Pintér István (EKgP)
PINTÉR ISTVÁN (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót és köszönöm azt, hogy elsőnek szólhatok délután a 6795-ös fogyasztási adó és fogyasztói árkiegészítés tárgyában. Nem hálás dolog mostanában adóról véleményt alkotni akkor, amikor igen komoly viták folynak a törvényhozók és az adókat megfogalmazó pénzügyminisztériumi dolgozók között. A piacgazdaságban a Pénzügyminisztériumnak kedvenc költségvetési tétele a fogyasztási adó és a fogyasztói árkiegészítési tétele a fogyasztási adó és a fogyasztói árkiegészítés. Az előbbit inkább felfelé, az utóbbit inkább lefelé szeretik elmozdítani. A pártok ebben a témában partnerek, függetlenül attól, hogy milyen közel vagy távol van a választás. Fogyasztási adó mindig volt és mindig lesz. De jól tudjuk, hogy a lakosság a többi adóhoz hasonlóan ezt az adónemet sem szereti túlságosan. Arról sokat lehetne beszélni, hogy miért van szükség adóbevételre. Nem teszem, mert mások megteszik helyettem, és úgy gondolom, azt a rendszert sem szerette a lakosság, amikor nem kellett adót fizetni. Ez pedig nem is olyan régen volt. Pár évi képviselői munkásságom alatt azt tapasztaltam, hogy a Kormány és a pénzügyminiszter megfelelő szakmai szinten elkészítik a tervezetet, kevés vita után a Parlament elé terjesztik, és ekkor jön az ellenzék, amely bírálja - nem egy esetben jogosan - az előterjesztést. Különösen szívesen teszi ezt akkor, amikor a parlamenti ülést a televízió egyenesben közvetíti. Most én is ezért teszem ezt szívesen. Én minden olyan javaslatot elfogadok, amely végeredményben csökkenti az adót, de csak abban az esetben, ha valaki meghatározza az ellentételét is. Beépül a költségvetésbe és persze utána jöhet a végrehajtás. Nem lehet csak azt figyelembe venni, hogy mi a jó a költségvetésnek, mi javítja a költségvetés mérlegét, hanem figyelembe kell venni azt is, hogy ez az adónem kit terhel, melyik lakossági réteget, és az a lakossági réteg mit bír el különösebb megrázkódtatás nélkül. Ezek után nézzük a számok alakulását. Az 1992-es terv a fogyasztási adónál 184 milliárd forint volt. A várható tény 176 milliárd. A +93. évi terv már csak 170,5 milliárd forint. Nem biztos, hogy ez a csökkentett terv is reális. Ugyanis a fogyasztási adótervet befolyásolja az áfa-tervezet megvalósulása. Ilyen például a motorbenzin esete, ahol a forgalmiadó-növekedés a fogyasztási adó terhére valósul meg. De rendkívül erőteljesen befolyásolja a fogyasztási adót a lakosság vásárlóereje, az életszínvonal emelkedése vagy csökkenése. A fogyasztási adó rendkívül érzékeny az úgynevezett feketepiacra. A szakemberek becslése szerint a feketegazdaság éves szinten - ezt a piacra értem - megközelítőleg 300 milliárd forintos forgalmat bonyolít le, ami annyit jelent, hogy a költségvetés mint-egy 40 milliárd forint fogyasztási adótól esik el. Nem feladatom elemezni, hogy ez miért van így, ilyen nem kívánatos mértékben elhatalmasodva. De azt tudom, hogy a legnagyobb hasznok nagyrészét itt teszik el egyesek, és ebből a haszonból rövid idő alatt emberek milliomosok lesznek. Nem sok időm telik az úgynevezett KGST-piacokra kimenni és meggyőződni személyesen az ott történtekről, de hallom és közvetlen környezetemben tapasztalom, hogy fele áron lehet sok dolgot, kávét, töményszeszt, cigarettát és még sok minden más árut vásárolni. Nem a vásárló lakosokat irigylem, akik olcsóbban jutnak az áruhoz, hanem elítélem azokat, akik adófizetés nélkül rövid idő alatt milliomosokká válnak. Az az érzésem, hogy a magyar hatóság nem tesz meg mindent ezen jelenség megfékezésére. (14.20) Ez az adónem egy olyan kategória a közgazdaságtanban, amit a társadalmi- gazdasági