Szájer József (Fidesz)

1992. november 15.

DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar Országgyűlés a társulási szerződés elfogadásával az ország polgárainak életét hosszú távon meghatározó döntést hoz. Olyan döntést, amelynek hatásait ma még nem ismerhetjük teljesen; olyan döntést, amiért történelmi felelősséget viselünk valamennyien, mai törvényhozók. Az Európai Közösségekkel kapcsolatos magyar politikát a pártok közötti konszenzus kell, hogy megalapozza. A FIDESZ képviselői örülnek annak a ténynek, hogy a magyar Országgyűlés pártjai között a legfőbb irányok tekintetében ebben a kérdésben nincs lényeges különbség. Örülünk annak, hogy ez idáig egyetlen pártban sem emelkedett a hivatalos politika rangjára az európai integrációt célul tűző, nyitott Magyarország ellenében az elzárkózás, a magyar élettér konfrontációs politikája. Meggyőződésünk, hogy az Európai Közösségekhez való integráció olyan fontos kérdés, amelyet nem sajátíthat ki magának egyetlen párt vagy állami szerv, ahol az összehangolatlanság az ország egészének érdekeit sérti, ahol egységes állásfoglalásra, politizálásra és diplomáciára van szükség minden külső fórumon. A FIDESZ mind hazai, mind nemzetközi megnyilvánulásai és tárgyalásai során ezt a politikát folytatja. A FIDESZ képviselőcsoportja a társulási szerződést az európai közösségi integráció fontos lépésének tekinti, a szerződés ratifikációját a szavazás során támogatni fogja. Tisztelt Ház! Ennek ellenére el kell hogy mondjuk, hogy a magyar Parlament a visegrádi országok közül utolsóként, alig néhány nappal a kitűzött végső határidő előtt fogja ratifikálni az Európai Közösségekkel kötött társulási szerződést. Megütközéssel állunk az előtt a tény előtt, hogy az eddig tapasztaltak szerint a Kormány sok tekintetben puszta formalitásként kezelte a társulási szerződés parlamenti vitáját. Mi más lehet a magyarázat arra, hogy a tavaly decemberben aláírt egyezményt a végső határidő előtt alig néhány héttel terjesztette az Országgyűlés elé? Mi más a magyarázat arra, hogy a képviselők az áttanulmányozásra négy, azaz négy napot kaptak, hiszen a bizottsági ülések a postázás után ennyivel kezdődtek. Megdöbbentünk azon is, hogy az Országgyűlés - amúgy történelmi szimbolizmusra nagyon is hajlamos - kormánypártjai belementek a parlamenti tárgyalás bagatellizálásába. Nem kétséges, hogy például Nagy-Britannia számára ennek a szerződésnek az elfogadása jóval kisebb jelentőségű, mint Magyarország részére, hiszen ebben a kérdésben rólunk van szó. Ugyanakkor kezemben van az angol alsóház február 17- én folytatott vitájának jegyzőkönyve. Ez a jegyzőkönyv körülbelül 30 vagy talán még ennél is több felszólalást tartalmaz, ami nyilvánvalóan arra utal, hogy az angol alsóház első fordulóban nagyon alaposan megtárgyalta a magyar társulási szerződést. Ehhez képest az, hogy a mai napra még a mostani napirenden túl legalább nyolc napirendi pontot beiktatott a házbizottság, meglehetősen nem arra vall, hogy a prioritások között kezelnénk. És még azt a lehetőséget sem használta ki, hogy ez a vita az ország nyilvánossága előtt folyjék, miközben nagyon keveset tudnak a polgárok arról, hogy mi ez a társulási szerződés, egyáltalán az Európai Közösségekhez való közeledés. Tisztelt Ház! A nagy történelmi vállalkozások nekibuzdulást és kitartást követelnek. A portugál Európa Közösség-i tagságért folytatott tárgyalások egykori vezetője, vezető diplomata arra a kérdésemre, hogy milyen módszert javasol a magyar EK-tagság eléréséhez, azzal válaszolt, hogy sohasem szabad megállni. Kitartóan tovább kell nyitogatni az EK kapuját, és minden kis megnyíló rést ki kell használni. A FIDESZ szerint realista, érzelmektől