Kuncze Gábor (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitának ebben a szakaszában nehéz már a személyi jövedelemadó törvénnyel kapcsolatban igazán újat mondani. Én is részben ismételni fogom már az előttem szólókat, mármint a vita korábbi szakaszában előttem szólókat, másrészt fel szeretném hívni néhány dologra a figyelmet, amivel eddig még nem foglalkoztunk. Mindjárt az első kérdés, ami igazán érdekli az embereket, személyi jövedelemadóról beszélve, az magának az adótáblának a kérdése. Itt érdemes ismét megemlíteni, hogy a jelenlegi személyi jövedelemadó törvény módosító javaslat adótáblának a módosítását nem tervezi, illetve lehet mondani, hogy majdnem nem tervezi. Államtitkár úr szemrehányólag rám nézett, de jobb lett volna, ha nem teszi, mert majd mindjárt mesélek arról, hogy hol tervezi a változtatást. Tehát ami a sávhatárokat és az adókulcsokat illeti, ott megtartaná a jelenlegi táblát. Ugye tudjuk, hogy a bérinflációt figyelembe véve ez azt fogja jelenteni, hogy bizonyos mértékig nő a lakosság adóterhe, és ezen az oldalon jövedelmének a reálértéke természetesen csökken. De hogy az államtitkár urat megnyugtassam, észrevettük, hogy egyébként változik az adótábla, mert az egymillió forint fölötti jövedelmekre viszont be kívánja vezetni az 50%-os adókulcsot, hát mondhatnám, hogy vissza akarja hozni, mert ez 1991-ben még megvolt, 1992-ben pedig örömódákat zengve töröltük el. Ugye, akkor az volt a logika, hogy kiszélesítjük az adóalapot, itt több adót szedünk be, és akkor lehetőségünk van a személyi jövedelemadó törvény marginális kulcsának a csökkentésére. (14.30) Ezzel a társasági adó és a személyi jövedelemadó szélső kulcsa azonossá válik, és ennek mindenféle előnyeit emlegettük akkor. Most az egymillió forint fölötti jövedelmekre visszajönne az 50 %-os kulcs úgy, hogy közben természetesen minden más feltétel változatlan marad. Ez megint egy adóemelés természetesen. Itt a Házban már többen foglalkoztak ennek a következményeivel. Kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt elhangzottak ezt támadó hozzászólások, és módosító indítvány is van benn a Ház előtt, ami ezt eltörölné. Most én is csak azért említettem meg, hogy államtitkár úr lássa, hogy megnéztük azért az adótáblát, és észrevettük, hogy van benne változás, bár ezt igazán nem igényeltük volna. Ráerősítenénk arra, hogy a törvényjavaslat a közalkalmazottak és köztisztviselők esetében a külföldi kiküldetés devizaellátmányát adómentessé tenné, illetve itt megtartaná az adómentességet, míg mások esetében, főleg, akik a vállalkozásuk kapcsán jutnak hozzá ugyanezen devizaellátmányhoz, ezt az ellátmányt megadóztatná. Tényleg felmerül a kérdés, hogy a devizaellátmány vajon valamilyen fajta költségeknek az ellentételezése; ez esetben érthetetlen az adóztatása, de ezt is lehet egyébként. Nekünk a legnagyobb kifogásunk ezzel az, hogy különbözőképpen kezeli a különböző érdekcsoportokat, ezt nem tartjuk megengedhetőnek, tehát erre vonatkozóan is módosító indítványt adunk be. Amiről még nem volt szó, és ami miatt tulajdonképpen most szót kértem, az a költségvetés szempontjából nem egy túl jelentős tétel, valakik számára azonban igen lényeges dolog, a korábbi adótörvény 34. §-ában szereplő, a súlyosan fogyatékosok adóalap-csökkentő kedvezményéről van szó. Ezt az 1992-ben érvényes jogszabály havi kétezer forintban határozta meg, vagyis ez az az összeg, amellyel a súlyosan fogyatékosok csökkenthetik a bruttó jövedelmüket abban az esetben, hogyha ez a fogyatékos állapot az adott hónapban legalább egy napig fennáll. A törvénymódosító javaslat ezt az összeget változatlanul kívánja hagyni. Én úgy gondolom, hogy nem rokkanna meg a költségvetés abban az esetben, hogyha ezen a bizonyos kétezer forinton - legalább az infláció mértékéig - változtatnánk. Azzal szeretném csak indokolni, hogy a súlyosan fogyatékos abban az esetben, ha például állást akar vállalni és ezzel értéket akar termelni, illetve hozzá akar járulni az ő eltartásához, mozognia kell a városban. Ez számára nem olyan egyszerű, számára ez többletköltségeket jelent, és én azt hiszem, hogy mindenképpen indokolt lenne figyelembe vennünk ezt az igényt, ezért úgy gondolom, hogy ide egy módosító indítványt be kell adni. Viszont nem gondolom azt, hogy ettől a költségvetés megrokkanna, az érintettek számára viszont ez egy igen fontos dolog lenne. A személyi jövedelemadóról szóló törvénymódosító javaslat a továbbiakban különböző pontosításokat, precizírozásokat tartalmaz. Ezekkel általában egyetértünk, nem kívánunk vele foglalkozni. Fel szeretném azonban még egyszer hívni a figyelmet arra, hogy az adótáblát mindenképpen át kell gondolni, át kell tekinteni. Most az általános vita le lesz zárva, ugyanakkor viszont abban egyet kellene értenünk, hogyha a költségvetésben tudtunk valamit tenni a megtakarítások érdekében, és az adótáblával ennek következtében valamit kezdeni tudunk, akkor a korábbi évek gyakorlatát megtartva nyitva kellene hagyni a lehetőséget arra, hogy az adótáblát esetleg még a költségvetés tárgyalása során elővehessük, és ha abban egyetértés mutatkozik a Házban, akkor azt módosítani tudjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)