Mészáros Péter (MDF)
DR. MÉSZÁROS PÉTER, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Bizottságunk november 4-i ülésén megtárgyalta és általános vitára alkalmasnak találta a vonatkozó határozati javaslatot a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség közötti társulás létesítéséről. A bizottságunk kompetenciájába tartozó kérdéskörök szempontjából az integrációs folyamat, az együttműködés felgyorsítása az EK tagországaival sorsdöntő, mint a vonatkozó 79-es cikk bevezetője említi is, életbevágó jelentőségű; gondolok itt egészségügyi halálozási statisztikánk alakulására, annak nyilvánvaló összefüggéseire környezetünk állapotának a romlásával. Annak ellenére, hogy a szerződés életbelépése néhány hónapot késik, a környezet- és természetvédelem és a területpolitika az a terület, ahol az együttműködés az EK-val és tagországaival szerződéstől és társulástól függetlenül már ma is számottevő, a segélyprogramoktól, támogatásoktól, kétoldalú felajánlásokon, együttműködéseken keresztül a ma is működő Duna-válság tényfeltáró bizottságáig. Más kérdés persze ezek hatékonysága, eredményessége. Gondolok itt a Phare környezetvédelmi része meglehetős véletlenszerűségére, néha lobbyérdekeket szolgáló elemeire. A riói deklaráció szellemében, amely a környezetvédelmet nem elszigetelt, hanem életünket, tevékenységünket, gondolkodásmódunkat átható diszciplínaként javasolja kezelni, néhány olyan cikkelyre térek ki előbb, amelyek más szférákat, szakágakat érintenek. Itt a 71-es cikk az ipari együttműködés keretében utal az ipari szerkezetváltás környezetbarát irányba történő elmozdítására. Roppant lehetőség a számunkra, hogy ezt az ipari összeomlást - amiben részünk van - egy jó irányba, a fenntarthatóság irányába, a fenntartható technológiaváltásra használjuk fel, olyan technológiák meghonosítására, amelyek környezeti szempontból fenntarthatók, környezetbarátok. Ebben az EK partnersége elengedhetetlen lesz a számunkra. A 77-es cikk az energetika kapcsán az együttműködés súlyponti területei között említi az energiapolitika kialakítását, az ebben való segítségnyújtást és az energiahatékonyság kérdését. (17.20) Én azt hiszem, nagyon fontos és komolyan veendő számunkra ez a terület, ez a lehetőség is - gondolva itt a beterjesztett és tárgyalás alatt lévő energiapolitikai koncepcióra, amely távolról sem energiahatékonyság-centrikus, ellenkezőleg: alaperőmű-orientált, mint erről korábban Jávor Károly már előadóként beszélt. A közlekedéssel foglalkozó cikk - a 81. cikkely - azért fontos a számunkra, mert ha Közép-Kelet-Európa egyszer feltápászkodik, és megindul, az minden eddiginél drasztikusabb kelet-nyugati szállításivolumen-növekedést - számunkra óriási tranzitforgalmat - jelent majd. Ezért létkérdés, hogy ne a könnyebb ellenállás - a közúthálózat és járműpark fejlesztése - irányába haladjunk, és a vasúti és víziszállítás alacsony technikai szinten tartása, részaránycsökkentése felé haladjunk, hanem igénybe vegyük, kihasználjuk azt a közlekedéspolitikai , -technikai segítségnyújtást az EK részéről, amely környezetkímélő, kombinált szállítási formák elterjesztését jelenti - különben a szó szoros, illetve átvitt értelmében is, kamiongumik tiporják maguk alá az országot. A környezettel, és nem környezetvédelemmel - azt hiszem, ez is jelzésértékű - foglalkozó 79. cikk két elemét emelném csupán ki: a hulladékkezelés és - újrahasznosítás tárgykörében ezekben a napokban és hetekben éppen meghallgatássorozat zajlik az Európa Tanács, az Európai Közösség és az Európa Parlament illetékes bizottságaiban, aláhúzandó e téma jelentőségét. A múlt heti Európa Tanács-i meghallgatáson módom volt megismerkedni számos olyan EK- direktívával és direktívatervezettel, amelyek figyelembevétele számunkra is fontos lenne a hulladék-újrafelhasználás fokozása, a hulladékképződés csökkentése tekintetében. A másik ilyen elem a környezeti szempontból tönkretett ipari övezetek rehabilitációja, ahol az együttműködés fokozása fontos lenne jó néhány régiónk számára. Az e területet segítő technológia, transzfer és oktatás-képzés mellett e cikk kitér a jogszabályok közelítése kérdésére, szükségességére is, miként utal erre a 68. cikkely is. Gyakran megemlítjük különböző fórumokon - néha itt, a Parlamentben is -, hogy az elmúlt két és fél év alatt elénk kerülő törvénytervezetek jórészt - durván fogalmazva - mentesek voltak a környezeti szempontok figyelembevételétől. Bizottságunk és más képviselők nem kis munkájába került, hogy e szempontokat - kisebb és nagyobb sikerrel - megjelenítsük, megjelenítsék az önkormányzati törvénytől kezdve a szövetkezeti törvényig és másutt. Az EK-együttműködés, azt hiszem, segítheti törvénytervezeteinket az Európa- és környezetkonformitás irányába. Nem hagyhatom ki az igazgatási kérdéseket sem. E tekintetben a környezet és a vízügy hatáskörmegosztása terén Európában különböző politikák vannak érvényben. Remélhető, hogy amit indítványokkal, ÁSZ-vizsgálattal, interpellációkkal, bizottsági állásfoglalásokkal nem tudtunk megoldani, abban a 73-as cikkely utolsó mondatát kihasználva, az EK-tól is támogatást kaphatunk. Ebben a körben kell megemlítenem az igen fontos 35. cikkelyt, amely korlátozásokat tesz lehetővé az emberi, állati, növényi életet veszélyeztető termékek behozatalára. Én azt hiszem, kisebbrendűségi érzés nélkül kellene ezt az elvet alkalmaznunk, nem úgy, mint - más területről vett példával - a görög kamionok vagy a vámmentesen beözönlő papíráru területén tettük és tesszük: remegő lábakkal, az EK - állítólagos - összevont szemöldökétől félve. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végezetül hadd fejezzem ki reményemet, hogy az EK részvételével most folyó pozsonyi - illetve most már budapesti - tényfeltáró szakértői munka eredménye a 80. cikkelyt erősíti meg, amely a határ menti vizek környezetbarát hasznosítására utal, rámutatva arra, hogy ami Dunacsuny és Bős között történik, az a legkeményebb vízügyes jóindulattal sem nevezhető környezetbarát hasznosításnak. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.)