Rott Nándor (KDNP)

1992. november 9.

DR. ROTT NÁNDOR (KDNP): Igen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1993. évi költségvetés törvényjavaslata egy válságköltségvetés és egy hosszú évek óta elhúzódó gazdasági válság egyik periódusának az átvészelését szolgálja. Én azt hiszem, hogy a költségvetési vitában idáig nem kapott elég hangsúlyt az a tény, hogy egy hosszan elhúzódó, rendkívül súlyos gazdasági válságon megy keresztül az ország. Ez a válság az 1980-as évek végén kezdődött, és elfedték, legalábbis megpróbálták elodázni a válság mélypontjának a bekövetkeztét, és ellepleződött az a tény az 1980-as évek végén, hogy itt egy mély, nagyon mély, nagyon hosszú válságperiódusnak megyünk neki. (10.40) A válság a rendszerváltozással, 1990-nel kezdett nyilvánvalóvá válni, mint sok egyéb addig eltakart, elleplezett, elhazudott szomorú ténye ennek az országnak, és 1991-ben egy hirtelen, robbanásszerű jelenségtömeggel ez a válság elérte - reményeink szerint - a mélypontját, bár még 1992-ben is egyes válságjelenségek tovább fokozódtak: elsősorban a munkanélküliség, a nemzeti jövedelemnek és a GDP-nek, az ipari termelésnek a súlyos visszaesése. És azzal is tisztában kell lennünk, hogy az 1993-as évben ez a válság talán - reményeink szerint - enyhülni fog, és talán meg fognak jelenni a kibontakozásnak bizonyos csírái, bizonyos kezdeményezései. Ennek ellenére még +93 is válságév lesz, következésképp ez egy válság-költségvetés, amelynek a feladata a túlélés, a gazdaság és mindenekelőtt az állam működőképességének a fenntartása. Én azt hiszem, hogy ezt a tényt nem hangsúlyoztuk eléggé, pedig tisztában kell lennünk, reálisan szembe kell néznünk ezzel a ránk nehezedő rendkívül súlyos helyzettel. Ilyen körülmények között nincs olyan párt és nincs olyan pénzügyminisztérium, amely ennél lényegesen jobb, alapvetően jobb költségvetést és átélési-pénzügyi lehetőségeket tudott volna produkálni. A nagy kérdés az, hogy 1993-ban a válságnak az országra nehezedő és a lakosságra nehezedő terheit milyen arányban és kik viseljék, és e tekintetben van véleménykülönbség közöttünk és a költségvetés előterjesztői között. A költségvetésnek azzal a megoldásával, hogy azt a növekvő hiányt, amelyet ez a válsághelyzet szükségessé tesz, az áfa-rendszeren keresztül a széles fogyasztói tömegekre hárítsuk, a Kereszténydemokrata Néppárt nem tud egyetérteni. Megengedhetetlennek tartjuk és számunkra elfogadhatatlan, hogy a tagadhatatlanul jelentkező és elháríthatatlan többletterhek oly módon teríttessenek szét a társadalomra, hogy a legszegényebb rétegeket, a kisfizetésűeket, a családosokat és a nyugdíjasokat sújtsák a kétkulcsos áfá-n keresztül a nulla kulcsnak a megszüntetésével. Ezért mi ahhoz fogunk ragaszkodni és azt a megoldást kívánjuk támogatni, hogy a nulla kulcs ne szűnjön meg, hanem a létfenntartási cikkek eléggé széles tömegére érvényben maradjon, következésképp a legalacsonyabb jövedelműeket, a nyugdíjasokat, a gyermekes családokat mentesítsük attól a többlettehertől, amelynek elviselésére szerintünk egyszerűen képtelenek. Nem lehet további terheket róni azokra az alacsony jövedelmű rétegekre, amelyek már ma is a létminimum határán, sajnos, sok esetben a létminimum alatt tengetik életüket. A kompenzációt nem tartjuk a legjobb megoldásnak. Nem láttunk még idáig olyan kompenzációs elképzelést, amely ezekben a rétegekben ellentételezné, ellensúlyozná az áfa miatti többletköltségeket. Meg kell mondanom, hogy megítélésem szerint rendkívül nehéz is olyan kompenzációs rendszert kialakítani - technikailag is nagyon bonyolult -, amely figyelembe venné az alacsony nyugdíjat, az