Gaál Antal (MDF)
DR. GAÁL ANTAL (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor megalkotta a Parlament a szövetkezetekről szóló törvényt, illetve az átmenetről és az átmeneti törvény hatálybalépéséről szóló törvényt, világos volt a jogalkotó szándéka, hogy e törvényekkel biztosítani akarta a mezőgazdaságban is a piacgazdálkodás működőképességét és helyreállítani a tulajdonviszonyokat. Az is egyértelmű és világos volt azonban, hogy a gazdasági élet egyéb területeihez viszonyítva itt a tulajdonviszonyok speciális körülmények között működtek az elmúlt évtizedekben, hiszen a szövetkezeti tulajdont nem tekinthettük sem igazán állami tulajdonnak, sem magántulajdonnak. Ez már önmagában is magában rejtette annak a veszélyét, hogy az átmeneti törvény megalkotásánál, illetve a végrehajtásánál olyan problémák fognak fölmerülni, amik nem voltak előre láthatók. Azt hiszem azonban, egyet világosan kimondhatunk: a jogalkotó szándéka világos és egyértelmű volt. Olyan átmeneti törvényt alkotott, hogy a törvény által ne lehessen jogtalan pressziót gyakorolni se a működő szövetkezetek együtt-tartására, se jogtalan pressziót gyakorolni a szövetkezetek erőltetett széthullatására, szétveretésére. Ezért, az egyenlőség elve alapján, a végrehajtásnál az lett volna az elvárható, hogy a jogalkotó szándéka szerint mindkét fajta presszió kizárásra kerüljön. A végrehajtás azonban azt igazolta, hogy a téeszek zömében ez nem így zajlott le. Módosító törvényjavaslatomnak három fő, lényeges pontja van. Az első a licitálásra vonatkozik, mégpedig a licitálás résztvevői körének a meghatározására, ahol az eredeti törvény szerint a téesztagok, illetve az üzletrésszel rendelkező külső tagok vehetnek részt a licitálásban. Módosító törvényjavaslatom lényege, hogy pontosítsuk, és kizárólag a kiválni szándékozó tagok vehessenek részt a licitálásban - elkerülendő ezzel azt, hogy a belső tagok a rálicitálással esetleg lehetetlenné tegyék a kiválást akár egyénieknek, akár csoportoknak, akár önálló falvaknak, amelyek egyesített nagy szövetkezetekből szándékoznak kiválni. Törvényjavaslatom második pontja arra irányul, hogy a közgyűlési határozattal kétharmadosan megszavazott vagyoncsoportosítás legyen a licitálásnál is a licit tárgya, és ne másíthassák meg licitálás esetén úgy, hogy újra egyedileg kelljen licitálni az egyes vagyontárgyakat. Végül a harmadik, hogyha az előbbieknek megfelelően lezajlott a licitálással az árverés, és a kiválni szándékozó egyén, csoport vagy akár faluközösség nem tudta a szándékát elérni, akkor ne záruljon le számára a lehetőség, hanem ismét újabb eljárással, újabb vagyoncsoportosítással újabb licitálásra adjon lehetőséget. Ez az a három momentum, amit törvényjavaslatomban leírtam. Kérem a Parlamentet, hogy a javaslatot - megtárgyalás után - szíveskedjék elfogadni. (Szórványos taps.)