Szent-Iványi István (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddig elhangzottak meggyőzhettek mindenkit arról, amit egyébként tudtunk eddig is, hogy a társulási szerződést teljeskörűen támogatja a Parlament valamenynyi képviselőcsoportja. Petrenkó független képviselőtársunk ugyan kifejtette ellenérzéseit, de minden más hang ebbe az irányba mutatott. Azt hiszem, hogy az is többször elhangzott ezen a vitán, hogy ennek a szerződésnek nincs alternatívája. Nemcsak azért nincs alternatívája, mert már megkötöttük, s nem köthettünk meg helyette egy másikat, hanem azért sincs, mert egy olyan hosszú útnak egy elengedhetetlen állomása, amelyre közös elhatározásból léptünk, közösen, szintén ugyancsak valamennyi parlamenti párt támogatásával szántuk el magunkat. Ennek az útnak a végállomása az Európai Közösség, csatlakozás az Európai Közösséghez. Ez akkor is így van, ha manapság többen szkeptikus hangokat hallatnak az Európai Közösség jövője felől. A dán nem, a francia alig igen sok kételyt ébresztett azt illetően, hogy lesz-e egységes Európai Egyesült Államok, az a vízió, amelyet a maastrichti szerződés vetett föl. Én nem vagyok jós, s azt hiszem, más sem látja a teremben pontosan, hogy mi lesz Európából öt év múlva, tíz év múlva. Ebben a tekintetben nagyon sok nézetkülönbség van az európai politikai vezetők között. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy az Európai Közösség tagállamai meg fogják találni a megoldást a jelenlegi egyenetlenségekre, s akár így, akár úgy, akár egy többlépcsős, többfokozatú, többsebességű európai fejlődés végén el fog jutni Európa az integrációjának arra a fokára, amelynek körvonalait a maastrichti szerződés vázolta föl. A mi szempontunkból ez a fejlemény tűnik nagyon kedvezőnek, amely több lépcsőt, több fokozatot és több sebességet állapít meg ebben a folyamatban. Csak akkor lehet igazán reális esélyünk arra, hogy differenciáltan kezeljenek minket, valamennyi nem EK-tagállamot a felvétel során, ha vannak olyan lépcsőfokok, amelyekhez mi is csatlakozhatunk. Így hát az a dilemma, amely korábban az Európai Közösség előtt állt, és amely úgy hangzott, hogy elmélyíteni vagy kiszélesíteni, most egy új értelmezést nyert. Egy új és megnyugtató értelmezést, hiszen a korábbi elmélyítés azzal a veszéllyel fenyegetett számunkra, hogy az elmélyült, integrált Európához csatlakozás nehéz lesz, míg a kiszélesedett Európa pedig azt a veszélyt vetítette előre, hogy még nagyon sokáig nem lesz egységes biztonság, egységes külpolitika, egységes európai intézményrendszer. Magunk részéről tehát van érdekeltségünk abban, hogy milyen módon fejlődik Európa, de nincs beleszólásunk. Én a magam, magunk részéről javasolni szeretném, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel próbálják befolyásolni ezt a folyamatot. Ezek az eszközök kétségtelenül szűkösek, korlátozottak, mégis van esély arra, hogy partnereinken keresztül, hozzánk közel álló kormányokon keresztül, nemzetközi szervezeteken keresztül az európai intézményrendszernek egy olyan kívánatos fejlődését támogassuk és erősítsük meg, amelyben a mi helyünk is megvan és megtalálható. Az európai intézményrendszereknek és különösen az Európai Közösségnek a kívülállók számára az egy nagyon jelentékeny problémája, hogy ezek vagy-vagy alapon épülnek fel. Ahogyan egy tárgyalás során egy tárgyaló fél ezt önkritikusan is megemlítette, jelenleg a kérdés úgy van feltéve, hogy valaki mennyországban van vagy pokolban, európai közösségi tagállam, vagy azon kívül van. S való igaz, hogy ennek a kijelentésnek van valóságalapja. Azok az államok, amelyek tagjai az Európai Közösségnek, részesedhetnek egy jó, egy egészséges gazdasági környezetben, részesedhetnek a négy szabadság elvének áldásos hatásában, és részesedhetnek adott esetben a co-fusion found, a kiegyenlítési alap áldásos hatásában is. Mindazok, akik ezen kívül vannak, mindehhez nem férhetnek hozzá, nincs lehetőségük, hogy részt vegyenek, s nincs lehetőségük arra sem, hogy a döntéseket befolyásolhassák. Ezért lenne nagyon célszerű, nagyon üdvös előmozdítani és támogatni azokat a törekvéseket, hogy több lépcsője alakulhasson ki a csatlakozásnak, a társulási szerződést föl lehessen ruházni politikai jellegű részvétel lehetőségeivel is. Jelenleg a társulási szerződés - lássuk be - kereskedelmi szerződés tulajdonképpen. Későbbiekben előirányoz, fölvet a további szabadságokra vonatkozó előírásokat is. Ezek nagyon távol vannak attól, hogy a római egyezményben foglalt alapelvek megvalósulását szolgálják, és különösképpen távol vannak attól, hogy igazi lehetőséget, beleszólást, beletanulást engedjenek azon országok számára, amelyek már a társulás útjára léptek. Jogosan figyelmeztetett több szónok, Szalay Gábor képviselőtársam például arra, hogy több ország már évtizedek óta - például Törökország, például Ciprus - ezen az úton van, és hát szinte jottányit sem került közelebb az Európai Közösséghez. Így tehát pozitívum az, amit egyébként a török szerződés preambuluma is tartalmaz, hogy