Miklós Árpád (MDF)
MIKLÓS ÁRPÁD (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót a magzatvédelmi törvény vitájában, mert szeretném együttgondolkodásra késztetni a téma iránt érdeklődő állampolgárokat. Nem vagyok orvos. Matematika-fizika szakos középiskolai tanár vagyok, de a terhességmegszakítás problémája gyakran előkerült az osztályfőnöki óráimon. Pontosan olyan korosztályt tanítottam, akiknek erről a problémáról alapvetően fontos beszélni egy osztályfőnöknek. Meggyőződésem, hogy a huszadik század végén olyan törvényeket kell alkotni a képviselőknek, amelyek a lehetőségekhez képest egységes logikai rendszerbe ágyazhatók, és ilyen értelemben koherenciában vannak más törvényekkel. Ahhoz, hogy a leendő törvényünket logikusan végiggondoljuk, először le kell rögzíteni olyan alapelveket - nevezhetjük őket akár axiómáknak is -, amelyeket a társadalom nagyon nagy többsége elfogad. Miután ez megvan, ezekből az alapelvekből kell logikus következtetéshez jutnunk. Én ilyen alapelvnek tartom, hogy az ember szabadnak születik, szabadon rendelkezik önmagával, szabadon kamatoztathatja tehetségét és kiteljesítheti egyéniségét. Ez - meggyőződésem szerint - olyan alapelv, amit a társadalom nagyon nagy többsége elfogad. Így rögtön fölmerül a kérdés, hogy van-e joga a társadalomnak törvényekkel korlátozni az egyéni szabadságot. Gyorsan beláthatjuk hogy van joga, és korlátozza is sok olyan esetben, aminek jogosságát nem hiszem, hogy sok ember vitatja. Például senki sem ölheti meg embertársát büntetlenül azért, hogy önmagát kiteljesítse. Ennél van sokkal kevésbé durva példa is. A törvény határozottan tiltja az alkoholos állapotban történő autóvezetést. Tehát attól még, hogy én szabad ember vagyok, nem tehetem meg, hogy jól berúgok és utána hazavezetem az autómat. A tiltás teljesen jogos, mert aki részegen vezeti az autóját, nagy valószínűséggel veszélyezteti embertársainak az életét vagy testi épségét. Ezen megfigyelések után én második alapelvnek tekintem azt, hogy az ember szabadságát csak akkor jogos korlátozni, ha cselekedetével embertársai életét, egészségét vagy testi épségét veszélyezteti. Gondolom, ezzel az alapelvvel is egyetért a társadalom nagy része. Még egy alapkérdésben kell megegyezni, mielőtt a magzatvédelmi törvényjavaslatra rátérnénk. Ez a kérdés a következő: jogilag embernek tekinthető-e a magzat, vagy nem? Itt már nehezebb a megegyezés, mert bármit is válaszolunk a kérdésre, azt sokkal többen fogják vitatni, mint az előző két alapelvet. Mivel az előbb feltett kérdésre kétféle válasz lehetséges, ezért a magzatvédelmi törvényt mind a két válasz esetén végig kell gondolni. Ha abból indulunk ki, hogy a magzat ember, akkor az előző két alapelvvel együtt csak olyan következtetésre juthatunk, hogy terhességmegszakítást végrehajtani tilos, hisz azzal embert ölünk, embert ölni viszont a második alapelvünk értelmében nem szabad. Különben is, Magyarországon eltörölték a halálbüntetést, tehát még súlyos bűnöket elkövető embereket sem szabad kivégezni. Vizsgáljuk meg milyen következtetésre jutunk akkor, ha harmadik alapelvként abból indulunk ki, hogy a magzat jogilag nem ember. Azért, hogy tisztán végiggondolhassuk, újra felidézem a három kiindulási alapot: 1. az ember szabad; 2. csak akkor jogos korlátozni az ember szabadságát, ha azzal embertársaink életét, egészségét vagy testi épségét veszélyeztetjük; 3. a magzat jogilag nem ember. Logikus következtetésünk kimondásához azt kell megvizsgálnunk, hogy veszélyezteti-e egy nő embertársai életét, egészségét, testi épségét akkor, amikor terhességmegszakításon esik át. Ennek eldöntéséhez a statisztikát kell segítségül hívni. 1956-ig a magyar történelem minden korszakában tilos volt a terhességmegszakítás. 1956-tól napjainkig közel 5 millió magzatot pusztítottak el. A legfélelmetesebb adatok a hatvanas évek elejéből valók. Ebben az időszakban egy év alatt született 130 ezer gyermek, és körülbelül 200 ezer terhességmegszakítást regisztráltak. A terhességmegszakításon átesett nők 20%-a egy életre meddő maradt. Az orvosok egyöntetű véleménye alapján a terhességmegszakítások nagymértékben megnövelik a később sorra kerülő tervezett szülésnél a koraszülés valószínűségét. Ez pedig veszélyezteti a nő nem is akármilyen embertársát, hanem a saját kívánt gyermekét. Orvosi vélemény alapján tehát a terhességmegszakítások, de méginkább a terhességmegszakításokon átesett nőt a cselekedetükkel veszélyeztetik a későbbre tervezett saját gyermekük egészségét és testi épségét. Ez azt jelenti, hogy olyan alapelvekből kiindulva, amiket a társadalom nagyon nagy része helyesel, csak arra a logikus következtetésre juthatunk, ami tiltja a terhességmegszakítás szabadságát. Logikai szempontból vizsgálva az SZDSZ vezérszónokának, Rózsa Editnek a kijelentéseit, azok több ponton is vitathatók. Ezek közül csak egyet emelek ki. Azt állítja, hogy csak olyan törvényt szabad hozni, amely végrehajtható. A demokratikus parlament tekintélye