Szalay Gábor (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Előrebocsátanám, hogy én valóban arról kívánnék csak ezúton megemlékezni, ami a gazdasági bizottság ülésén a társulási szerződéssel kapcsolatosan elhangzott, és semmiképp nem szeretném hozzákeverni sem az én egyéni, sem a pártom, a Szabad Demokraták Szövetségének véleményét. Arra majd a következő turnusban kerítenénk sort. A gazdasági bizottság a Kormány szakértőinek és az illetékes tárcák képviselőinek meghallgatását követően megtárgyalta és megvitatta a Magyar Köztársaság, valamint az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló európai megállapodást, vagy közismertebb nevén a társulási szerződést. Bár a ratifikálás műfaji kötöttsége az Országgyűlés elé terjesztett szerződés változtatás nélküli elfogadását vagy elvetését teszi csak lehetővé a tisztelt Háznak, a bizottság tagjai mégsem érezték felesleges időpocsékolásnak a társulási szerződés alapos megvitatását. Véleményüket a ratifikáció várható megtörténte utáni időszakra való megfelelő felkészülés, a megteendő gyakorlati lépések helyes megválasztása felett érzett aggodalmuk és felelősségük motiválta. A felmerült kérdések és aggályok leglényegesebbjei a következők voltak. Nemzeti szuverenitásunk milyen jellegű és mértékű korlátozását hozza majd magával a szerződés vagy az azt követő teljes jogú tagság? Megfelelően ütőképes-e jelenlegi piacvédelmi rendszerünk? A hagyományosan eredményes, de most az átmenet körülményei közt, s csak ebből fakadóan veszteséges iparágak kapnak-e támogatást a nyereségesek hozadékából? Milyen hatása lesz a társulási szerződésnek a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra? Miért csak öt évre szól a megállapodás mezőgazdasági fejezete, miközben minden más területen tíz évre szólóan kerül szabályozásra az integrációs folyamat menete? Nemcsak vesztesként kerülhet-e ki a magyar gazdaság abból a versengésből, amikor is az Európai Közösségek rászabadítja majd magas technikai színvonalú és mégis viszonylag olcsó termékeit? Mint haszonélvezők, mennyit fogunk kapni az Európai Közösségektől és annak befizető tagországaitól? Miért nem támogatja a Phare-program a termelőszektort? Miért nem kielégítő a társulási szerződéssel kapcsolatos szakmai, közvéleményi tájékoztatás? Vannak-e véleménykülönbségek egyes tárcák között a társulási szerződés megítélését illetően? Nemcsak azért vannak-e a mostani szép exporteredményeink - melyeket nem utolsósorban a társulási szerződés ez év március 1-jétől való ideiglenes jellegű működésének tud be az illetékes tárca -, mert meglévő készleteket exportálunk súlyos veszteségekkel? Kíván-e beszámolni a Kormány a Parlamentnek rendszeres időközönként és legközelebb mindenképp egy éven belül a megállapodás következményeiről, működéséről? Még egyszer hozzátenném: ezek a kérdések felmerültek; ezek a kérdések a gazdasági bizottság vitája során merültek fel, bizonyára nem alaptalanul. A gazdasági bizottság végül minden esetleges aggálya és helyenkénti fenntartása ellenére úgy ítélte meg, hogy az Európai Közösségbe történő integrálódásunknak nincs reális alternatívája, ezért a társulási szerződést 16 támogató és egyetlen ellenző szavazattal általános vitára alkalmasnak ítélte. Köszönöm. (Általános taps.)