tudomásul veszik tárgyaló feleink a mi szándékunkat, azt a kifejezett szándékot, amiben osztatlan egyetértés van a parlamenti pártok között, de nyilvánvalóan nem elég, kevés ahhoz, hogy Magyarország belátható időn belül, a feltételek megélése esetén taggá - teljes jogú taggá - válhasson a társulási szerződésen belül. Ha pedig erről beszélünk, akkor óhatatlanul egy másik fontos szempont is felmerül, egy olyan szempont, amelyre egyre inkább hangsúlyt szükséges helyeznünk. Szintén mindazokon a csatornákon keresztül, amelyekhez hozzáférünk, hiszen pártok kapcsolatain keresztül, a Kormány - természetesen elsősorban említem, a Kormány - tárgyalási csatornáin keresztül, de a parlamenti kapcsolatokon keresztül, sőt most már az EK-delegációkon keresztül is sugallnunk szükséges azt, hogy a felvétel során a politikai elemnek döntő jelentősége van, kell hogy legyen. Ez nem ismeretlen az Európai Közösség történetében. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt önök mindannyian jól tudják, hogy a legutóbbi három felvétel során - a három dél-európai ország felvétele során - igen nagy súllyal esett a latba az a körülmény, hogy ezek az országok akkor frissen megszületett demokráciák voltak, egy diktatúra járma alól szabadultak föl, és fontos érdek fűződött hozzá, hogy a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat Nyugat-Európa a maga eszközeivel is megerősítse. A társulási szerződés alapgondolata is kifejezi azt, hogy segítséget kíván nyújtani a Visegrádi Hármaknak az átállás nehézségeiben, s a demokratikus intézményrendszer megszilárdításában, megerősítésében. Azt hiszem, hogy közös érdek az, hogy ez a segítség valóságosan megjelenjék mind a társulási szerződésen keresztül, mind pedig majd a felvételi eljáráson belül. Mindannyiunknak együttesen hangsúlyoznunk kell, hogy mi számítunk arra a politikai jellegű segítségre is, ami nem egyszerűen segítség, hanem mindannyiunk számára közös európai érdek. Arra kell ráébresztenünk tárgyaló partnereinket, hogy itt egy együttes érdek van, számukra sem lehet közömbös, hogy ezek az országok milyen nehézségek árán tudnak eljutni a nagy, egységes európai piachoz. A jelenlegi társulási szerződéssel kapcsolatban több bíráló, kritikai észrevétel is megfogalmazódott. Több olyan terület van, vagy sokszor csak több olyan vállalat, cég van, amelyik úgy érzi, hogy a társulási szerződés hátrányos helyzetbe hozta, vagy nem adott kellő számú segítséget számára. A hátrányos helyzet persze viszonylagos, hiszen itt csakis az általános vámpreferencia által megadott segítségekhez képesti hátrányról van szó. S hát ez a hátrány kétségtelenül viszonylagos, illetve az az előny, amit az általános vámpreferencia-egyezmény adott, viszonylagos volt csupán, hiszen bármikor egyoldalúan visszavonható volt. Itt tehát van egy előrelépés. Ugyanakkor én úgy érzékeltem a bizottsági megtárgyalás során, a kormánytisztviselőkkel, illetve felelős tényezőkkel folytatott megbeszéléseink során, hogy van készség és felismerés a Kormány részéről abban, hogy mindazokat a problémákat, amelyek már most felmerültek, s amelyek szükségessé teszik, hogy újból átgondoljuk néhány elvét a szerződésnek, nem is annyira az elveit - hiszen az elveik azok szilárdak és egyértelműek -, hanem néhány gyakorlati megvalósulását, néhány értelmezését, abban van készség nemcsak a mi oldalunkon, hanem a partnerek oldalán is, hogy konstruktívan közelítsük meg. Nagyon fontos lenne, hogy elsősorban azon a területen lehessen fejleszteni ezt a szerződést, amelyről az előbbi felszólalásában Békesi László képviselőtársunk is beszélt. Itt van egy olyan fenyegető veszély, hogy igazából nem a piacait nyitotta meg számunkra az Európai Közösség, hanem csupán egységesítette kereskedelempolitikáját ezekkel az országokkal szemben, és nem kívánja felszámolni azokat a már látható nehézségeket, amelyekkel szembe kell néznünk. (19.50) Miről van itt szó? Csak néhány dolgot említenék, nem szükséges a részletekbe mennünk. Jól látható, hogy bizonyos beépített biztonsági intézkedések értelmezése körül zavar van. Nem tudjuk, hogy ezek a biztonsági intézkedések nem fognak-e arra szolgálni, hogy fékezőerőként, kontrollként korlátozzák lehetőségeinket. Vonatkozik ez a származási előírásokra. Úgy vagyok tájékoztatva, hogy a származási előírások területén várható előrelépés. Reméljük, hogy ez hamarosan meg is fog történni, és vonatkozik ez a bürokratikus eljárás és mechanizmus megkönnyítésére is. Tehát annak az eredeti szellemnek a visszaállítására, amely megfogalmazódott akkor, amikor az Európai Közösség mandátumot adott tárgyalóbizottságának a társulási szerződések megkötésére. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindaz, amit elmondtam, természetesen nem jelenti azt, hogy a legkevésbé is akadályozni kívánnánk vagy hátráltatni a társulás itthoni ratifikációját. Úgy gondoljuk, hogy ennek a hosszú, de eredményes és sikeres útnak fontos állomása ez a mai, és a magunk részéről támogatjuk annak elfogadását. Köszönöm. (Taps.)