Fodor András Attila (MDF)
DR. FODOR ANDRÁS ATTILA (MDF): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt 21 képviselő, illetve 24, mert a pulpituson is három képviselő ül (Közbeszólások: Már csak kettő+) tehát 23, elnézést, hogy ezen a késői órán még feltartom önöket, de a két gondolat, amit Ugrin Emese elmondott, rendkívül megragadta a figyelmemet. Az egyik az, amit valami istencsapásként emlegetett, hogy a hetvenes évek elején - +74-+75-ben - (Dr. Ugrin Emese: Nem!) +én úgy éreztem - mennyi gyerek született. Az előbb említettem, hogy két 36 éves periódusra lehetne az 1920-tól eltelt időt osztani, 1920-tól +56-ig és +56-tól mostanáig - ez a +74-+75-ös "demográfiai csúcs" - ezt nagyon idézőjelben mondom, ez alacsonyabb volt, mint az előző 36 évben a legalacsonyabb. Erről ennyit. A másik pedig: említettem beszédemben, sajnos, ugyanazokat az érveket halljuk viszont, amit az előző évtizedekben. Ugrin Emese még régebbre ment viszsza. Az előbb felolvastam Martin Bormann naplójából. Ő ecsetelte azokat a nehézségeket, hogy mik várnak az államra, amikor sok gyedet, gyest és egyéb szociális intézkedéseket kell megtenni, az jutott eszembe: meg kell magyarázni az embereknek, mennyi pénzbe kerül a gyermekek nevelése és mi minden másra lehetne ezt a pénzt fordítani. Ez - sajnos - onnét köszön vissza. Köszönöm szépen.