Horváth Tivadar (KDNP)
DR. HORVÁTH TIVADAR, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A társulási megállapodással Magyarország nemzetközi szerződés szintjén is kinyilvánította azon óhaját és készségét, hogy egyre szorosabb kapcsolatokat hozzon létre Európa legfejlettebb integrációjával, a Közös Piaccal. A megállapodás aláírása az új magyar külpolitikai és külgazdasági orientáció egyik legfontosabb egyezménye lesz a jövőben. Az adott körülmények között legalább középtávra ez az egyezmény fogja megszabni a magyar EK-kapcsolatok irányát és fő kereteit. A KDNP-frakció abban látja a megállapodás jelentőségét, hogy a társulási szerződés mérföldkő lesz Magyarország világgazdasági integrációja szempontjából. Ebben a szerződésben az Európai Közösség tudomásul vette, és egy szerződéses dokumentumban rögzítette Magyarország azon igényét, hogy a Közösség teljes jogú tagja kíván lenni. A társulási szerződés, meggyőződésünk szerint, segíti ezen cél elérését. A szerződés szövegének megfogalmazása tükrözi a magyar gazdaság átmeneti voltából fakadó s a nem egyenlő felek közötti helyzetet. Bár a cél az egyenlők közötti együttműködés, gazdasági szabadságok, kulturális együttműködés, politikai együttműködés, mégis a szövegben "a Közösséghez való csatlakozás" helyett "a Közösségbe való integrálódás" nehezebben értelmezhető formulája szerepel, vagyis az egyezmény - bár a korábbiakhoz képest jelentős előrelépést jelent, s határozott irányokat szab a további együttműködésnek, anélkül teszi azonban, hogy az intézményes továbblépés perspektíváját egyszer és mindenkorra biztosítaná. A megállapodás aláírásával az EK külkapcsolati rendszerében Magyarország a külső, azaz a korábban negatívan kezelt, diszkriminált körből a preferált országok körébe került, aminek a célja az adott ország gazdasági és szociális fejlődésének a megsegítése, de amely szerződésekben nincs szó az automatikus belépés lehetőségéről. Ilyen típusú megállapodások egyébként a loméi egyezmények, valamint a mediterrán államokkal kötött megállapodások is. Tehát a szerződés preambulumába bekerült mondat nem ad jogi alapot Magyarország számára, és nem jelent kötelezettséget sem a Közösség számára a belépésre, illetve beléptetésre. Erre egyébként nincs is feltétlen szükség, hiszen a római szerződés 237. cikke, amely a csatlakozásról szól, nem tartalmazza a belépést szükségszerűen megelőző egyéb megállapodást. A szerződésnek a politikai együttműködés intézményesítésére vonatkozó kitételei túlmutatnak egy szabadkereskedelmi megállapodás keretein. A társulási szerződés politikai párbeszédet hoz létre a felek között, s megteremti ennek intézményes kereteit is. A politikai párbeszéd célja a legkülönfélébb nemzetközi kérdésekben való kommunikáció, véleménycsere és ezen keresztül a kölcsönös szolidaritás fokozása. A politikai párbeszéd - ha nem is a megállapodásban megadott keretek között - lényegében már folyik. Példája volt ennek a Visegrádi Hármak októberi londoni tárgyalása az EK soros elnökével, John Majorrel. A szerződés kereteket ad a társulás intézményének a működtetéséhez is. A társulási tanácsban az EK, másfelől a társuló országok kormányának tagjai is helyet kapnak. Ez a szerv hozza a döntéseket, és dönti el a megállapodás céljainak elérése során kialakuló vitákat. Különösen fontosnak tartjuk a parlamenti társulási bizottság, az Európa Parlament és a magyar Parlament delegációiból álló szervezetnek a létrehozását, hiszen a képviselőkből, politikusokból álló bizottság a brüsszeli vagy a strasbourgi bürokrácia feje fölött is adott esetben impulzusokat adhat a továbbfejlesztéshez és a tárgyalások elakadásához. (19.00) Az egyezmény gerincét kétségkívül a szabadkereskedelmet célzó fejezetek képezik, megcélozva, hogy 2000. december 31-éig bezárólag teljes szabadkereskedelmi övezetet kell létrehozni az EK és Magyarország között. Képviselőtársaim részletesen szóltak a szabadkereskedelmi megállapodás egyes tételeiről. Kiemelném, hogy a nem mezőgazdasági cikkekre vonatkozóan a megállapodás meghatározza a szabadkereskedelem elérésének tízéves menetrendjét, a mezőgazdasági cikkekre vonatkozóan a megállapodás nem irányoz elő teljes szabadkereskedelmet, helyette a termékenkénti kölcsönös előnyök nyújtását rögzíti, miközben érintetlenül hagyja az egyes országok mezőgazdasági politikáját. A nem egyenlő felek voltából fakadóan aszimmetrikus gazdasági engedményeket, illetve előnyöket biztosít a szerződés Magyarország számára oly módon, hogy a Közösség a kedvezmények túlnyomó többségét hamarabb lépteti életbe, míg a hasonló lépéseket Magyarország csak 3-4 évvel később teszi meg. Mégis azt gondolom, hogy nagy jelentőségű és távlatokat nyit a megállapodás gazdasági fejezete a magyar gazdaság egészének számára, perspektívát ad a magyar gazdaság struktúrájának átalakításához és a tavalyi évi vagy az idei évi exporteredmények és exportbevételek máris ennek az eredményéből és előnyeiből származtathatók. Nem is szólva arról, hogy milyen közvetett előnyöket nyújt a megállapodás, olyan közvetett minőségi követelményeket jelent, amelyek alkalmazkodásra késztetik az egész