Jávor Károly (MDF)

1992. november 23.

JÁVOR KÁROLY (MDF): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi közjogi helyzet szerint a Magyar Köztársaság a vízlépcső semmilyen formában történő üzembe helyezésével nem ért egyet, és hogy ebben menynyire igaza van, azt napjainkban látjuk igazán. A Duna elterelése egyébként durva megsértése az ország területi integritásának, azonkívül ökológiai és gazdasági agressziót jelent. Hogy miért ökológiai agresszió, azt láthatjuk a Szigetközben. Hogy miért gazdasági agresszió, arra csak annyit szeretnék elmondani, hogy egy határfolyó esetében a vízvagyon, a halászat, a kavicsvagyon, és minden egyéb, a folyóból származó vagyoni jog 50-50%-ban illeti meg az érintett országokat. A jelenlegi állapot nagyon jól bizonyítja, milyen eredménnyel jár az, hogyha ez a vízlépcső működik. Szeretném leszögezni és mindenkinek a figyelmébe ajánlani, hogy nem az A, B, C, X változat, hanem általában a vízlépcső, ez a dunai vízlépcső így működik. Az 1977-es államközi szerződés alapján megépített és működésbe helyezendő vízlépcső eredményeképpen ugyanis a Dunát ugyanúgy elterelték volna, az Öreg-Duna-mederben a szerint az elképzelés szerint 50 m3/secundum víz folyt volna, tehát kevesebb, mint ami most folyik. A Mosoni-Duna-ágban 20 m3/secundum víz folyt volna. Tehát senki se essen abba a tévedésbe, hogy ez a jelenlegi állapot a Magyar Kormány, az Országgyűlés makacssága miatt kikényszerített C-változat következménye. Nem, kérem, ez a vízlépcső így működik, ez csak így tud működni. Minden bajban van valami jó. Ezen a példán mindenki érzékletesen láthatja, hogy ha valamikor esetleg bárkinek a fejében is megfordulna, hogy ezt a vízlépcsőt mégis üzembe kellene helyezni, akkor ám tegye, de ezek a következményei. A Parlamentben - pontosan a vízlépcső kapcsán - többször hangot adtam annak a véleményemnek, ebben a helyzetben ha valaki ehhez a kérdéshez hozzászól, nagyon gondolja meg, hogy mit mond, nézzen utána a dolgoknak, és utána tegye. Tegnap elhangzott egy napirend előtti felszólalás, amivel nekem nem az a bajom, hogy néhány nappal korábban egy vidéki lapban olvasható volt, hanem az a bajom, hogy a megállapításai félreérthetőek. Azt mondta ugyanis képviselőtársam, hogy menjünk oda és nézzük meg a mellékágrendszereket, amelyek feliszapolódtak. Kérdezem én, azért iszapolódtak fel ezek a mellékágak, mert elvitték a vizet? Nem, kedves képviselőtársaim, azért iszapolódtak fel ezek a mellékágrendszerek, mert mesterségesen elgátoltuk őket a Dunától. Sőt, az 1991. augusztusi árvíz ezeket némely mértékig tönkretette, és ezeket szépen visszaépítettük, méghozzá addig a szintig, ami a teljes létesítmény - tehát a bős-nagymarosi létesítmény - és a csúcsrajáratás igényeihez igazodik. Tehát, ha már beszélünk a kérdésről, akkor lássunk tisztán és korrekt módon beszéljünk róla. A másik dolog, ami szintén elhangzott ebben a tegnapi napirend előtti felszólalásban - és érdekes módon egyre többet beszélünk róla -, ez a papírtigris kérdése. Szó szerint ez volt az újságban is, ahogy itt elhangzott. Én egyre szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét. A mindenféle értelemben vett - hangsúlyozom: a mindenféle értelemben vett - papírtigris az az 1977-es államközi szerződés eredményeképpen létrejött tervanyag. És ebből a papírtigrisből egy nagyon csinos beton- és gáttigris készült 1990-re. A történet tehát itt kezdődik; és aki papírtigrisről beszél, akkor az erről a papírtigrisről beszéljen. Két nagyon lényeges elem, amiben ugyancsak a jelenlegi helyzet segít minket. A szlovák fél mindvégig azt állította, hogy a vízlépcső üzembe helyezése nem okoz ökológiai katasztrófát. Mára a napnál világosabban bebizonyosodott, hogy igenis okoz ökológiai