Juhász Péter (KDNP)
JUHÁSZ PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hatvani Zoltán képviselőtársam érintette a törvényjavaslatnak a történetét. Mivel viszonylag régen volt a törvényjavaslat általános vitája, engedjék meg, hogy egypár szóval én is utaljak a törvényjavaslat történetére. Az általános vita kapcsán a pártok vezérszónokai, rajtam kívül mindenki, elmondta, hogy itt egy példamutató konszenzus keletkezett a törvénnyel kapcsolatban, egy hatpárti megegyezés történt, és a Kormány visszavonta a törvényjavaslatot, s ezt a hatpárti konszenzust terjesztette az Országgyűlés elé. A valóság azonban az, hogy a Kormány által beterjesztett törvényjavaslat lényegi pontokon eltér a hatpárti konszenzustól. Ezért jómagam is terjesztettem be módosító javaslatokat a törvénytervezethez, amelyeket szeretnék most ezúton képviselőtársaim figyelmébe ajánlani. Módosító javaslataimat a 6930-as számon, illetve a 7296-os számon terjesztettem be. Mit képviselnek ezek a módosító javaslatok? A miáltalunk elképzelt modellben - és ebben mind a hat párt egyetértett - a nemzetközi távhívásban és a belföldi távhívásban megtartottuk volna a MATÁV-nak a monopolhelyzetét, és kizárólagos szolgáltatási jogot kapott volna a MATÁV ezen a területen. Mi viszont úgy ítéltük meg, hogy a helyi távbeszélő szolgáltatásban koncessziós pályázatra kerüljön sor, és ott a koncessziós pályázat győztese kapja meg a szolgáltatási jogot. E gondolatok mögött az az elképzelés húzódott meg, hogy a MATÁV privatizációja során több - információink szerint kb. hét - nagyvállalat érdekelt. Nyilvánvaló, hogy mivel kizárólagos jogot fog szerezni, ezért ezek közül csak egy fogja elnyerni a koncessziót, a többi 6 végül is más befektetés után nézhet. Ezért arra gondoltunk, hogy az ország távközlésének intenzív fejlesztése akkor valósulna meg, hogyha ezeknek a potenciális befektetőknek is lehetőséget biztosítanánk, és ennek a lehetőségét szerettük volna megteremteni a helyi távbeszélő szolgáltatási jogával. Mi úgy képzeltük el, hogy verseny a koncesszió elnyeréséért folyna, aki a legjobb koncessziós pályázati ajánlatot teszi, az nyeri el a koncessziót, a szolgáltatás jogát, és kizárólagos szolgáltatási joggal rendelkezik. A pályázat kiírására egy megfelelő ütemtervet állítottunk össze, és ez a munka a távközlési albizottságban folyt, s ez az ütemterv szintén a hatpárti konszenzus része volt. Úgy képzeltük el, hogy a törvényjavaslat kihirdetése után 30 napon belül adatszolgáltatási kötelezettséget írunk elő, amely alapján az érdekeltek el tudják készíteni a koncessziós pályázatukat, majd ezt követően 60 nap múlva kötelező lenne a pályázat kiírása. Ezt az ütemezést azért mertük elfogadni, mert akkor a tárca részéről is ígéretet kaptunk, hogy a kihirdetéstől számított 90 napon belül elkészülnek azok az igen fontos szabályozások, amelyek nélkül nyilvánvaló, hogy pályázatot kiírni nem lehet. Végül a törvény teljes terjedelmében 180 nap múlva - tehát 6 hónap múlva - lépett volna hatályba. Mivel kizárólagos koncessziót képzeltünk el a helyi távközlésben, ezért természetesen ragaszkodtunk ahhoz, hogy a koncessziót elnyert átvegye a szolgáltatás nyújtására azokat az eszközöket, amelyekkel az előző szolgáltató rendelkezett. (18.00) Ezeket az elképzeléseinket hét önkormányzati szövetség is támogatta, és úgy érzem, az egész távközlési vitában a Kereszténydemokrata Néppárt elég markánsan képviselte ezeket az elképzeléseket, és meglehetősen széles társadalmi bázison alapultak ezek. Természetesen ez a fajta elképzelés igen sok problémát vet fel, amelyeket a tárcának meg kell oldania. Ilyenek a jogi, műszaki, gazdasági szabályozók megalkotása, ami óriási feladat, és ezen belül kiemelném a koncessziós díjjal kapcsolatos elképzeléseket, a tarifaszabályozással kapcsolatos elképzeléseket és a keresztfinanszírozással kapcsolatos elképzeléseket. Hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy a távközlés az ország különböző területein más-más gazdasági eredményeket hoz a szolgáltató számára, tehát feltétlenül biztosítanunk kell azt, hogy azokon a területeken, ahol kevésbé jövedelmező a távközlési szolgáltatás és fejlesztés, azokon a területeken is megfelelő jövedelemhez jussanak a szolgáltatók. Ezt egy rendkívül bonyolult keresztfinanszírozási rendszerrel lehet megoldani akkor, ha a távközlésben nem kizárólag egy szolgáltató van, hiszen egy monopolhelyzetben lévő nagyvállalat ezt a keresztfinanszírozást vállalaton belül is meg tudja oldani. Határozott elképzeléseket tettünk még az előző törvényjavaslathoz ezeknek a problémáknak a kezelésére. De hát akkor az a vélemény alakult ki, hogy ezek a szabályozások a végrehajtási utasításba tartoznak, és majd akkor kerülhet sor ezeknek a pontos megfogalmazására. Mi letettünk ezzel kapcsolatban egy