal segíti elő, hogy felhatalmazza, illetve ösztönzi a részarány-tulajdonosokat egy általuk választott tulajdonosi képviseleleti fórum létrehozására. Vitára és elégedetlenségre még így is számíthatunk, ez azonban a tulajdonostársak vitája lesz. Az pedig - a hatályos Polgári Törvénykönyvünk szerint is - egyrészt természetes jelensége minden tulajdonközösségnek, másrészt a nyilvánvaló érdeksérelmek bírói úton orvosolhatók. Az elmondottakat azzal ajánlom képviselőtársaim szíves megfontolására, hogy meggyőződésem, a döntésünknek üzenetértéke lesz: több százezer hagyományos és új részarány-földtulajdonos az önök döntéséből fogja kiolvasni, hogy valóban tulajdonosa-e annak a 30 vagy több aranykoronának, amelyet 30 évvel ezelőtt bevinni volt kénytelen a szövetkezetbe, vagy amelyet örökölt, vagy amelynek tekintetében az átmeneti törvény alapján az elmúlt hónapokban szerzett tulajdonjogot. Köszönöm szíves figyelmüket.