mentes értékelésre van szükség. Külpolitikai és gazdasági lépéseinket nem a jelszavaknak kell irányítani, hanem az ország hasznának alapos ismerete. A társulási szerződés az integráció egyik első lépése. De nem olyan automata, amelyet csak be kell indítani, aztán majd magától elvisz minket a teljes tagságig. A Magyarországgal kötött társulási szerződés bevezetőjének legvégén egy halvány utalás található arra, hogy a tagság kérdése felmerülhet. S ezt a passzust is - tudomásunk szerint - csak nagyon nehéz tárgyalások során sikerült belevenni a végső szövegbe. Ez így szól: "Magyarország és a Közösség a szerződés megkötésekor tudatában van annak, hogy Magyarország végső célja, hogy a Közösség tagja legyen és a felek véleménye szerint ez a társulás segíti a cél elérését." Idézet zárva. Ha összehasonlítjuk ezt az Európai Gazdasági Közösség Görögországgal 196l-ben kötött társulási szerződésével, akkor egyértelmű, hogy az jóval határozottabb ígéretként hangzik, mint amit Magyarországgal kötöttek. (18.40) A görög szerződés 72. §-a így szól: "Amikor a társulási szerződés működése lehetővé teszi, hogy szembenézzenek az EGK alapító okiratából fakadó kötelezettségek Görögország általi teljes elfogadásával, akkor a szerződő felek megvizsgálják Görögország Közösségbe való belépésének lehetőségét." Már Szalay Gábor képviselőtársam utalt rá, hogy más országokkal, például Törökországgal kötött társulási szerződések kiváló bizonyítékai annak, hogy a társulás hosszabb idő után sem vezet feltétlenül a teljes jogú tagsághoz. A korábbi csatlakozások tapasztalatai azt mutatják, hogy a Közösség részéről a tagságra való alkalmasságnak nincsenek egyértelmű kritériumai. Az Európai Közösségek bővítését eddig általában elsősorban politikai szempontok határozták meg. Ha összevetjük a magyar gazdaság jelenlegi állapotát és a korábban felvett dél-európai országok akkori viszonyait, azt kell megállapítanunk, hogy Magyarország sok tekintetben állja az összehasonlítást. A támogatások leépítését, a kereskedelem és az árak liberalizációját, az adórendszert illetően pedig egyértelműen előbbre tartunk. Ezen országokban az EK-átlaghoz képest magas volt az állami tulajdon részaránya, a mezőgazdaságban pedig jelentős a nagybirtokok, nagyüzemek részaránya - természetesen nem olyan magas, mint ma Magyarországon. Ezen országok is jelentős strukturális válsággal küszködtek, és a felvétel idején éppen csak elindultak a recesszióból való kilábalás útján. Lehet tehát olyan példára hivatkozni, amikor az EK nálánál fejletlenebb országokat is érdemesnek ítélt a tagságra. A tagság és a társulási szerződés kérdésében - a FIDESZ véleménye szerint - két dologra kell hangsúlyt helyezni. Az egyik az integrációs lépésekre való belső felkészültség mindenkori szintjének pontos ismerete, a másik realista mérlegelés a mindenkori hasznokról és hátrányokról. Az Európához tartozás történelmi és kultúrális élménye alapvető fontosságú valamennyiünk számára. De közben nem feledhetjük el a reális gazdasági kalkulációt sem. A belső fejlődésben a gazdaság átalakítása során el kell jutnunk arra a szintre, ahol az integrációtól reálisan várható előnyök felülmúlják a hátrányokat. Amikor azok a rövid távú hátrányok, amelyek a belépéstől várhatók, nem lehetnek már olyan súlyosak, hogy veszélyeztessék a hoszszú távon várható előnyöket. Az, hogy a magyar európai integrációnak ma nincsen komoly alternatívája, természetesen nem jelenti egyben azt, hogy az EK önmagában csodaszer lehetne, vagy akár csak kielégítő megoldás. Például a görög gazdaság struktúrális válságát az európai közösségi tagság sem tudta megoldani. Sőt éppen az Európai Közösség fejlettebb áruinak