alacsony keresetet, a gyermekek számát, a kort, tehát annyira differenciáltan kellene a kompenzációt megoldani, amire egy költségvetési törvény keretében nemigen van lehetőség, és technikailag is nagyon bonyolult. Ezért mi azt a megoldást tartanánk jobbnak, hogyha a létfenntartási cikkek körére fennmaradna a nullás áfa-kulcs, de ugyanakkor tekintetbe vesszük azt is, hogy a költségvetésnek erre a kieső pénzre is szüksége van ahhoz, hogy az ország egyáltalán életben tudjon maradni, hogy az állam, a közigazgatás működőképes maradjon. Ezért mi azt a megoldást javasoljuk, hogy a 8% helyett 10% legyen ennek az alsó áfa-kulcsnak a mértéke, és ugyanakkor bizonyos, sajnos, ma már luxusnak tekintendő szolgáltatások kerüljenek át a magasabb áfa-kulcsba, így a nulla kulcsnak egy szűkebb körben való fenntartása nem idézné elő azt a veszélyt, hogy a költségvetésből a szükséges bevételek oly mértékű kiesése következzék be, ami a költségvetést működőképtelenné tenné. Ezeken a gazdaságpolitikai célkitűzéseken és a költségvetésnek ezen az átfogó gazdaságpolitikai-társadalompolitikai kritikáján túl néhány általános kérdéssel - hogy úgy mondjam -, inkább technikai kérdéssel is kénytelen vagyok foglalkozni. Már az elmúlt évi költségvetés kapcsán is felvetettük, hogy az ez évre vonatkozó, tehát az 1992. évi költségvetésből hiányzott a külföldi támogatások megjelenítése. Örömmel tapasztaltuk, hogy az ez évi költségvetésben megjelentek a külföldi támogatások. Ezt nagyon fontosnak tartjuk, mert megítélésünk szerint egy jogállamban az államnak nem lehet egy fillér olyan jövedelme - még akkor sem, ha ez külföldi ajándék -, amelyről nem számol be a költségvetésben, hogy mire szándékozik felhasználni, és később a zárszámadásban, hogy mire használta fel. Ez a világ demokráciáiban mindenütt alapelv, ezért nagyon örvendetesnek tartjuk, hogy ebben a költségvetésben már megjelent, és nem szeretnék magunknak hízelegni, de talán a mi kezdeményezésünknek is van némi szerepe ebben. Más kérdés, hogy ez egy komoly, számszerű beszámolónak csak egy csírája, - a komoly, számszerű beszámolás, illetőleg előterjesztés még hiányzik. Egy másik ilyen technikai, de azon túlmenően jogpolitikai, meg törvényhozás-metodikai probléma, tehát egy szűkebb értelemben szakmai kérdés, de nagyon hozzátartozik a törvényalkotási munkához, és azért annál talán többet érdemelne: ez a költségvetés szerkezete! (10.50) Utánanéztem: a költségvetéssel együtt beterjesztett adó-törvényjavaslatok önmagukban nem tartalmaznak számszerű tételeket. A költségvetésben pedig legalább két helyen fordulnak elő azok a számszerű adatok, amelyekkel a benyújtott adótörvények közgazdasági tartalma, mértéke egyáltalán meghatározható. Ezek egyszer előfordulnak magában a költségvetési törvényben és annak mellékleteiben, de ugyanígy előfordulnak az egyes fejezetek indoklásában is. Következésképpen: ahhoz, hogy egy jogalkotó állást tudjon foglalni egy adótörvény kapcsán, legalább három helyen kell - elnézést a kifejezésért - átbogarásznia ezeket a vaskos köteteket, hogy megtalálja. Szét van szabdalva három helyre az indoklás; egyszer az 1. kötetben az általános részben, de ugyanígy valamelyik 2. vagy 3. kötetben is. Ráadásul - ez is látszólag technikai kérdés - még az utalás is hiányzik, hogy hol lehet ennek a logikus és számszerű folytatását megtalálni. Ez annyira megnehezíti a törvényhozás munkáját, hogy nagyon jó lenne, ha a pénzügyi kormányzat megtalálná az olyan egységes elveket, amelyek ezeket a logikai átfedéseket megkönnyítenék. Ebből maguknak a jogszabály-előkészítőknek a számára is súlyos nehézségek adódnak. Így fordult elő