Mezey Károly (MDF)
DR. MEZEY KÁROLY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A cél- és címzett támogatási rendszer fontos szerepet játszik az önkormányzatok infrastruktúrájának fejlesztésében. E konstrukció arra ösztönzi az önkormányzatokat, hogy saját forrásaikkal ésszerűen gazdálkodva a kitűzött célok közül a lakosság óhajának legmegfelelőbbek megvalósítására minél több központi forrásból származó pénzt fogjon meg. Ez a pályázati rendszer egyre jobban illeszkedik hasonló célú alapokhoz, mint például a területfejlesztési alap, a vízügyi, út-, környezetvédelmi alapokhoz, amelyekről nemrégen egy törvénytervezetet nyújtott be a Kormány, és nemsokára a Ház elé kerül. Az alapokkal kibővített cél- és címzett támogatások lehetővé teszik, hogy saját eszközeiket több forrásból is kiegészíthessék, sőt mint elmaradott térség képviselője, nagy örömmel veszem, hogy a jelen törvénytervezet az állami forrásból származó beruházási összegek arányainak felső határát nem szabja meg. Már a bevezetőben el kell mondanom, hogy az egyre inkább összeálló pályázati rendszert a Kormány településfejlesztési koncepciója fontos eszközének tartom, amit mi, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselők rendkívül nagyra értékelünk. S bár megyénk fejlettségi rangsorban elfoglalt helyét döntően még nem befolyásolta, mégis el kell mondanom, hogy 1991-ben és +92. június 30-ig a fent említett pályázatok csaknem 10 milliárd forintot hoztak, ami az önkormányzatok saját erejével, a lakosság áldozatkészségével párosulva ilyen rövid idő alatt soha nem látott infrastruktúra-javulást eredményezett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Ennek néhány látványos területét említem. Kisvárosaink és községeink körében az elmúlt néhány év alatt nagyon sok tornaterem épült, ami hosszú távon az egészségesebb, nagyobb teljesítményű generációk nevelésével nemzetgazdasági kihatással jár majd. Kibontakozóban van egy jelentős szennyvízprogram, aminek révén a jelenlegi mindössze 14%-os víz-szennyvíz arány 2-3 év alatt jelentősen meg fog változni. Különös jelentősége van a megyénkben most zajló gázprogramnak, aminek következtében 2-3 éven belül a megye helységeinek mintegy 75%-a gázzal lesz ellátva. Számunkra, az ország legelmaradottabb megyéje lakosai és természetesen képviselői számára különösen fontos, hogy milyen törvény születik a címzett és céltámogatásokról. Így e törvényjavaslatról az általános vitában elsősorban az elmaradott térségek szempontjából szólok. Jó elképzelésnek látszik, hogy e támogatási rendszer 3 évre szól. Az 1993- as évi kezdet átível a választásokon, így a helyi politika ingadozásait figyelmen kívül hagyva lehet a közösség érdekében hosszú távra tervezni. Az is kedvező vonása a javaslatnak, hogy a költségvetés évi tervezésének így biztos adatai lesznek: 3 évre szóló cél- és címzett támogatási tételek. Jó gondolat a szakminisztériumok által kidolgozandó fajlagos költségek alapján történő pályázás, de az 1995-ös évi időzítés túl távolinak látszik. Véleményem szerint szükséges volna egy évvel már hamarabb bevezetni. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy számos, főleg elmaradott térségbeli település van, amelyik nagyságánál, szerkezeténél fogva olyan, hogy a normatív támogatás szűkös, az átengedett adók keveset jelentenek, nincsenek számottevő tulajdonaik, s ily módon saját erő megtakarítása lehetetlen ahhoz, hogy nagyobb beruházáshoz kezdjenek az eddigi pályázatok alapján. Ezt a tapasztalatot a törvény-előkészítő is figyelembe vette, és az önkormányzatok részére saját forrás pótlására a céltámogatási kiegészítő keretet óhajtja létrehozni. Bár a szándék jó, véleményem szerint a módszer nem megfelelő. Az indoklás szerint ugyanis e keretből szintén pályázat útján lehet majd eszközöket nyerni, ami azt jelenti, hogy a nagyobb beruházásokhoz elegendő forrással nem rendelkező elmaradott települések csak akkor nyújthatnak be céltámogatási igényt, ha előbb a céltámogatási kiegészítő keret pályázatát elnyerik. Ez jelentősen növeli a bürokráciát, és mivel egyedi elbírálást helyez kilátásba az indoklás, a bizonytalanságot is, hiszen elmélyíti az elmaradott települések örök vitáját arról, ki az elmaradottabb, kit illet meg nagyobb támogatás. Mivel e pályázati rendszer még nem létezik, természetesen leghamarabb csak 1994-ben léphetne életbe. Ha az indoklásban megjelölt tárca e pályázati rendszert néhány héten belül nem készíti el, akkor a címzett és céltámogatási pályázatok következő évi elbírálására vonatkozó március 14-i határidőt figyelembe véve csak 1995-ben működhetne először a céltámogatási kiegészítő rendszer. Azt hiszem, sokan gondoljuk úgy, hogy fejlődésében ennyire kettészakadt országgal nem masírozhatunk Európába, ezért nyilvánvaló, hogy az