Kiss Gyula
DR. KISS GYULA munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen én a magam részéről szívesen állok rendelkezésre akár ilyen konkrét, jogsegély-szolgálati szintű kérdések megválaszolására is, hiszen tény és való, fontos, nagy jelentőségű kérdésekről van szó. Afelől vannak kételyeim, hogy hosszú távon és a törvény ilyen részletező mélységéig ez lesz-e a megfelelő forma a törvény értelmezésére, de mindaddig, amíg a Parlament érdeklődését bírja, én állok rendelkezésre. Ami a kérdés érdemi részét illeti: azt hiszem, abban egyetértünk, hogy főszabályként azt kimondhatjuk, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény kedvezőbb szabályokat tartalmaz a szabadság mértékére vonatkozóan, mint maga a Munka Törvénykönyve. Hiszen, ha alaposan megnézzük ilyen szempontból a két törvényt, akkor láthatjuk, hogy a Munka Törvénykönyve az életkorra alapozott alapszabadsághoz képest - amely éves szinten maximum 30 munkanapig mehet el - a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az alapszabadság és a fizetési fokozat után járó pótszabadság együttes mértékét éves szinten maximum 35 munkanapban határozza meg. Ez tehát ténykérdés, ami a főszabályszerűséget illeti a két törvény összevetésében. Kétségtelen tény az is, hogy bizonyos esetekben előfordulhat olyan szituáció, hogy a közalkalmazott fizetési fokozatának megállapításánál kevesebb jogszerző idő vehető figyelembe, mint amennyi az általában hasonló életkorú kollégáit megilleti. Ebben az esetben kétségtelenül megtörténhet az, hogy a közalkalmazott rövidebb szabadságra lesz jogosult, mint amennyit részére a Munka Törvénykönyve biztosítana. Az ilyen kedvezőtlen és az általános tendencia szempontjából atipikusnak nevezhető esetben lehetséges olyan megoldást alkalmazni, megítélésem szerint, amely az esetleges érdeksérelmet orvosolja. Kétségtelen tény az - amint arra ön is hivatkozott -, hogy a Munka Törvénykönyve 13. §-a itt nem alkalmazható, amely azt mondja, hogy kollektív szerződés általában eltérhet a törvénytől egy irányba: a munkavállaló számára kedvezőbb szabály alkalmazására. Ennek alkalmazására itt tehát jogszabályi lehetőség nincs. Arra azonban minden további nélkül van lehetőség, hogy a munkáltató - saját mérlegelési jogkörében eljárva - rendkívüli fizetett szabadságot biztosítson a közalkalmazott számára, éppen annak érdekében, hogy az előbb említett - és megítélésem szerint atipikusnak minősíthető - esetekben az érdeksérelmet orvosolja. Ebben a körben tehát biztosított a munkáltató részére a mozgástér, mégpedig saját mérlegelési jogkörében. Mindezek alapján kérem a válaszom tudomásulvételét, és köszönöm a figyelmet. (Taps.)