Ismeretlen felszólaló

1992. november 10.

ÜVEGES ÉVA tolmács: (Felolvassa Borisz Jelcin beszédének magyar fordítását): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Hölgyeim és Uraim! Országaink történelmében először látogat a szabad, demokratikus Magyarország Parlamentjébe a szabad, demokratikus Oroszország elnöke. Az orosz nép legjobb kívánságait hoztam el önöknek, az oroszok leghőbb vágyát, hogy a magyar néppel teljes egyetértésben és barátságban éljenek. Oroszországban mindig is óriási és őszinte érdeklődés volt népük történelme, élete, kultúrája iránt. Oroszország és Magyarország között az államiság hajnalán, még akkor, aktívan fejlődtek a politikai és a kereskedelmi kapcsolatok. Az egyik legfényesebb csillaga az orosz-magyar kapcsolatoknak az a barátsági szerződés volt, amelyet 1707-ben I. Péter cár írt alá II. Rákóczi Ferenccel. Sajnos - mint ahogy az a történelmünkben szokás - a szép időket felhősebb időszak váltotta fel. Tudjuk, hogy a történelmi emlékezet ápolja az 1848-as, 1849-es forradalmi évek emlékeit, és azt a szomorú szerepet, amelyet a cári Oroszország betöltött akkoriban. Egy kicsit több, mint száz évvel utána, hasonló események zajlottak le: az 1956-os tragédiát említem. A szovjet rezsim járt el így önökkel. A tankok lánctalpainak nyomai azóta is ott vannak Budapest utcáin: ott maradtak, örökre. Biztos vagyok abban, hogy erre emlékeznek Magyarországon, de emlékeznek erre az oroszok is. Az emberiség akkor nagyon nagy leckét kapott abból, hogy mi az a totalitarizmus, mi az a zsarnokság, és hogy ezek a tényezők nem maradnak egyetlenegy ország határain belül: mérgezett csápjaikat szétterjesztik a szomszédos országokra is. Itt nincsenek határok, és nincsenek erkölcsi normák. Nagyon keserű tudat az, hogy a Kreml akkori urainak parancsára ezekben a tragikus eseményekben kényszerűségből részt kellett hogy vegyenek az orosz katonák is, és ez mindössze tíz évvel az után történt, amikor óriási áldozatok árán ugyanazok az orosz katonák felszabadították Magyarországot a fasizmus igája alól. De az egyik ideológiát és zsarnokságot felváltotta a másik, ugyanakkor. Mélyen szimbolikusnak tartom, hogy az elnyomás ellen éppen a magyar nép kelt fel elsőként. A nemzeti felkelés nem volt hiábavaló: azt mutatta, hogy nemcsak egyes személyek, hanem egész népek kezdenek tudatában lenni annak, hogy meg kell szabadulni a kommunista diktatúrától - enélkül nincs jövő. Meghajlunk ma az 1956-os áldozatok emléke előtt. A rendszer, az akkori rendszer bosszúja borzalmas volt, és nem maradt Magyarországon belül: új rabokkal lett tele a Gulág - oroszországi emberek is odamentek, és az úgymond szocialista lágerből is nagyon sok ember sínylődött akkoriban ott. Az egész világ meggyőződhetett arról, hogy nincs olyan ország, amely csak hősöket szülne; hóhérokat is szül. Sajnos, ez alól nincs kivétel. Magyarország, de Oroszország állampolgárainak is tudniuk kell az igazságot erről az időszakról, és feltétlenül megtudják, méghozzá nem sok év múlva, hanem a közeli jövőben. Nem azért mondom ezt, hogy a bosszúállás érzelmeit szítsam önökben. Teljes igazságtudat nélkül nem is lehet igazságot teremteni, nem lehet megtisztulni; teljes igazságtudat nélkül nem lehet az előrehaladás erőit mozgatni; lelkiismeret nélkül nem lehet bűnbocsánatot kérni és bűnbocsánatot kapni. Ma aláírtuk az egyezményt, hogy ezentúl az országaink együttműködnek, a levéltáraink együttműködnek egymással. Nyilvánvaló, hogy további fontos információkat kapunk ezáltal az +56-os eseményekről. Oroszország kész együttműködni ebben, és akadálya ennek a jövőben nincs. A forradalom leverése nem tudta letörni népük szabadságvágyát. Amikor a szocializmus már leáldozóban volt, Magyarország akkor már több tapasztalattal rendelkezett a piacgazdaság építésében, mint a többi kelet-európai ország. Önöknél még a legszigorúbb követelmények között is mindig nagyobb volt a nyíltság és a pluralizmus. A pragmatizmus mindig is győzedelmeskedett az ideológiai korlátok felett. Nemhiába nevezték akkoriban a szocialista lágerben Magyarországot a "legvidámabb barakk"-nak. Tulajdonképpen ez a legszomorúbb vicc és bók, amit bármikor is hallottam az életemben - nem vitás, hogy ennek van alapja. Jelenleg pedig nagy érdeklődéssel viseltetünk