elmaradott térségek a céltámogatási rendszeren keresztül történő felzárkóztatása azonnali feladat, nem várhat +94-ig vagy +95-ig. Ez ellentétes volna a Kormány eddigi - általam nagyra értékelt - térségpolitikájával, és különösen ésszerűtlen azért is, mert +95/+96-ra a Világkiállítás beruházásaival tovább nőne az ismert szakadék az ország egyes vidékei között, ha más módon azt nem kompenzáljuk. Ezért javaslatom a következő: évenként jogszabály készül a társadalmilag, gazdaságilag elmaradott térségek településeinek listájáról. A címzett és céltámogatásról szóló törvény ezt vegye figyelembe, és ezen települések számára 20%-kal kisebb saját forrást írjon elő. Ez lehetővé tenné, hogy a céltámogatások már 1993-ban figyelembe vegyék az elmaradott térségek saját erő elégtelenségét, és ez a rendszer is beépüljön a Kormány térségi politikájába. (9.50) Az erre vonatkozó módosító indítványt Sápi József képviselőtársammal nyújtottuk be, és ezúttal is tisztelettel kérjük az Országgyűlés mindkét oldalának támogatását e kétségtelenül nemes ügyben. A törvényjavaslat új eleme, hogy az Országgyűlés a Kormány javaslatára új induló céltámogatási igényekre vonatkozóan szűkítheti a célok körét, módosíthatja a támogatási arányokat és felfüggesztheti a céltámogatási rendszer működését. Ahogy az idei és vélhetően még a jövő évi költségvetést látom, voltaképpen ez a paragrafus tisztességes megnyilvánulás az előterjesztő részéről. Ha ez a paragrafus benne marad a törvényben, úgy szeretnénk, ha a szűkítés, módosítás, felfüggesztés lépcsőzetes lenne, és először a nem elmaradott térségekre vonatkozna. Ezt az óhajunkat az elmaradott térségek nevében és képviseletében szintén Sápi József képviselőtársammal egy másik módosító javaslatban fogalmaztuk meg. Végül egy olyan dologról szólok, ami nincs benne a törvényjavaslatban, de mégis érinti a címzett és céltámogatási rendszert. Ez a kérdés nem elmaradott térségekre, hanem egy elhanyagolt tulajdonosi szférára vonatkozik. Nincs ugyanis szektorsemlegesség olyan célok, beruházások esetén, amikor újonnan fellépő tulajdonosok szerepvállalással közcélú szolgáltatást nyújtanak, és ezzel terheket vettek át az önkormányzatoktól. Ezt a problémát leginkább az egyházi ingatlanok esetében tapasztaljuk. Az egyházak ma jelentős mértékben vesznek át feladatot az önkormányzatoktól az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás és az ifjúságvédelem területén. Létesítményeik működtetése vonatkozásában az 1990. évi IV. törvény biztosítja a finanszírozás szektorsemlegességét normatív támogatás formájában. Ez azonban nem valósul meg e közcélokat szolgáló intézmények ingatlanainak karbantartása, felújítása és bővítése vonatkozásában. Az önkormányzati intézmények e célokra a címzett és céltámogatási rendszeren keresztül pályázhatnak, míg az egyházi vagy alapítványi intézmények nem tehetik ugyanezt. Az elmúlt néhány évben például nagyon jelentős előrelépés történt iskolai tantermek és tornatermek építésében a céltámogatási rendszeren keresztül, de ez csak az önkormányzati iskolákat gyarapította, míg az egyházi iskoláknak erre lehetőségük nem volt. El kell ismernünk, hogy ezen a téren komoly mulasztást követtünk el, mert nem tartottunk lépést azzal a folyamattal, amelyet magunk indítottunk el, hogy az oktatási, szociális és egészségügyi szférában az eddigi állami, önkormányzati tulajdonosokon és szereplőkön kívül megjelentek az egyházak, az alapítványok, sőt, magánszemélyek, akik számára közcélú működésükhöz nem biztosítottuk az anyagi források szektorsemlegességét. A megoldás az, hogy a céltámogatást ki kell terjeszteni az említett szolgáltatást nyújtó intézményekre is olyan mértékben, amilyen mértékben terhet vesznek le az önkormányzatok válláról. Azt gondolom, hogy ez a kötelezettségünk annyira világosan következik az Alkotmány szelleméből, hogy a Ház egyik oldala előtt sem lesz fenntartás ennek megoldása iránt. Természetesen nem az önkormányzatoknak szóló címzett és céltámogatási törvényben kell erről rendelkezni, hanem a költségvetési törvényjavaslatot kell úgy módosítani, hogy a címzett és céltámogatásra tervezett összegből az illetékes tárcákhoz kerüljön anyagi eszköz átcsoportosításra, a nem önkormányzati tulajdonú oktatási, egészségügyi, szociális, gyermekvédő intézetek ingatlanainak karbantartására, fejlesztésére és bővítésére. Már ezúton jelzem, hogy több képviselőtársammal együtt ilyen célú módosító javaslatot terjesztettünk elő. Az elmaradott térségek érdekeinek fokozottabb figyelembevétele és a nem önkormányzati tulajdonú közcélú intézmények finanszírozása szektorsemlegességének a költségvetésben történő biztosítása mellett a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatásáról szóló törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)