Kósa Lajos (Fidesz)
KÓSA LAJOS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Egy kérdéshez szeretnék hozzászólni a távközlési törvényjavaslat részletes vitájánál. Egy olyan kérdéskörhöz, ami már nagyon sok vitát kavart itt a Parlamentben, és olyan alapvető fontosságú, hogy egy meglehetősen közismert parlamenti csoport is róla nevezte el magát, ez pedig a monopólium kérdése. Több képviselőtársam utalt ugyanis a vitában előttem arra, hogy a képviselők, amikor szavaznak, tartsák szem előtt azt, hogy úgymond a magyar társadalom monopóliumellenes, és a különböző gazdasági vonatkozású törvényjavaslatoknál olyan megoldásokat kell választani, amelyek a monopóliumok legteljesebb körű lebontását és korlátozását tartják szem előtt. Ezzel kapcsolatban nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy általában igaz az, hogy a monopóliumok elleni küzdelem, a monopóliumok korlátozása, bizonyos megszorítása rendkívül fontos a piacgazdaság szempontjából, rendkívül fontos azért, mert a monopóliumok korlátozatlan léte erős hatékonyságvesztéssel jár a gazdaság és a társadalom számára. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy különböző piaci területek esetén a tőkemegtérülés, a lekötött tőke nagysága, a piaci kereslet típusa és a fejlesztési szükségletek meghatározzák a piac szerkezetét. Meghatározzák azt, hogy vajon az a piac tud-e monopolszerkezetben működni, tud-e a szabad piac, a szabad verseny keretei között működni. Teljesen nyilvánvaló, és nyilván mindenki tud példákat hozni arra, hogy például a vasúti közlekedés esetén nehéz lenne azt az ötletet megvalósítani, hogy szabad verseny van, és mondjuk mindenki azt csinál a vasúti fejlesztésekben, amit akar, jöjjön a tőke, áramoljon. Nem következik ez be, hiszen ez a piac olyan, ami a legnagyobb piacú országokban engedhető csak meg, hogy a verseny korlátozott körülményei között működjön. De nyilván mások is rendkívül sok példát tudnak mondani, a távközlési törvény is egy ilyen speciális piacot tárgyal. A távközlés ugyanis, hogyha valaki megnézi a világban, alapvetően monopóliumok mentén működik, a távközlési piac úgy működik, hogy óriás vállalatok versenyeznek egymással, a világban fel lehet sorolni azt a húsz vállalatot, ami egyáltalán szóba jöhet ennél a piacnál: az USA-nak olyan piacait, mint mondjuk a délnyugati államokban, amelyet egyetlen távközlési társaság működtet, üzemeltet, leszámítva néhány nagyvárost, speciális helyzete folytán. Ebből arra lehet következtetni, hogy a távközlési piacnak olyan sajátosságai vannak, részben a lekötött tőke nagysága, részben a kutatásra, a fejlesztésre fordított tőkemennyiség óriási volta azt eredményezi, hogy ez a piac általában nagyvállalatok, nagy monopóliumok - hogyha lehet ezt így fogalmazni - működési terepe. Ez nem jelenti azt, hogy ezzel csak úgy egyet lehet érteni és azt lehet mondani, hogy akkor nincs mit csinálni, feltartjuk a kezünket, és ám, jöjjenek a monopóliumok és ezt csak úgy le kell nyelni. A közgazdaság-tudomány ismeri azokat a szabályozási technikákat, amelyekkel a monopóliumok olyan helyzetbe hozhatók, amikor is a monopóliumvoltuk dacára hatékony gazdálkodást tudnak megvalósítani, illetőleg a társadalom vagy a gazdaság számára azok a hatékonyságveszteségek, amelyek egyébként a szabályozatlan monopólium esetén megvannak, nem léteznek. Gondoljunk csak az áldiszkriminációs eljárásokra, ezzel rendkívül sokszor élt a gazdaságpolitika, és ennek kapcsán ki lehet mutatni, hogy a társadalom holttehervesztesége kiküszöbölhető, illetőleg a fejlesztésbe fordítható. Az egész fejtegetésből, ami a távközlési piacra vonatkozik, az az, hogy azt hiszem, helytelen az az álláspont, amelyik úgy fogalmazódik meg, hogy verjük szét a távközlésben részt vevő vállalatokat és virágozzék száz virág, engedjük útjára a szabad versenyt. Ez nem vezet sehová, ha csak arra gondolunk, hogy ekkora piacon mondjuk 52 góckörzetben 52 különböző társaság szolgáltat, és valamilyen módon megosztják még a helyközi és a nemzetközi szolgáltatásokat, ez nem hiszem, hogy a magyar távközlési piac fejlesztését szolgálja. Éppen ezért nagyon sok módosító indítvány, amely ezeket a szempontokat figyelmen kívül hagyva, csak - hogy is mondjam - teljesen érthető indítékoktól vezérelve, ha a monopólium szót meglátja, akkor már úgy érzi, hogy oda azonnal ütni kell, és ott valamit szét kell verni vagy forgácsolni, faragni kell. Azt gondolom, hogy ezeket a módosító indítványokat azokkal a megfontolásokkal kell figyelembe venni, amelyeket az előbb megpróbáltam vázolni. Nevezetesen: való igaz, hogy a magyar távközlési piacon jelenleg ma