magyar ipart. Megnő az innovációs kapcsolódások köre, új tömegpiacon jelenhetnek meg a magyar áruk. A kulturális együttműködés kétségkívül új elem a megállapodásban, míg a pénzügyi együttműködés a Közösség részéről nyújtandó, illetve nyújtható pénzügyi támogatások formáit és odaítélésük feltételeit rögzíti. Többek között az Európai Beruházási Bank hiteleihez való hozzáférés feltételeit is rögzíti. Gazdaságunk szerkezetének átalakítását, a mai feszítő problémák megoldását azonban - le kell szögezzük - nem ettől a szerződéstől, hanem saját munkánk és tetteink eredményétől várhatjuk. A kulturális együttműködés terén, a szerződésben rögzített keretek között folytatódik a már beindult Tempus-program a magyar felsőoktatásnak a nyugat- európai képzési struktúrákhoz való illesztésére. Ugyancsak folytatódik a Phare-program, amely technikai segítséget nyújt Magyarország gazdaságának átalakításához. Fontos aláhúzni, hogy az egyezmény értelmében az EK nem nyújt új pénzügyi erőforrásokat Magyarországnak. Ebben a vonatkozásban meg kell jegyezni, hogy a magyar társulási egyezmény hátrányosabb, mint a már említett európai mediterrán államokkal kötött megállapodások. Az EK-tagállamok ratifikálási eljárásainak késése bizonyos megfontolásokat kell hogy eredményezzen. Közelebbről azt, hogy a +92-es év során mintha változóban lenne a Visegrádi Hármakkal kapcsolatos EK-érdeklődés. +88. szeptember 26-án írták alá Magyarország és az EK viszonyát rendező megállapodást, ami egyúttal a Közösség diplomáciai elismerését is jelentette magyar részről, s ez a maga idejében nagy jelentőségű lépés volt. Az EK-részről megnyilvánuló politikai szándék Közép-Európa és ezen belül Magyarország kommunista rendszerének megváltoztatására +89 júliusában újabb döntést eredményezett, amelynek keretében az EK egy sor, Magyarországot is kedvezően érintő döntést hozott. +89 decemberétől pedig beindultak a társulási egyezmény előkészítésének munkálatai. Azonban a közép- és kelet-európai országok Nyugat hatókörébe vonásának motívumai a Szovjetunió összeomlása után érezhetően csökkentek. Ez az érdekcsökkenés már érezhető volt a társulási szerződések tárgyalásai során is. Belejátszott ebbe az is, hogy menet közben mind nyilvánvalóbbá vált: a hajdani szovjet blokk országainak átalakítása a vártnál sokkal bonyolultabb és időigényesebb feladat lesz. Ráadásul időközben jelentős feszültségek halmozódtak fel a maastrichti szerződés életbeléptetése körül, magában az EK- ban is. Az EK belső feszültségeinek megnövekedése pedig azt jelentheti, hogy a Közösség napjainkban mindenekelőtt a belső konfliktusok megoldására koncentrál, és a kiszélesítés helyett a belső elmélyítés kérdéseit részesíti előnyben. Ez a helyzet a később csatlakozók pozícióit viszont tovább nehezíti. A későbbi csatlakozás, illetve számunkra a teljes jogú tagság eléréséhez fontos, hogy az EK szervei nem adták meg, vagy nem tudták, vagy nem is akarták megadni azokat a konkrét feltételeket, amelyek teljesítése esetén Magyarország a teljes jogú tagságát kérelmezheti. Meg kell jegyeznünk, hogy ilyen feltételek eddig nem is léteztek, a római szerződés is csak annyit mond, hogy bármely európai állam kérheti a felvételét. Figyelemre méltó lehet, hogy az EK eddigi kibővülései során minden esetben politikai, nem pedig gazdasági megfontolások alapján döntöttek. Ebből a szempontból értékelhettük igazán hazánk eddig megtett útját és belső stabilitása jövőbeni megőrzésének mindennél fontosabb szempontját. A szerződés tehát egészében nagyon fontos, és a magyar külkapcsolatok rendszerében alapvető fontosságú integrálódásunk számára. Az elkövetkező évek során mindent meg kell tenni az általa nyújtott lehetőségek kihasználásáért, amelyek önmagukban is komoly lehetőségeket kínálnak Magyarországnak. Ugyanakkor viszont el kell kerülni a túlzott várakozásokat és az ebből keletkeztethető illúziókat. Legversenyképesebb exporttermékeink - ahogy az előttem szólók is beszéltek erről - a textil-, a fémtermékek, a mezőgazdasági cikkek a továbbiakban is komoly vám- és nem vámjellegű korlátokkal kell, hogy szembenézzenek. S ami még lényegesebb hosszú távon, a társulási egyezmény tele van a rendezésre utaló kitételekkel, exportkvóták, biztosítékok származásra, előírásokra való utalással, és ezek megléte óhatatlanul is egy szabályozott kereskedelem árnyékát vetíti előre. Ennek az elkerülése vagy legalábbis enyhítése pedig érdeke nemcsak Magyarországnak, hanem visegrádi partnereinknek is. Tisztelt Ház! A társulási szerződés a kelet-európai általános dezintegrációs térségben kapocs lehet ahhoz, hogy a 40 éves vagy még hosszabb időre viszszanéző perifériára sodródás után a legfejlettebb integrációs térség tagjaivá léphessünk elő Európában. Magyarország annyira kicsiny gazdaságilag, sőt biztonságpolitikai szempontból sebezhető ország, hogy nem zárhatja ki magát az egységesülő Európából. Az egységesülő Európa létrejöttéhez egyetlen stratégiai döntést hozhatunk: ratifikáljuk a most tárgyalt szerződést, és minden területen megkezdjük a felzárkózást a társulási követelményekhez. Tisztelt Ház! Köszönöm figyelmüket. (Taps.)