erős versenyhatása miatt a görög gazdaság sok tekintetben kiszorult a belső piac egy jelentős részéről, tehát növelte a belső gazdasági instabilitást. A felkészülés hiánya hasonló eredményeket hozhat Magyarország számára is. Természetesen vannak sikeres példák is - a legnyilvánvalóbb Spanyolország esete. Tisztelt Ház! Alapvető érdek, hogy a magyar közeledési szándékokat az Európai Közösség részéről komolyan lehessen venni. Ehhez nem elegendőek a politikai deklarációk. Sokkal fontosabb, hogy létezzen egy olyan, konszenzuson alapuló integrációs stratégia és munkaprogram, amely a mindenkori kormánynak iránymutatásul szolgálhat. A magyar társadalomnak felemelt fejjel, szabad választása alapján kell majdan az Európai Közösségbe belépnie, de az is világos, hogy aránytalanul kisebb partnerként óhatatlanul rengeteg kompromisszumot kell majd megkötnie. Tisztelt Ház! A felkészülés ma talán leginkább megoldatlan problémája Magyarországon az európai közösségi ügyek államigazgatási, politikai koordinációjának szinte teljes hiánya. A kérdés kezelésére létrejött tárcaközi bizottság erre nem alkalmas. Éppen azt a funkciót nem látja el, amire létrehozzák, az egységes fellépés biztosítását, hiszen két minisztérium egyenrangú részeként működik. A kollízió bele van építve magába a rendszerbe. A FIDESZ szükségesnek tartja, hogy egy intézményben legyenek az összehangolás jogosítványai. Hogy ez egy külön Európa Minisztérium legyen, a miniszterelnök alá rendelt integrációs hivatal vagy valamely ma létező minisztériumhoz legyen telepítve, arról az Országgyűlésnek - és hangsúlyozom, hogy az Országgyűlésnek - nagyon gyorsan, hamarosan döntenie kell. A FIDESZ már eddig is bírálta azt, hogy az európai ügyekben folyó, sokszor esetleges, ad hoc jellegű, koncepciótlan és koordinálatlan politizálásnak, a sokféle nyilatkozatnak a szubjektív feltételek hiánya mellett fontos szervezeti okai is vannak. Nevezetesen, a sok bába között elvész a gyerek. Mivel az integrációs kérdéseknek nincsen kizárólagos gazdája, ezért ez ügyben is tetten érhető a Kormány működését más területen is jellemző kollektív felelőtlenség jelensége. Aránytalanul eltúlzottnak tartjuk a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának a Külügyminisztériummal szembeni szerepét az EK-ügyekben. Egy határozottan külügyi irányítás alatt nem fordulhatott volna elő olyan, hogy miközben a Külügyminisztérium diplomáciai indokok alapján annak érdekében, hogy a többi EK-országot, illetve az EK-országokat a ratifikáció irányába sürgethesse, sürgeti a társulási szerződés mielőbbi parlamenti elfogadását, az NGKM pedig technikai okokra hivatkozva késlekedik a beterjesztéssel. A többfejűség persze a konkrét irányításban is gondokat okoz. Kovács László már említette az EK-missziót, ahol szintén a kétcsatornás irányítás problémákat okoz. Tisztelt Ház! A társulási szerződés mérföldkő Magyarország világgazdasági integrációja szempontjából. A szerződésben az Európai Közösségek tudomásul vette Magyarország igényét a Közösséghez való közeledésre, végső soron a csatlakozásra. Minőségileg magasabb szintre helyezte a kétoldalú kapcsolatokat, valamint kijelölte a nem mezőgazdasági termékekre vonatkozó szabadkereskedelem elérésének menetrendjét. A társulási szerződés következményeképpen Magyarország és a Közösségek az EK érdekkörébe került, amelynek egyik fontos velejárója, hogy ezáltal a magyar gazdaságdiplomácia és kereskedelempolitika autonómiája jelentősen csökkent. A szerződés aláírásával Magyarország elismerte az EK-ban alkalmazott piac- és kereskedelemszabályozó eszközöket. A kereskedelempolitikai eszközök autonóm alkalmazása is korlátokba ütközik. Amit jól szemléltet - már az elmúlt évnek a történetéből - az útvonalengedélyek körül kialakult vita, valamint a kínos Ford Transit-ügy. A társulási szerződésnek ez is az ára. Az igazi problémát nem önmagában ez jelenti, hanem az, hogyha erről elfeledkezünk. Többen szóltak már arról, hogy az aszimmetria elve csak rövid, ötéves felzárkózási időt hagy a magyar exportnak. Azt is látnunk kell, hogy a társulási szerződés éppen azokon a területeken a leggyengébb, ahol számunkra különösen érzékeny termékekről van szó - textil-, acél- és agrártermékek. A társulástól várható negatív hatások elsősorban az ország elavult termelési szerkezetéhez kötődnek. A magyar termékek fejlett piacokon való alacsony versenyképességének általános problémáján túlmenően külön probléma, hogy a magyar gazdaság szerkezetében igen jelentős súlyt képeznek azok az ágazatok, amelyek az Európai Közösségen belül is a válság-, illetve érzékeny ágazatok közé tartoznak. Jóllehet az utóbbi években a magyar gazdaság igen jelentős exportsikereket ért el az európai piacokon, de azt jelentős mértékben gyengébb minőségű, olcsó, leginkább tömegtermékkel, az éppen aktuális adódó piaci réseket ügyesen kihasználva érte el. Erre hosszabb távú piaci stratégiát alapozni aligha lehet. A hazai tapasztalatok csakúgy, mint a későbbi csatlakozott dél-európai országok tapasztalatai azt is mutatják, hogy az import rugalmassága jelentősen meghaladja az exportét, és így a piacok egységesítésével olcsóbbá váló nyugati importbeáramlás további hazai terméket szoríthat ki a hazai piacokról. Tisztelt Ház! A társulási szerződés fontos része a jogharmonizáció Magyarországra háruló kötelezettségeinek felsorolása. A megállapodásban szereplő egyes cikkek jogharmonizációs feladatot tűznek ki, mások a szerződés elveinek megvalósításához szükséges jogi szabályokat írják elő. A jogharmonizáció végrehajtásának módjai eltérőek lehetnek. A magyarországi végrehajtás módjáról nincsen kialakult egységes vélemény. Egyesek szerint a jogharmonizációt egyszerre, a közösségi jogszabályok automatikus átvételével kell megvalósítani. Ez az úgynevezett német modell. Mások szerint a harmonizációt fokozatosan, a hazai jogalkotási rendet figyelembe véve kell végrehajtani. A megállapodás fokozatos közelítést ír elő az Európai Közösség jogszabályaihoz, így a harmonizáció megvalósítására nagy mozgásteret hagy az országnak, ugyanakkor a harmonizáció lassúsága hátráltathatja integrálódásunk sebességét. (18.50) Ezeket a stratégiai kérdéseket minél hamarabb el kell döntenünk, és ezt itt, a Parlamentben kell tennünk. Az Országgyűlés két éve nagyszabású jogrendszer-átalakító munkát végez: alig látszunk ki a törvénygyártás teendőiből. A jogharmonizáció elveinek tudatossága az elkövetkező törvényhozókat kímélheti meg a miénkhez hasonló vesszőfutástól - a jogharmonizáció tehát nem csupán technikai kérdés. Tisztelt Ház! Jelenleg, amikor az Európai Közösségekhez való integrálódásunkról gondolkodunk, elsősorban az EK jelenlegi integrációs szintje lebeg szemünk előtt. Az Európai Közösség története azonban a maastrichti határozatokkal minőségileg új szakaszba lépett, s jóllehet, az EK- nak eddig is voltak nemzetek feletti intézményei, amelyek a többségi elv alapján hoztak határozatokat, a legújabb tervek szerint viszont Brüsszelnek jogosítványai lennének a tagországok gazdaságpolitikájának alapkérdésében is dönteni, és idővel a nemzeti szuverenitás olyan alappilléreiről kellene a tagoknak lemondaniuk, mint az önálló nemzeti valuta, valamint a nemzeti törvényhozás primátusa. Várhatóan azonban a következő parlamenti ciklusban ezekben a kényes kérdésekben még nem kell dönteni. Reálisan a jelenlegi és a következő kormány