Lukács Tamás (KDNP)
DR. LUKÁCS TAMÁS, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom ezt a közjátékot, amivel a vezérszónoki rendszert megszakították, és úgy gondolom, hogy ezt a vita későbbi szakaszában is el lehetett volna mondani, hiszen egyetértek azzal, ha a házbizottságon valamiben megállapodunk, akkor úgy gondolom, hogy a megállapodáshoz mindenkinek tartania kell magát. Ezek után szeretnék azokra az összefüggésekre rámutatni, hogy ma kétséget nem szenved az a tény, hogy a társadalombiztosítás reformja egy rendkívül vajúdó folyamathoz hasonlít, és azt hiszem, a példa azért érzékletes, mert egy hosszas vajúdás közepette vagyunk, és talán egy hosszas vajúdás előtt vagyunk. De úgy tűnik a problémák halmozódásával, hogy a megszületendő gyermek farfekvéses, és netán császármetszést is kell alkalmazni. És ebből a szempontból szeretném értékelni azt a momentumot, hogy ma van először a Parlament abban a helyzetben, hogy megpróbáljon összefüggéseiben gondolkozni, illetőleg ez a lehetőség fel van kínálva a Parlamentnek, de sajnálatos módon eddig nagyon kevés összefüggést hallottunk arról, hogy miképpen függenek össze a kétkulcsos áfa bevezetésének hatásai, a költségvetési törvény, és a költségvetési törvény és a társadalombiztosítási költségvetés. Itt szeretném felhívni a figyelmet, Csehák Judit képviselő asszony figyelmét arra, hogy a gazdasági folyamatok nem hátterét képezik a költségvetési folyamatnak, és ugyanígy a társadalombiztosítási költségvetésnek, hanem determinálják, alapvetően meghatározzák. Hiszen a bizonyos mértékig kivédhetetlen munkanélküliség és annak növekedése, hiszen egy ország elöregedett lakossága, hiszen a reálgazdaság romló viszonyai, a keleti piac elvesztése meghatározzák azt a jelenséget is, ahogy a költségvetés bevételi oldalán ez jelentkezik. Ugyanakkor arra is lehetőséget látok, hogyha tisztességesen és a megoldás szándékával vetjük fel a problémákat, akkor tehetjük mindezt úgy, hogy mind a három törvény összefüggéseit figyelembe véve próbáljuk a legkisebb rosszat választani, ha már jó választás nincs. Tudniillik irreálisnak tartom jelen gazdasági folyamatok mellett, hogy olyan igényeket fogalmazzunk meg, amelyeknek a forrását nem tudjuk megjelölni. És itt lenne a másik megjegyzésem a képviselő asszony felé, hogy én szívesen vitatkoznék önnel abban az esetben, ha a gazdasági háttér mellett - idézem öntől - konkrét hibákat is megjelölt volna. (A jegyzői székben Tóth Sándort Juhász Péter váltotta fel.) (11.00) A rendszer fogyatékosságai és a konkrét hibák miatt igényeket hallottam, olyan igényeket, amelyeknek forrásai nincsenek megjelölve, illetőleg a végén az elosztása is vitatható. Nézzük akkor az alapvető összefüggést! Ha egy adott kórházra modellezzük a kétkulcsos áfa bevezetését, akkor azt látjuk, legalább négyféle áfa-hatás fogja érni. Ez a négyféle áfa-hatás az energiaár-emelésben, a műszeráremelésben, az élelmiszerár-emelésben és a gyógyszeráremelésben egy adott kórházat összességében fog érni, s ezt az összesített áremelést kellene finanszíroznia az amúgy költséghiányos tb.-költségvetésnek. Ezt vitatható módon - ahogy az Állami Számvevőszék jelentése is kiemeli - finanszírozza a költségvetés. Ez tehát azt jelenti, hogy leírunk két kört, és a következmények pénzügyi egyenlege nulla. Feltehető a kérdés, hogy ilyen esetben érdemes-e, lehetséges-e ezen a területen a kétkulcsos áfa bevezetése, mert álláspontom szerint ez akkor lehetséges, amikor olyan helyzetbe kerül a tb. költségvetése, hogy mindezeket finanszírozni tudja. És itt vannak azok a megoldandó kérdések, ahol az összefüggéseket keresni kell a kétkulcsos áfa bevezetése, a költségvetési törvény és a tb.-költségvetés között. Ugyanakkor fölvethető az a kérdés is, hogy miért kell olyan ellátásokat finanszírozni a költségvetésnek, amelyek nem oda tartoznak. És különösképpen fölvethető abban az esetben, hogy miért kell ezeket az ellátásokat finanszírozni, amikor a költségvetés a hiányt a tb.-költségvetésnek megtéríti, és keletkezik egy mesterséges költségvetési hiány a tb.