viszonyok szövevényében üdvözölni kell. Persze jobb, ha nincs, de ha van, akkor arra kell törekedni, hogy a társadalmi igazságosság álljon mögötte. Tisztelt Államtitkár Úr! Oda kellene hatni, hogy ezt az illegális forgalmat fel kellene deríteni, deríttetni, és az adót be kellene hajtani. Ebben az esetben gyorsan kell megállapítani, és gyorsan behajtani, befejezni. Azt hiszem, ezen a téren még sok tennivalónk van. Nagyon nagy kár lenne, ha megvalósulna az a mondás, hogy Magyarországon csak a bérből, fizetésből élők és a balekok fizetnek adót. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány tétel van - meggyőződésünk - a fogyasztási adóról. A személygépkocsi vonatkozásában mind a 4/a, mind a 4/b tételnél 2%-ponttal javasoljuk növelni az adó mértékét. A gázolaj esetében van némi problémánk. Egyetértünk a fogyasztói ár növekedésével, azaz azzal a törekvéssel, hogy a benzin árához közelebb vinni a gázolaj árát. A problémánk az, hogy a mezőgazdaság a gázolaj egyik legnagyobb fogyasztója. Az előre jósolt gázolaj-áremelés, ami +93-ban fog bekövetkezni, rendkívül keményen sújtani fogja a mezőgazdaságot. Szeretném, ha elgondolkodna a Pénzügyminisztérium azon, hogy a mezőgazdasági célra felhasznált gázolaj fogyasztói adóját az útadóhoz hasonlóan hogyan tudná visszatéríteni a mezőgazdaságnak. Erre Nyugaton egyébként van példa. Indoklásul csak azt hadd mondjam el, hogy a mezőgazdaság általában olyan árut állít elő, amit előbb vagy utóbb fogyasztói adó terhel. És ha kevesebbet termel, kevesebb fogyasztói adóra számolhat az államháztartás. Az pedig tudvalévő, hogy a rendkívül magas energiaárak a termelést extenzív irányba viszik el. Nem tudom, van egy-két olyan dolog, amit az egyszerű emberek nem értenek lent a falvakban, s főleg nem értünk olyan dolgokat, amik, úgy gondoljuk, hogy leginkább az energiaárakkal vannak összefüggésben, de összefüggésben vannak - valószínű - az adóval is. Sok példát lehetne hozni. De talán csak egyet. Egyet azért, hogy legyen rá egy kis figyelem terelve. Kicsit furcsán hangzik, amikor azt mondom, hogy Magyarországon jelen pillanatban, ha a mezőgazdaság által termelt búzát, búzának az árát vesszük figyelembe, 1 kiló kenyér 10 forint körül kellene hogy legyen. Ez egy nagyon furcsa dolog, akkor kimondani ezt, amikor 40 forint fölött van 1 kiló kenyér. Na most, hogy mire alapozom ezt? Nem nagyon kell visszaemlékeznünk ugye, akkor, amikor elvittük a búzát a malomba, és visszakaptunk 65 kiló lisztet, 20 kiló korpát, tehát 15 százalékos vámért dolgozott a malom, a 65 kiló lisztért mindenkor kaptunk 70-75 kiló kenyeret, a korpából pedig kifizettük a sütési díjat. Ha most 700 forintnak veszem a búzát, akkor kiderül az: ha meglennének ezek a malmok - bár a Magyar Hírlap mai száma szerint valószínű, hogy újra életbe lépnek a kis malmok; ha meglennének ezek a malmok -, akkor lehet, hogy megint tudnának 15%-ért őrölni, s ha meglennének azok a pékek, akik 1 kiló lisztből 1 kiló kenyeret sütnek, talán ha munka nélkül vannak, vissza kellene őket hozni, és ebben az esetben egy alapvető tételt kielemezve, a magyar létminimumon élő emberek bizony sokat tudnának előrébb lépni. Hozhatnám a példákat, de nem teljesen ide tartozik. De foglalkoztatja az embereket, s jó lenne azért, hogyha erre mielőbb magyarázatot tudnánk adni. Én próbálok takarékoskodni az idővel, csak egyes témákat érintettem, de úgy gondolom, hogy elmondtam olyan dolgokat is, amelyek gondolkodásra késztetik az illetékeseket. Én a magam részéről annak örülnék, ha minél alacsonyabb adókulccsal minél magasabb fogyasztási adóbevétele lenne a költségvetésnek. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)