Kuncze Gábor (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr, Tisztelt Képviselőtársaim! A frakciónk az álláspontját már az általános vita során kifejtette az általános forgalmi adóról szóló törvénnyel kapcsolatban. Ezt én most nem kívánom megismételni. Meg szeretném jegyezni azonban, hogy ezek a pozitív vélemények, hogy 8%-ról sikerült 6%-ra leszorítani a kedvezményes kulcsot, azért abban a fényben vizsgálandók, hogy ilyen 8%-os eddig még nem volt. Itt a 0%-os termékeknek a 6%-ra történő adókulcsemeléséről van szó. Bármennyire üdvözlendőnek tartjuk az ÉT-n belül történt megállapodást - mert hiszen ez különféle veszélyeket hárított el átmenetileg és valószínűleg - , nem változott azonban frakciónk azon korábban már kifejtett álláspontja, amely szerint itt tulajdonképpen az államháztartási reform elmaradásából származó kormányzati cselekvéshiányról van szó. Ennek az árát pedig a kormányzat - ezekkel az adótörvényekkel és a költségvetéssel - széles rétegekkel és az önkormányzatokkal, valamint a vállalkozásokkal kívánja megfizettetni. Amiért én most az általános vitában szót kértem, az a törvénynek két pontja. Ezek közül az egyikkel Békesi László már foglalkozott - azzal a módosító indítvánnyal, hogy ne a teljesítéshez, hanem a fizetéshez kötődjön az adóbefizetési kötelezettség. Ez vitatható, és valóban csak átmeneti időre állná meg a helyét. Hozzáteszem azonban, hogy ehhez természetesen hozzátartozna az is, hogy a visszaigénylés lehetősége is a fizetés teljesítéséhez kötődjön. Ilyen módosító indítvány pedig nincs benn. Még egy pontja van a törvénynek, amiről eddig nem volt szó, és amit én hangsúlyozni szeretnék, hiszen van benn ilyen módosító indítvány, ezt azonban a kormányzat nem támogatta. Ez pedig a törvény azon intézkedése, hogy abban az esetben, ha valaki előleget fizet a leendő szállítójának a szerződés alapján, az előleg után is meg kell fizetni az általános forgalmi adót. Tehát akkor, amikor még semmilyen szállítás nem történt, csak valaki előleget adott a leendő szállítójának - a szerződéses partnerének - annak érdekében, hogy az el tudja indítani a termelését, ebből az összegből fölülről számítva 20%-ot rögtön le kell vonni, és azt forgalmi adó formájában a költségvetésbe be kell fizetni. Jelenleg az a helyzet ugyanis, uraim, Magyarországon, hogy a vállalkozások nagy része pénzhiánnyal küszködik. Ezzel szemben áll néhány olyan megrendelő, akinek megvan a pénze, hiszen ezért hajlandó a szerződést megkötni, ezért adja föl egyáltalán a megrendelést, és nyilván azért adja, mert neki szüksége van arra a termékre vagy szolgáltatásra, amit a pénzéért ellenértékként kap. Megtalálja magának a megfelelő kivitelezőt, gyártót vagy szolgáltatót. A szolgáltató azonban esetleg nem rendelkezik azzal a pénzmennyiséggel, amire neki szüksége van ahhoz, hogy egyáltalán elindíthassa a termelését. Ebben az esetben a megrendelőjéhez fordul, és megpróbál a szolgáltatás ellenértékének egy bizonyos hányadára előleget kérni tőle. Ha ezt az előleget nem kapja meg, akkor esetleg megkísérelhet pénzintézetnél, banknál pénzhez jutni, ismert kamatkondíciók mellett. Ez egyértelműen megdrágítja a termelését; vagy az ő nyeresége csökken, vagy pedig megkísérli a szolgáltatásának az árát felemelni. Ezért nyilvánvaló, hogy egy kedvezőbb megoldás, hogyha az, akinek egyébként a pénze rendelkezésére áll, előleg formájában a szolgáltatás bizonyos hányadát a részére átadja. Ha most ezt az összeget megcsapoljuk ezzel a bizonyos 20% adófizetési kötelezettséggel, akkor ugye, előáll az a helyzet, hogy szállításteljesítés nem történt, ezzel tehát a forgalmi adó törvény szellemének egyébként nem tett eleget, tehát adófizetési kötelezettsége nem lenne. A törvény előírása szerint ugyanakkor mégiscsak adót kell fizetnie. Akkor von el a gazdasági folyamatból pénzt a törvény, amikor még teljesítés nem történt, a kivitelezés nem indult el, és a gyártó céget máris hátrányos helyzetbe hozta. Ezért én azt javaslom önöknek, hogy támogassák azt a módosító indítványt, amely kihagyni javasolja a szövegből ezt a pontot; és előre borítékolom önöknek, hogy abban az esetben, ha elfogadjuk a törvénynek ezen részét, akkor február, március táján újra foglalkoznunk kell majd a kérdéssel, mert akkora lesz az ellenállás ezzel az intézkedéssel szemben, hogy kénytelenek leszünk a Ház elé hozni. Az kétségtelen, hogy ebben már van gyakorlatunk, hiszen ugyanez történt tavaly a személyi jövedelemadó törvény bizonyos 3%-os előlegfizetési kötelezettségével, és ugyanez történt a társadalombiztosításról szóló törvénynek az egyéni vállalkozókat erősen sújtó előírásaival. Még egyszer kérem tehát, hogy ezt a módosító indítványt, amelyről beszéltem, támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)