Raffay Ernő (MDF)
DR. RAFFAY ERNŐ honvédelmi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Képviselő Úr! Első kérdésére válaszolva: az Alkotmány 40/a§-ának (1) bekezdésének második mondata egyértelműen rögzíti, hogy a fegyveres erők feladatairól és a rájuk vonatkozó részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához szükséges a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmada. Mondanom sem kell, hogy a képviselő úr szerintem alaposan félreértette e rendelkezést: szó sincs ugyanis arról, hogy a fegyveres erőkkel kapcsolatos részletes szabályokról szóló döntéshez volna szükség a Parlament állásfoglalására. Ön, ugye, országgyűlési döntést említett. Az Alkotmány 35. § (1) bekezdés h) pontja alapján "a Kormány irányítja a fegyveres erők, a rendőrség és a rendészeti szervek működését". A 37. § (2) bekezdése értelmében "a miniszterek vezetik az államigazgatásnak a feladatkörükbe tartozó ágait, és irányítják az alájuk rendelt szerveket". A fegyveres erők irányítása vonatkozásában az Alkotmánybíróság 48/1991. (IX. 26.) számú határozatával külön is értelmezte a Kormány, benne a tárca szerint illetékes miniszter lehetőségeit. Eszerint - idézem az Alkotmánybíróság most említett számú döntését: "Irányítási eszközei felölelik az állami szervezés teljes eszköztárát." A honvédelmi miniszter a fentiek, valamint a hatályos honvédelmi törvény 11. §-ában foglaltak alapján határozta meg a Honvédelmi Minisztérium szervezeti felépítését. Így tehát, nézetünk szerint, semmi különös nincs abban - sőt, a hatalmi ágak elválasztásának elvén nyugvó Alkotmányunk betűjének és szellemének csak ez a megoldás felel meg -, hogy úgymond az Országgyűlés döntése nélkül kerül sor a lelkészekből álló szakértői iroda - a későbbiekben majd, ha a szervezés abba a stádiumba érkezik: katonai lelkészi hivatal - felállítására. Áttérve a képviselő úr második kérdésére, szeretném leszögezni, hogy a hivatal felállítása nem sérti az egyház államtól való elválasztásának alkotmányos kötelezettségét. A hivatalban dolgozó lelkészek csak a saját felekezeti elöljáróiknak alárendelve végzik lelkészi munkájukat, és egyáltalán nem vesznek részt a minisztérium honvédelmi-közigazgatási feladataiban. Éppen az Alkotmány 60. §-ában foglaltak alapján köteles a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség biztosítani saját tagjai számára a sajátos katonai körülmények között is a szabad vallásgyakorlás alkotmányos jogát. Ezen alkotmányos kötelezettség teljesítése egyfelől feladatot jelent a Honvédelmi Minisztériumra nézve, másfelől e feladat teljesítésének nyilvánvalóan különböző feltételei - többek között személyi feltételei - is vannak. Ezen elvi megfontolás alapján a lelkészi szolgálat működési költségeit - amit a képviselő úr kérdezett - a honvédelmi költségvetés terhére kell biztosítanunk. Így van ez egyébként a világon számos országban - példaként legyen elég Nagy-Britanniát, Hollandiát, Belgiumot, az Egyesült Államokat megemlítenem. A képviselő úr kérdése egyébként módot nyújt nekem arra is, hogy határozottan leszögezzem: a tárca eltökélt szándéka az, hogy a többi demokratikus berendezkedésű európai és Európán kívüli országhoz hasonlóan, az egyházakkal egyetértésben, mi is teremtsük meg a katonák egyházi lelki gondozásának és vallásgyakorlásának intézményesített lehetőségét. Ha demokratikus országokban ez már sok-sok évtized óta így zajlik, és senkinek eszébe sem jut - vagy legalábbis nagyon keveseknek - ott az egyház és az állam szétválasztását említeni, vagy - hogy ismét egy példát hadd említsek - Oroszországban ez év árpilisában, 70 év bolsevizmus után már bevezették ezt a szolgálatot, akkor nekünk sincs különösebb okunk késlekedni, már csak azért sem, mert az Alkotmányunk - mint ahogy a képviselő urak ismerik - tartalmazza a vallás szabad, önként vállalt gyakorlását. Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Képviselő Úr! Kérem a válaszom szíves elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.) (14.50)