Siklós Csaba (MDF)
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ország közvéleményét napok óta foglalkoztató, s a híradásokban joggal kiemelt helyen szereplő vasutassztrájkkal összefüggésben kérem az önök megtisztelő rövid figyelmét. Az elmúlt időszakban többször kérdések és interpellációk kapcsán foglalkozva szóltam a Magyar Államvasutak gazdasági helyzetéről a tisztelt Ház előtt. Minden alkalommal rámutattam a MÁV súlyos gondjaira, az elavult műszaki színvonalra, a korszerűtlen szervezetre, s a feladatokhoz viszonyított - sajnos - túlzott létszámra. Mindezek pénzügyi hatását felerősítette az a tény, hogy az utolsó három esztendő alatt a személyszállítási teljesítmények közel 25%-kal, míg a bevételek szempontjából meghatározó áruszállítási teljesítmények mintegy 50%- kal csökkentek. Ezért is kellett a kormányzatnak ez évben két alkalommal is rendkívüli intézkedéseket tennie a MÁV működőképességének fenntartása érdekében. Először márciusban többek között 4 milliárd forint hitelgarancia megtételére és 8 milliárd forint tartozás átütemezésére került sor. Majd ez év október elején az áruszállítás vártnál nagyobb visszaesése folytán előállt helyzet további 3 milliárd forint hitelgarancia vállalását, s 4 milliárd forint tartozás átütemezését igényelte. Meg kell azt is mondanom, hogy a nagyarányú tarifaemelés az elmúlt 3 esztendőben a személyszállításnál 170%-os, míg az áruszállításnál 130%-os mértékben történt meg, tehát e nagyarányú tarifaemelések ellenére következett be ez a helyzet, s a MÁV várható vesztesége mindamellett 1992 végére eléri a 10 milliárd forintot. Ezért is hívtuk össze az 1992. október 15-i kormányülést követően október 20-ra a MÁV és a vasutas-szakszervezetek vezetőit, ahol személyesen adtam tájékoztatást a szakszervezetek részére részben az állami tulajdonosi pozíció új megfogalmazásából adódó változásokról, részben a MÁV gazdálkodási helyzetéről, s egyben kérve tevékeny részvételüket a Kormány által december 15-i határidőre előírt feladatok, a szükséges intézkedések kidolgozására. Ezt követően kaptunk arról értesítést, hogy a szakszervezetek elhatározták először nagy, országos kérdéseket is megfogalmazva, majd leszűkítve a MÁV belső problémáira vonatkozó követeléseiket, s ez utóbbiak alapján azok sztrájkfelhívással történő nyomatékosítását. Röviden ezekről az 5 pontban megfogalmazott kérdésekről: Először is: a vasútpolitikára, illetve a közlekedéspolitikára vonatkozó kérések egy - a Parlament, illetve a Kormány előtt is folyamatban lévő ügyet érintettek. Másodszor: a kollektív szerződés vívmányainak megtartásáról. Ezeket lényegében nem kérdőjeleztük meg, s mindössze egy pont jelenti a vita tárgyát: a végkielégítés mértéke, mely véleményünk szerint a jelenlegi gazdasági helyzetben nem lehet magasabb, mint a törvényben előírt érték. Harmadszor: a szükséges pénzügyi feltételek megteremtéséről szólnék. 1993. évre a költségvetésben az 1992. évinél 40%-kal több, azaz 14,2 milliárd forint támogatás szerepel, s ezenfelül kötelezettséget vállaltunk 16 milliárd forint finanszírozási, valamint 50 milliárd forint értékű pályafelújítási, pályaépítési, pályafejlesztési munkák elkezdéséhez szükséges hitelfelvételek garantálására is. Ez utóbbi fejlesztési munkák foglalkoztatásra gyakorolt hatását, kérdéseit - azt hiszem - nem kell külön hangsúlyoznom. Negyedszer, illetve ötödször megfogalmazott pontokról: a tömeges elbocsátások elkerüléséről és a bértarifára történő 100%-os ráállásról. Tisztelt Ház! Lényegében e kérdések jelentik a problémák gyökerét, bár az újabban elhangzó nyilatkozatok e kérdést tompítják már. (9.10) Tisztelt képviselőtársaim! A 100%-os bérbeállás 33%-os bérfejlesztést jelentett volna. Ezt vállalni felelőtlenség lett volna, hiszen az 1993. évre előirányzott 20%-os személy- és 11-13%-os árudíjszabás-emelés mellett, és egy általunk reálisnak tartott 15 ezer fős fokozatos létszámleépítés mellett a költségcsökkentés nem tudta volna - még a 30 milliárdos támogatás mellett sem - biztosítani a jelenlegi gazdasági előrejelzések alapján egy olyan bevétel elérését, amely biztosítékot adhatott volna a január 1-jére előre bejelentett béremelések pénzügyi fedezetére. Ezért kértük a szakszervezeteket, hogy a MÁV gazdálkodásának felülvizsgálata, a szervezeti átalakításra vonatkozó döntések, és nem utolsósorban a jugoszláv helyzet rendezése, az embargó feloldása után várható áruszállítási föllendülés által megalapozottan térjünk vissza az első félév során a lehetséges bérfejlesztések meghatározására. Tisztelt Ház! Az elmondottak szemléltetik mindazon erőfeszítéseket, amelyeket a kormányzat az ország gazdasági élete szempontjából oly fontos közlekedési ágazatért tesz. A jelenlegi gazdasági helyzetben lehetőségeink azonban végesek, s nem kerülhető el, hogy az adott területen a lehetséges hatékonyságnövelő intézkedésekre sor kerüljön. Ennek elmaradását joggal kérnék számon a társadalom részéről, annál is inkább, mivel a MÁV támogatása csak az adófizető állampolgárok pénzéből történhet. Tisztelt Ház! E helyről is szeretném hangsúlyozni, nem kívánjuk értelmi alapot nélkülözve vasútvonalak megszüntetését végrehajtani. De gazdasági kérdésekben nem lehet érzelmi alapokon állva sem dönteni. Hogy mit és milyen ütemezésben kell tennünk, annak eldöntését az érintettekkel együttműködve kívánjuk meghatározni. S végül egy gondolatot a sztrájkról, mely egy erős gazdaságot, egy stabil társadalmat is megingathat, s a mi gazdaságunk, társadalmunk egyelőre még nem ilyen. Ahhoz, hogy az legyen, nagyon keményen kell dolgozni. Dolgozni, hatékonyan és kitartóan, a vasutas-társadalomnak is, mert csak így válhat a vasút versenyképessé a külföldi útvonalakkal szemben és a többi közlekedési alágazattal szemben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)