-költségvetésben azáltal, hogy olyan rendszeridegen elemeket finanszírozunk a társadalombiztosítási költségvetésben, amelyek nem oda tartoznak. Úgy gondolom, hogy a módosítások során, ha ezt a kört végigjárjuk, meg kell gondolni ennek a kiküszöbölését is, és ezt a módosítást is. Utalt az Állami Számvevőszék jelentése a bevételek tervezhetetlenségére, illetőleg annak a nehézségére. Úgy gondolom, hogy amennyiben a reálgazdasági folyamat csökkenését nem tudjuk megállítani vagy mérsékelni, és ha az a prognózis, amely kb. a lassú növekedést prognosztizálja, nem bizonyul valósnak, akkor egyenesen következik belőle az a következmény, hogy a társadalombiztosítás bevételi oldala sem éri el a kívánt szintet. Ha pedig nem éri el, akkor végül - ha valóban finanszírozza a nagyköltségvetés a tb.- költségvetés hiányát - mindenképpen a nagyköltségvetés hiányának további növekedésével kell reálisan számolni. Azt hiszem, ez a legalapvetőbb kiindulópont akkor, amikor olyan módosító indítványok érkeznek a költségvetési törvényhez, amelyek ezt stimulálják, és a reálgazdasági folyamatok valamifajta dinamizmusának a csökkenését próbálják megállítani, és megfordítani ezt a folyamatot, akkor tessenek szíves lenni végiggondolni ennek az egésznek a kihatását a költségvetésre és a tb.- költségvetésre is. Kétségtelen tény - ahogy Pokorny Endre a bizottsági vitában már utalt rá -, vannak ennek a törvény-előterjesztésnek neuralgikus pontjai, ilyen például a nyugdíjemelés. Föl szeretném azonban hívni a figyelmet arra, hogy amikor ez a nyugdíjemelés megszavazásra került, és úgy került megszavazásra, hogy két különböző időpontra kötelezettséget vállalt a kormányzat a nyugdíjemelésre, akkor ezt a vitát a Parlament már lefolytatta, és akkor már elhangzott többször, hogy ez úgy értendő, hogy a megemelt nyugdíj mindig a következő félévre vonatkozik. Tisztelettel úgy gondolom - van egy régi közmondás -, hogy felmelegíteni csak a káposztát illik vagy lehetséges. Lehet erről újra vitát folytatni, ettől azonban ez a helyzet és ez a szándék nem fog változni. Az viszont megfontolandó - és ebben megint csak együttes gondolkodást kérek a parlamenti pártoktól -, hogy a megígért nyugdíjemelésnek az értelmezésében és a közteherviselés igazságos voltában hogyan tudunk egyezségre jutni. Mert fölvetem azt a kérdést is, hogy a nyugdíjas-társadalomnak részt kell-e venni a munkanélküliek ellátásában. Ha igenlő a válasz, és részt kell venni a munkanélküliek ellátásában, akkor pl. gondolni kell a magasabb nyugdíjasokra is, hiszen a két és fél millió nyugdíjasból olyan is van, akinek nyugdíja lényegesen meghaladja az aktív dolgozóknak az átlagjövedelmét, hiszen a két és fél millió nyugdíjasból olyan is van, akinek nyugdíja lényegesen meghaladja a nagycsaládosoknak az átlagjövedelmét, ennek ellenére ők a munkanélküli-ellátásban nem vesznek részt, míg ezekre az aktív dolgozókra a munkanélküli-ellátás teljes terhe ránehezedik. Ilyenkor azt hiszem, hogy szociálisan is fölvethető az a kérdés, hogy a közteherviselés elveinek a jelenleg meglévő rendszer megfelel-e. Ezért nagyon szívesen fogadjuk a frakció részéről azokat a megoldásokat, amelyek a közteherviselés elvének jobban megfelelő változatokat képesek kidolgozni úgy, hogy egyben a forrásokat is megjelölik. Tisztelt Ház! Nagyon furcsa dologra szeretném fölhívni képviselőtársaim figyelmét. Miközben a korábbi tapasztalatok alapján az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete nem arról volt ismert, hogy mindig és mindenben a Kormány támogatója lett volna, szíveskedjenek tanulmányozni ennek a szakszervezetnek a véleményét a beterjesztett törvényjavaslatról. Azért hívom fel a figyelmet erre, mert nyilván hogy kellő kritikával él, hiszen ez a dolga egy érdek-képviseleti szervnek, ugyanakkor három kérdésben - a háziorvosi szolgálatban, az egészségügyi szakellátásban és némileg a fekvőbeteg- ellátásban is - kiemeli a törvénynek a pozitív vonásait. Ha tehát egy érdek-képviseleti szerv részéről ilyen vélemények érkeznek vissza, akkor úgy gondolom, hogy megfontolandó az együttes gondolkodás reményében az, hogy ne csak a törvény negatívumairól beszéljünk, hiszen ők fölfedezték benne a kormányzatnak azt a szándékát, amellyel valóban megpróbál kitörni ebből a mókuskerékből, és ezt neveztem annak a vajúdási folyamatnak, amelynek a közepén vagyunk. Tisztelt Ház! Nem hiszem, hogy egy parlamenti vitában azokat a kérdéseket képesek vagyunk megoldani, amelyeket az ország egész gazdasága képtelen. Nem hiszem azt, hogy lehetséges ez, de az igen, és értelmes vitát úgy gondolom, arról lehet folytatni, hogy a három törvény együttlátásával, a három törvény együtt-tárgyalásával tudunk-e olyan megoldásokat találni, amelyek a tisztességes közteherviselésnek leginkább megfelelnek. Köszönöm szépen. (Taps.)