monopolszituáció van. Az is igaz, hogy ez a monopolszituáció nem az a szituáció, amire igazán alapozni lehet a magyar távközlés fejlesztését, hiszen a magyar távközlési piacon a monopólium szabályozása nem megoldott. Nyilvánvaló, hogy a törvény, illetőleg a végrehajtási utasítás azt hivatott szolgálni, hogy olyan szabályozási feltételeket és körülményeket teremtsen a Magyar Távközlési Vállalat, illetőleg az egyéb szolgáltatók számára, amikor is a monopolhelyzetből adódó társadalmi és gazdasági veszteségeket ki tudjuk küszöbölni. Egyébként nagyon sok módosító indítvány ezt az utat járja vagy ezt a gondolatot követi, és elsősorban a távközlési piac kinyitását és megtámadhatóságát biztosítja, és ennek segítségével próbálja a MATÁV-ot vagy más szolgáltatót olyan piaci helyzetbe hozni, amikor is - ugyan - valóban a méreténél fogva monopolhelyzetben van a szolgáltató, de a piaci fenyegetettsége valós, hogyha olyan hatékonysági mutatókkal dolgozik, amely mondjuk lehetővé teszi, hogy más vállalkozó oda bemenjen és a tőkéjét hatékonyan tudja működtetni, akkor ezeknek a lehetőségeit meg kell adni. Ugyanakkor - hangsúlyozom még egyszer - önmagában csak a monopólium ellen hadakozni így értelme nincsen. Ennek kapcsán szó volt arról, hogy a helyi társaságoknak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy a koncesszió elnyerése után kizárólagos szolgáltatóként szerepeljenek. Ez nyilvánvalóan utal arra a problematikára, amiről itt beszéltem, hiszen gondoljuk el, hogy igaz ugyan, hogy a koncessziós pályázat kiírásakor és a koncesszió elnyerésekor a társaságok versenyhelyzetben vannak, de utána nincsen versenyhelyzet, mert kizárólagos jogosítványokat szereznek. Ez is utal arra, amiről én beszéltem: ez a távközlési piac speciális piac. Nem lehet a monopóliumok ellen úgy küzdeni, hogy nem gondoljuk át, hogy igazából a piaci sajátosságoknak milyen megfelelő szabályozási feltételeket biztosítunk. Ezért alapvető fontosságú, hogy a törvényen kívül a végrehajtási utasítás milyen megoldásokat választ. Gondoljunk csak arra, hogy nyilvánvalóan a helyi társaságok piaci indulása nem lehet abban az esetben, hogyha nincsen meg a törvény végrehajtási utasítása, nincsenek meg azok a tarifamegosztási és egyéb szabályok, ami mentén egyáltalán üzleti tervet lehet készíteni egy helyi szolgáltatónak vagy egy helyi társaságnak. Éppen ezért azt hiszem, hogy a Parlamentnek kötelessége olyan határidőket szabni a végrehajtási utasítás létrehozása, megalkotása kapcsán, ami betartható. (18.30) Hosszas vita előzte meg a távközlési albizottságban és a gazdasági bizottságban azt a kérdést, hogy vajon a minisztérium mennyi idő alatt tudja ezeket a végrehajtási utasításokat megalkotni olyan formában, amire stabilan lehet alapozni. Hiszen ne felejtsük el, hogy nyilván harminc nap alatt is lehet végrehajtási utasítást csinálni, tehát lehet arra számítani, hogy arra alapozni nem lehet, hiszen nyilvánvaló hogy ez nem olyan szabályozás lesz, amibe később nem lenne kénytelen a minisztérium vagy a Parlament belenyúlni, akkor pedig megvannak azok a bizonytalanságok, amiket el kell kerülni mindenképpen. Ezért a törvény által és a különböző módosító indítványok által megfogalmazott 180 napos határidő megfelelőbbnek tűnik számomra, mint a 90 napos, meglehetősen szűk határidő. Azt gondolom, hogy a képviselőtársaim annak fényében döntsenek a végrehajtási utasítás, és ennek kapcsán a koncessziós lehetőségek megnyitásáról, hogy vajon meg lehet-e alkotni ésszerűen egy olyan stabil feltételrendszert, amibe később nem kell belenyúlni, ahogy a problémák újra és újra felvetődnek. Összefoglalóan: akkor, amikor a képviselők átnézik a törvényt, és eldöntik, hogy az egyes kérdésekben hogyan szavaznak, én még egyszer arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a távközlési piac olyan piac, ami szerte a világon szabályozott monopóliumok terepeként működik, óriásvállalatok szerepelnek ezeken a piacokon, és ezért a törvényhozók, a végrehajtó hatalomnak a megfelelő szakemberei és szervezetei olyan megoldásokat kell, hogy válasszanak, amelyek nem a monopóliumokat szedik szét gyökeresen és teremtenek sok pici apró vállalatot, amely egyébként pontosan a piaci adottságok miatt életképtelen, hanem a piac szereplőit olyan helyzetbe hozzák, amelyet a közgazdaság-tudomány úgy ismer, mint a megtámadható piacok helyzete, és állandó szorításban a monopóliumok ki tudják küszöbölni azokat a monopóliummal egyébként együtt járó hátrányos következményeket, amelyek így nem fenyegetik a magyar távközlési piac fejlődését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)