a tapasztalatok iránt, hogy milyen rugalmasan, milyen következetesen és higgadtan haladnak a reformok, gazdasági reformok megvalósítása útján, az ország stabilitásának megőrzése mellett. Nem arról van szó, hogy vakon le kívánjuk másolni, amit önök vagy a partnereink tesznek, de tanulni szeretnénk ebből, szervesen ötvözni a világ tapasztalatát és a saját hagyományainkat, a demokratikus értékeket és soknemzetiségű társadalmunk fejlődési szükségleteit. Új idők járnak mostanában és új kapcsolatok virradtak fel Magyarország és Oroszország között. Az oroszok hálával emlékeznek arra, hogy az augusztusi puccs drámai napjaiban Magyarország hangja volt az első, és ezt a magyar hangot elsőként hallották az oroszok a moszkvai barikádokon, de az egész világon is. (16.30) Az a korszak, amelyet megbonthatatlan barátságnak neveztünk, géppisztolyok célzó tüze alatt volt megbonthatatlan. Tulajdonképpen a görbe tükrök királyságában éltünk önökkel, de az emberek akkor is jószándékkal, barátsággal viseltettek egymás iránt, és ez a legfontosabb. Jelenleg az a feladatunk, hogy normalizáljuk a kapcsolatainkat, új dinamizmust, új minőséget adjunk a kapcsolatainknak és ez lehetséges jelenleg. Biztos vagyok abban, hogy egy kis idő elteltével valóban jó szomszédok, valóban hű barátok leszünk. A népeink nagyon sok drámai pillanatot éltek át, sokat láttak, így nagyon nagyra tudják értékelni ezt a jelenlegi lehetőséget. Ennek az az értelme, hogy a társadalmi és politikai rendszer gyökeres változásai visszafordíthatatlan folyamattá váltak. Úgy vélem, senkit nem kell meggyőznöm, hogy óriási tartalékokkal rendelkezünk. Oroszország és Magyarország nemcsak földrajzilag állnak közel egymáshoz, hanem nagyon jól ismerik egymás feltételeit, szokásait, hagyományait, a kelet-európai piac potenciális lehetőségeit. Államaink gazdaságai magas fokon integrálódtak. Amennyiben sikerül ezt a potenciált működésbe hoznunk, már a közeljövőben Magyarország és Oroszország is komoly eredményeket érhet el ezen a területen. Ebben a legfőbb a jogi és a gazdasági bázis megteremtése. Ez a parlamentek és a kormányok feladata. Annyira fontos, hogy nem szabad halogatnunk az időt, energikusan hozzá kell látnunk. Ennek a feladatnak a megoldása nélkül nem tudjuk biztosítani a kedvező feltételeket a gazdasági élet továbbviteléhez, a jelenlegi beruházási tevékenységhez; a tőke áramlását és a munkaerő átcsoportosítását e nélkül nem tudjuk megoldani. Teljesen új perspektívák nyílnak az országaink között létező kapcsolatok előtt, itt az oroszországi köztársaságokra és térségekre is gondolok, hiszen önök is tudják, hogy aláírásra került az oroszországi szövetségi szerződés. A Volga mentén, az Ural térségében, Nyugat-Szibériában olyan népek élnek, amelyek nyelvi rokonaik, ők nyelvi rokonoknak vallják magukat és nagyon nagy az érdeklődésük Magyarország iránt, együttműködni kívánnak önökkel. Megállapodást értünk el abban, hogy adósságrendszerünket szabályozzuk, a vagyoni, a pénzügyi kérdéseket, azokat a kérdéseket is, amelyek a szovjet csapatok kivonásából adódtak. Fontos esemény Oroszország és Magyarország érdekszférájában az, hogy országaink aláírták a nemzetiségi kisebbségekről szóló deklarációt. Ezeket a kérdéseket részleteiben megvitattuk a magyar vezetőkkel. A tárgyalások, a beszélgetések konstruktív jellegűek voltak. Elvileg új kapcsolatokat építünk. Ebben nagyon fontos mindannak a lebontása, amit a régi rendszer szült. Jellemző ismérve volt az elmúlt 40 évnek a Varsói Szerződés. A Varsói Szerződés jelenleg nem létezik, ez a fájó pont megszűnt. A legfelsőbb szinten rendszeres politikai párbeszédet folytatunk. Ez a párbeszéd megfelel a nemzetközi kritériumoknak, a teljes egyenjogúság elvén zajlik. Ezeket az elveket Oroszország nemcsak Magyarországgal, hanem Csehszlovákiával, Lengyelországgal és Bulgáriával is gyakorolja. Úgy vélem, a partnereink most már nem tehetnek szemrehányást Oroszországnak, hogy úgy viselkedik, mint ahogy ezt a viselkedési formát a Szovjetuniótól örökölte, hogy az idősebb testvér ambícióit gyakorolja. Mi nagyon jól tudjuk ezeknek a testvéri öleléseknek az árát, hiszen önök is tudják, hogy még a csontjaik is beleropogtak. Biztos vagyok abban, hogy most már az igazságos partnerség, az önkéntes erőfeszítések