például, hogy a helyi önkormányzatok a címzett és céltámogatási törvényjavaslatának egyik paragrafusa benne szerepel a költségvetési törvényjavaslatban is. Az a furcsa helyzet fog előállni, hogy ugyanabban a tárgykörben - ha nem fogunk a továbbiakban odafigyelni - két törvényt fogunk hozni. Egyiket a céltámogatásokról szóló törvényben, a másikat pedig az 1993. évi költségvetési törvényben. Ez csak egy paragrafus, de amikor még engem tanítottak az egyetemen, akkor azt mondták, hogy ilyennek nem szabad előfordulni. Ráadásul a szöveg értelmileg teljesen azonos. A két szöveg között azonban differenciák is vannak. Tehát az előterjesztett költségvetési törvényen és adótörvényeken belül nincs meg az a szükséges konzisztencia, az a szükséges összhang, ami egy jogalkotásnak nélkülözhetetlen eleme. Egy további, technikainak tűnő kérdés az, hogy jelenleg - és most már évek óta ismétlődő formájában - a költségvetési törvény mellékletei részben teljesen felesleges adatokat tartalmaznak. Ezeket azt hiszem, ahányan vagyunk - de akkor is, ha telt a Ház - senki nem veszi figyelembe, mert nincs egyszerűen értelmük. Minden egyes intézménynél, minden egyes tárcánál ilyen adatok szerepelnek. Például a reprezentációs költség. Amikor milliárdos nagyságrendekről kell dönteni, kiderül, hogy ez néhány százezer forintos egy adott intézménynél. A reprezentációs költségeket rendelet szabályozza. Az bizonyos összegnek valamekkora százalékat lehet. Esküszöm önöknek, hogy ez több száz sor, valószínűleg több ezer sor ezekben a kötetekben. De hasonlóképpen olyan, teljesen irreleváns adatok fordulnak elő, mint például a postaköltségek. Azt hiszem, nem törvényhozási szintre tartozó annak a részletezése, hogy egy szervezetnek, egy adott gazdálkodási részlegnek mekkora a postaköltsége. Ezekben a könyvekben pedig sok ezer adat van. A képviselő urak munkáját ismerve - és figyelembe véve a szakértőik munkáját is - ki fogja azt végigbogarászni, hogy az egyik szervezetnél a postaköltség most aránytalanul sok vagy kevés? Tehát ezeknek az itt közölt adatoknak legalább a fele, de inkább a háromnegyed része teljesen felesleges, csak papírköltséget okoz, és a jogalkotás munkáját semmivel nem segíti elő, viszont áttekinthetetlenné teszi magát az elénk terjesztett anyagot. Ez rendkívül súlyos hiba! Befejezésként még egy másik ilyen látszólag technikai kérdésre, de ismét csak a törvényhozás munkájához nagyon szorosan kapcsolódó dologra szeretném felhívni a figyelmet. A költségvetési törvény mellékleteiben egy súlyos aránytalanság tapasztalható. Vannak olyan néhány milliós tételek vagy néhány milliárdos tételek, amelyekre rendkívül sok időt és teret veszteget ez a törvényjavaslat és a melléklete. Egy példát mondok. Az egyik tárca - nem akarom néven nevezni, mert egyébként mindegy - 3 és fél milliárdos előirányzatára 50 oldalt szentel ez a három kötet. Hárommilliárd - ötven oldal! Ugyanakkor van egy 40 milliárdos kiadási csomag, amelynek a részletezéséről egy szó nincs a költségvetésben. Tehát a kiadások nagyságrendje és az indoklás, a magyarázat teljesen elválik logikailag, tartalmilag és megalapozásbelileg egymástól. Azt hiszem, ahhoz hogy a törvényhozási munkánkat eredményesebbé tegyük, az is szükséges, hogy ezeket a belső inkonzisztenciákat, az összhanghiányokat, ezeket a technikai megoldásbeli anomáliákat sikerüljön kiküszöbölnünk. Remélem, hogy a költségvetési szervek és elsősorban a pénzügyminiszter úr és apparátusa figyelembe fogja venni és nagyobb gondot fog fordítani ezekre a kérdésekre, mert nagyban elősegítheti a törvényhozás munkáját. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)