elképzelést. Az volt a kérés, hogy ez ne kerüljön bele a törvénybe most, jelen pillanatban, csak biztosítsunk helyet arra vonatkozóan, hogy vagy a mi elképzelésünk, vagy pedig a MATÁV privatizációs szakértői által elképzelt szabályozási formák helyet kaphassanak a törvényjavaslatban. A módosító javaslataink egy része a törvényjavaslat pontatlanságait próbálták, kívánták kijavítani, a másik része pedig lényegi módosításokat kívánt tenni az újonnan beterjesztett javaslathoz. Mégpedig ezek a lényegi javítások az igen érzékeny kompromisszumhoz való visszatérést célozták meg. A bizottságban történt tárgyalások során, sajnos, azonban azt kellett tapasztalnunk, hogy ezek a módosító javaslatok nem nyertek kellő támogatást, és a törvény alakulása számomra most úgy tűnik, hogy egy látszólagos szabad verseny képzetét kelti a helyi távbeszélő-szolgáltatás tekintetében mind a képviselők, mind pedig az érdeklődők számára. Tudniillik én úgy ítélem meg, hogy jelen pillanatban az a cél, hogy a MATÁV kapja meg a teljes magyar távbeszélőpiacra a koncessziós jogot, és mellette kapjanak az önkormányzati szerveződések is második koncessziós jogot. Szakemberek véleménye szerint a magyar távközlési piacon - ismerve az országban mind a vállalkozások, mind pedig a lakosság fizetőképességét, teherbíró képességét - egy területen két vagy több távbeszélőszolgáltató- társaság nem tud megélni. A másik probléma ezzel kapcsolatban - szintén a szakemberek véleménye szerint - az, hogy a távközlési piac mintegy 10%-a az, amelyik el tudna viselni legföljebb két telefontársaságot, míg az ország nagy része - és ide tartozik elsősorban a vidék, az ország távközlési piacának a 90%-a - nem képes elviselni két szolgáltatótársaságot. Mi ezért is szorgalmaztuk mindvégig azt, hogy a koncessziót elnyerő kizárólagos jogokkal rendelkezzék. Mérlegre kell tennünk azt is, hogy önkormányzati kezdeményezések lefedték szinte az egész ország területét, és ezekbe a kezdeményezésekbe tőkét fektettek már. Ha megnézzük azt az elképzelést, hogy hogyan alakulna most a pályázati kiírásoknak az ütemezése, azt kell mondanunk, hogy gazdasági szempontból teljesen tarthatatlan helyzetbe hozzák ezeket az önkormányzati kezdeményezéseket. Hiszen jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a törvény kihirdetése után 180 nap múlva készülnek el a szabályozók, de ez a dátum a törvényjavaslatban még nincs kitöltve, tehát üres még az a rovat, nem tudjuk, hogy tulajdonképpen mikor lesz ez a dátum, és ezt a dátumot követő 90 nap múlva kell majd a miniszternek kiírni a pályázatot. Ez azt jelenti, hogy a törvény kihirdetésétől számított kilenc hónap az, amikor egyáltalán ki fogják írni a koncessziós pályázatot. Megítélésünk szerint ez olyan hosszú idő, hogy addig tulajdonképpen lezajlódik a MATÁV privatizációja, és kész helyzet teremtődik az ország távközlési piacán. Felhívtuk még a figyelmet módosító javaslataink kapcsán a belépési díjra vonatkozó problémákra is, amit Hatvani Zoltán képviselőtársam is említett. Itt a tulajdoni részarány problémaköre az, amit én is szeretnék érinteni. Tudniillik a cél az, hogy előbb-utóbb kínálati piac alakuljon ki a távközlés területén, és ha kínálati piac fog kialakulni, akkor a szolgáltató már ingyen adná a telefont annak, aki kéri, és nem lenne már szüksége a belépési díjra. De sajnos ezt nem tudja majd megtenni. Tudniillik hogyha megteszi ezt, hogy ingyen adja telefont, akkor azok, akik kemény belépési díjat fizettek, logikusan azt fogják cselekedni, hogy visszaadják a telefonjukat, ezért helyébe a törvény is biztosítja, hogy a belépési díjat megkapják, és igényelni fogják az ingyenes telefont. Szakértők véleménye szerint ez egy 40 milliárd forintos nagyságrendű kérdés, amelynek a hirtelen kivonása a magyar távközlésből olyan problémát okozhatna, hogy összeroppanthatná a távközlést. Ezért mi ennek a problémának a megoldására is adtunk be módosító javaslatot, hiszen ezt az elképzelésünket igazolta a jogalkotásról szóló törvény is, amelyben ugye kimondatik, hogy tulajdon tekintetében csak törvényi szinten szabad rendelkezni, és nem lehet rendelkezni végrehajtási utasításban. Végezetül kérem önöket, képviselőtársaim, hogy a távközlés ügyében tegyék mérlegre mindazon információkat, amelyeket közvetlenül a választókörzetükben nyertek a társadalom véleménye, monopóliumot elutasító álláspontja tekintetében. (18.10) E mérlegelés legyen döntésük alapja, s ennek megfelelően támogassák azokat az irányultságokat, amelyek a monopólium felszámolását szorgalmazzák a magyar társadalom érdekeivel összhangban. Befejezésül engedjék meg, hogy még egyszer felhívjam figyelmüket a két, módosító javaslataimat tartalmazó csomagra, a 6930-as és a 7296-os számú módosító javaslatokra. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)