attól függ, hogy megvalósítható törvényt hozunk. Gondolom, ez alatt azt érti, hogy nincs értelme tiltani a terhességmegszakítást, mert a tiltás ellenére is lennének abortuszok. Kérdem én: melyik törvény végrehajtható? Hiába tiltja a törvény a gyilkosságot, a rablást, a lopást, mégis sokan elkövetik. Ha igaz lenne Rózsa Edit állítása, miszerint a demokratikus parlament tekintélye attól függ, hogy megvalósítható törvényt hozunk, akkor ezeket a tiltásokat meg kéne szüntetni. Ezt viszont - gondolom - senki sem akarja. Mint már beszédemben említettem, ma nem lehet széles társadalmi konszenzuson alapuló választ adni arra a kérdésre, hogy a magzat jogilag embernek tekinthető-e vagy nem. Ez nem is csoda, hisz abban az egyesült sejtben, ami a petesejt és az ondósejt egyesülése után létrejön, már kódolva van az egyén egész későbbi élete. Ez is mutatja, hogy tudományos szempontból nem rögzíthetjük le egyértelműen, hogy a magzat nem ember. Emiatt az a javaslat is erősen vitatható, amely szerint a magzat 12 hetes koráig az anya döntésére bízza a terhességmegszakítás végrehajtását. Bárki megnézheti orvosi szakkönyvekben, hogy egy 12 hetes magzat és egy újszülött között szinte teljes az alaki hasonlóság, ránézésre csak a méretekben van különbség. Egyéni öntudatról egyik esetben sem beszélhetünk. Ezek figyelembevételével nem tudom elfogadni azt a javaslatot, hogy egy nő a magzat 12 hetes koráig - nehéz szociális helyzetére hivatkozva - szabadon megszakíthassa terhességét. Ilyenkor arra szoktak hivatkozni, hogy a nem kívánt gyermek jobb, ha nem is születik meg, mert az anya úgysem tudja biztosítani a megfelelő körülményeket, valószínűleg nevelőotthonba kerül, így csak az állami gondozottak száma nő, ami nem kívánatos. Ez az érvelés nagyon veszélyes. Mert ezeket az érveket azok a nők is elmondhatják, akik hasonlóan nehéz szociális körülmények között élnek, csak valami ok miatt a magzat 12 hetes koráig nem fordultak az abortuszbizottsághoz, így akaratuk ellenére megszületik gyermekük, majd azt megölik. (21.30) Ha már a gazdasági és a szociális körülményeket vizsgáljuk, akkor bele kell gondolni a következőkbe: az emberiség történelmének volt olyan periódusa, amikor a gazdasági fejlettség alacsony színvonala miatt a társadalom nem tudott túl sok nem termelő egyedet eltartani. Ilyen primitív társadalmakban előfordult, hogy az öregeket, pusztán gazdasági okok miatt, megölték. Olyanról is tudunk, amikor életképtelennek nyilvánított gyermekeket öltek meg. Az emberiség történelmének viszont - tudtommal - nem volt olyan korszaka, amikor életképes gyermekeket vagy magzatokat törvényesen pusztítottak el. Az életképes magzatok elpusztításának törvényesítése egyértelműen a XX. század civilizált társadalmainak a találmánya, amit először éppen a fejlettebb gazdaságú országokban vezettek be. E tények miatt nem tudom elfogadni a gazdasági és szociális körülményekre való hivatkozással elkövetett magzatgyilkosságokat. Hölgyeim és Uraim! Azért kértem szót a magzatvédelmi törvény vitájában, hogy megpróbáljam együttgondolkodásra késztetni azokat a honfitársaimat, akik végighallgatják beszédemet. Meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat az, amivel a legjobban föl lehet korbácsolni a kedélyeket. Ezt én semmiképpen nem akartam. Ezért mondtam el úgy a beszédemet, hogy az érzelmi megnyilvánulásaimnak nem adtam hangot. Aki érzelmi érveket akar, az nézze meg a Néma sikoly című filmet. Többször végiggondolva az általam elmondottakat, én csak három esetben tudom engedélyezhetőnek elképzelni a terhességmegszakítást. Az egyik: ha a szülés alkalmával az anya élete nagy valószínűséggel veszélybe kerül; a másik: ha a magzat genetikailag károsodott; a harmadik: ha a terhesség bűncselekmény következménye. Gyakran elhangzó vád a nők részéről, hogy már megint a férfitöbbségű Parlament dönt egy olyan kérdésről, ami a nőket érinti. Ez a vád szerintem teljesen alaptalan, mert ez a kérdés egyáltalán nem csak a nőket érinti. Tisztelettel kérem azokat a nőket, akik az előbb említett vádakat hangoztatják, gondoljanak bele a következőkbe: Ha én most csak önző férfiérdekek alapján szavaznék, akkor a terhességmegszakítás teljes szabadságát támogatnám. Önző férfiérdekek alapján az lenne a kívánatos, hogyha egy felelőtlen szexuális kapcsolatnak terhesség a következménye, az szabadon megszakítható legyen - ettől az egész meguszható lenne párezer forintból, a férfi egészsége nem károsodna és nem kellene egy életen át gyerektartást fizetni. Ebből egyértelműen látszik, hogy nem önző férfiérdekek miatt jutottam a már említett következtetésekre. Tisztelt Képviselőtársaim! A szavazásig hátra lévő idő alatt, kérem, lelkiismeretesen döntsék el, hogy akarnak-e egy egységes logikai rendszerre épülő, a már meglévő törvényekkel koherens, életpárti magzatvédelmi törvényt, vagy inkább egy szabadnak nevezett, jövőt pusztító, népünk egészségi állapotát tovább romboló törvényre adják voksukat. Köszönöm szépen. (Taps.)