fognak minket vezérelni a jövőben, nem pedig a gyanús receptek erőszakos kvázifelajánlása. Partnerekké kell válnunk a demokratikus intézményi rendszer kiépítésében. Kapcsolataink fejlődése nem szabad, hogy a régi kövületek alapján folytatódjék. Nincs annak értelme, hogy a régi, úgynevezett szövetségi kapcsolatokat gyakoroljuk a moszkvai diktátum alapján. Ugyanakkor óriási hiba lenne elfelejteni mindazt a jót, ami összeköti a népeinket. Hangsúlyozni kívánom, a népeinket, nem a rezsimeket. Manapság óriási lehetőség nyílt előttünk, hogy éljünk a világ, az európai és regionális együttműködés tapasztalatával. Annál is inkább, hogy Magyarország most már az ENSZ Biztonsági Tanácsában is helyet foglal. Szimbolikus az, hogy a következő legfelsőbb szintű találkozás 1994-ben a helsinki folyamat keretében éppen az önök fővárosában lesz. Ez még egy bizonyítéka annak, hogy Magyarország szerepe a világban növekszik. Ezektől a közös erőfeszítéseinktől függ majd az, hogy a budapesti találkozó valóban eredményes legyen. Oroszország mindent megtesz ennek érdekében. Oroszország mélyen érdekelt abban, hogy lebontsa az ellenállás logikáját. A korosztályom még ismerte azt az Európát, amelyet egy úgynevezett szuperhatár szelt ketté, de óriási tragédia lenne, ha új törésvonalak képződnének, új etnikai és vallási alapon működő törésvonalak. Itt az ideje, hogy őszintén és nyíltan kimondjuk: a biztonságot és a stabilitást Európában most éppen az a régió fenyegeti, amelyet még nem olyan régen szocialista közösségnek neveztünk. Éppen ezért óriási felelősség nehezedik ránk, hogy feloldjuk ezt a problémát. Emlékeznünk kell arra, hogy mi mindenekelőtt európaiak vagyunk, mi vagyunk az örökösei és a letéteményesei ennek az óriási európai kincsnek; ennek megfelelően kell viselkednünk. Európában hatalmas politikai struktúrák működnek ebben az irányban. A cél egyértelmű: maximálisan le kell simítani az átmeneti időszakot, hogy normális, rendes, civilizált állapotok uralkodjanak a kontinensünkön. Közös erőfeszítéssel el kell kerülnünk az újabb megrázkódtatásokat, az újabb kataklizmákat. Ehhez jószándék kell, ehhez együtt kell élnünk. Támogatást igényelnek mindazok a tényezők, amelyek a stabilitást szolgálják. Úgy vélem, hogy ez a szerep most Közép- és Kelet-Európára tolódott át, itt csak említenem kell a visegrádi hármast vagy a közép-európai kezdeményezést. Bízom abban, hogy ezek nem válnak zárt csoportosulásokká, és úgy fejlődnek, ahogy ez az általános európai folyamatnak megfelel. Oroszország kész párbeszédet folytatni ezekkel a struktúrákkal. A stabilitás megszilárdításának tényezőjévé válhat a Duna menti együttműködés is. Annál is inkább, mert perspektívákat látok abban, hogy ez kiterjed a fekete-tengeri zónára is. Oroszország nyíltnak tekinti ezt az együttműködést és érdekelt benne. Tisztelt Képviselő Urak! Nem vitás, hogy Magyarország és a többi kelet- európai ország jól ismeri azokat a folyamatokat, amelyek Oroszországban zajlanak. Saját tapasztalatukból tudják, milyen nehéz kenyér az átalakulás. Nehéz és rögös ez az út. A tudatváltás is nagyon nehéz. A múlt árnyai visszahúznak minket. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy visszaút nincs. A stratégiai kurzust Oroszország folytatni fogja. Elegendő erővel rendelkezünk ahhoz, hogy ellenálljunk azoknak, akik le akarják törni a reformokat. A kommunista múlttal végleg leszámoltunk; nemcsak Oroszországban, nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Oroszország feltétlenül felépíti a demokráciát, a civilizált államot, a megfelelő piacgazdaságot, ahol az állampolgárok tulajdonosok lesznek, szabadok lesznek és szabadon alakítják majd a sorsukat. A végső célunk nemcsak az orosz érdekeknek való megfelelés, hanem hogy az önök országának állampolgárai is, az európai polgárok is, az egész világ polgárai elégedettek legyenek. Felszólalásomat Széchenyi István gróf szavaival szeretném zárni, aki azt mondta, hogy sokan azt hiszik, Magyarország csak volt. Szeretném hinni: Magyarország lesz. Én mindig is hittem ebben és fogok ebben hinni. Kimondom: Magyarország mindig is lesz. És becsületes partnerség lesz az országaink között. Bizalom lesz, szimpátia és töretlen érdeklődés. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)