katasztrófát, eltűnt a víz a kutakból, a mellékágakból, elpusztultak a halak, és ez az ökológiai katasztrófa látványosan a jövő év tavaszán, nyarán fog tetőzni, ha addig nem kerül vissza a víz az Öreg-Duna-mederbe. (9.30) Azért mondtam, hogy "látványosan", mert a kevésbé látványos része - nevezetesen az ivóvízkészlet elszennyezése - is elindult, folyamatban van. Az egyik szlovák állítás tehát megdőlt. A másik állítás az volt, hogy a vízlépcső üzembe helyezése kapcsán jelentkező esetleges környezeti problémákat műszaki pótmegoldásokkal kezelni lehet. Nos, ez az érvelés is megdőlt: kiderült, hogy nem lehet kezelni, sőt, ennek az úgynevezett pótmegoldásnak a létesítményei alkalmatlanok arra, hogy a környezeti katasztrófákat kezeljük. És itt jön egy külön kis minidráma, ami a C-változat kapcsán jelentkezett: ez pedig az árvízveszély. Ez az eredeti változat szerint nem következett volna be, most viszont igenis, létező veszély, mégpedig azért, mert a vízlépcsőrendszernek úgyszólván minden létesítménye vagy műszaki hibás, vagy félkész, vagy egyszerűen működésképtelen. A Duna elrekesztésével a Duna átbocsátóképességét lényegesen csökkentették: körülbelül 3 ezer m3/secundumra. Ez azt jelenti, hogy ma a szlovák fél egy kisebb téli árvíz - zárójelben szeretném megjegyezni, hogy itt van: tegnap Bécsnél volt, ma éjszaka tetőzik egy körülbelül 6 ezer m3/secundumos árvíz - irányítására és levezetésére nem képes. Ez tehát egy valós veszély. Visszatérve még egy röpke pillanat erejéig a papírtigrissel kapcsolatosan mondottakra: csatlakozik ide is. Lehet eltitkolni valaminek a hibáit, lehet valamiről nem beszélni, azonban van egy magyar mondás, amely szerint a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Ehhez én annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a sanda szándékok előbb-utóbb a saját dugájukba dőlnek - és meggyőződésem szerint ez fog történni a vízlépcsővel is, és a vízlépcsővel kapcsolatos mindenféle sanda szándékkal. Csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy a szlovák fél, ugye, konzekvensen arról beszél, hogy itt egy katasztrófaveszély áll fenn, hogyha nem kap lehetőséget a C-változat építési munkálatainak befejezésére. Érdekes módon alig hallani a teljesen kézenfekvő és legegyszerűbb megoldásról, nevezetesen a Duna elrekesztésének az elbontásáról. Akkor ugyanis mi történik? A Duna, amely az elmúlt néhány ezer évben elég jól teljesítette vízlevezető feladatát, ezt továbbra is teljesíteni fogja - nincs katasztrófaveszély, és formailag a csehszlovák félnek természetesen nem kell lemondania a vízlépcső- építési szándékairól. Tehát nincs katasztrófaveszély. Bízom benne - csak bízni tudok benne -, hogy az EK által felállított két bizottság munkájának lényeges eleme ennek a vizsgálata is, hogy ha elbontjuk ezt az elrekesztést, akkor nincs katasztrófaveszély. Ilyen körülmények között került sor a londoni megállapodásra, amelyet az Európai Közösség javaslatára hívtunk - hívtak - össze, amin az EK-n kívül a magyar és a csehszlovák fél képviseltette magát. Ezen a megbeszélésen egy megállapodás született, amit azóta mind a két kormány megerősített. Mi van ebben a megállapodásban? Egyfelől az, hogy a csehszlovák fél kötelezettséget vállal az Öreg-Duna- mederben a természetes vízhozam minimum 95%-ának folyamatos biztosítására, és arra, hogy nem működteti az erőművet. Mit csinált ezzel szemben a megállapodás megkötésének első pillanatától kezdve? Nem adta át a vizet, és működtette az erőművet. Ebben a helyzetben joggal feltételezzük, hogy az Európai Közösség bizottsága érvényt fog szerezni a saját maga által kezdeményezett és a kormányok által megerősített nemzetközi megállapodásnak. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)