idején az EK-tagságra való felkészülés, a belépés szándékának hivatalos deklarálása, illetve kedvező esetben a társulási szerződésen túlmutató, de a teljes jogú tagságot még nem jelentő köztes együttműködési formák kialakítása várható. Mindezzel összefüggésben a magyar Európa-politikának három fő alappillérének kell lennie: Élénk gazdaságdiplomáciai tevékenységet kell folytatni az integrálódás legelőnyösebb útja érdekében; ki kell alakítani egy olyan kormányzati intézményrendszert, amely az ágazati és tárcaérdekeken felülemelkedve képes kialakítani és képviselni a gazdaságdiplomáciai stratégiát, valamint irányítani az európai integrációhoz való csatlakozásra való felkészülés jogi és intézményfejlesztési programját. A harmadik elem maga az illeszkedés programja. Van még plusz egy feltétel, amely mindennek az előfeltétele, ez pedig a gazdasági stabilizáció, a konjunktúra beindulása, valamint a további intézményi reformok. A tagságtól remélhetők növekedési impulzusok, de csak akkor, ha a gazdaságon belül megvannak a feltételek a növekedésre. Egy mély recesszióban lévő gazdaság félő, hogy nem képes élni a megnyíló piaci lehetőségekkel, nem képes elég vonzó terepet kínálni a befektetni szándékozóknak. Ezzel egyidejűleg további tevékenységek esnének az importverseny áldozatául, és a meglévő források is kiáramolhatnának az országból. Tisztelt Ház! A FIDESZ elkerülhetetlennek tartja, hogy az európai közösségi társulással és közeledéssel kapcsolatos folyamat a nyilvánosság ellenőrzése alatt és a Parlament aktív bevonásával menjen végbe. Emiatt nagyon üdvözöljük az európai közösségi bizottság megalakulását, és azt a szellemet, amely ebben a bizottságban a viták során kialakult. A folyamat nyilvánosságáért, a közérthető tájékoztatásért valamennyien súlyos felelősséggel tartozunk. A FIDESZ liberális pártként azt vallja, hogy a polgárok és a gazdálkodó szervezetek minél aktívabb bevonása elemi szükséglet, ezzel nagyon sok későbbi ellenállást küszöbölhetünk ki a magyar EK-csatlakozási politikából is. E téren ma még nagyon rossz a helyzet. A társulási szerződéssel kapcsolatos elemi ismeretek hiányoznak azok körében, akik ennek fő megvalósítói kell, hogy legyenek. A magyar átlagpolgár ma aligha tud a politikusok által hangoztatott jelszavakon túl erről az ügyről bármit is. A dán népszavazás "nem"-je minden politikus figyelmét fel kell, hogy hívja arra, hogy nem elhanyagolható a tájékoztatás és az aktív állampolgári részvétel. Tisztelt Ház! Az eddig elmondottak alapján a FIDESZ frakciója a következő javaslatokat teszi: 1. Készüljön általános kormányzati koncepció és felkészülési terv az Európai Közösségekhez való csatlakozás kérdésében, és ezt a Kormány terjessze az Országgyűlés elé jóváhagyásra. 2. A Kormány rendszeresen, legalább félévente számoljon be az Országgyűlésnek az európai közösségi csatlakozás és az Európa-politika kormányzati lépéseinek alakulásáról. 3. Készítsen a Kormány egy javaslatot az európai közösségi ügyek államigazgatási irányításának összehangolására és ehhez kapcsolódóan az Országgyűlésnek és a nyilvánosságnak a döntéshozási folyamatokban való részvételére. Ezt a javaslatot az Országgyűlés tárgyalja meg. Javaslatainkat, arra tekintettel, hogy a társulási szerződés belső magyar jogba illesztése miatt még visszakerül ide, a Parlament elé, a majdani tárgyaláskor módosító indítvány formájában is meg fogjuk tenni, illetőleg örömmel vettük a miniszter úr ezzel kapcsolatos ígéretét. Végezetül hangsúlyozni kívánom, hogy a közösségi társulás és csatlakozás ügyében a FIDESZ frakciója felajánlja együttműködését a Magyar Köztársaság Kormányának. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)