Varga Zoltán (MDF)
VARGA ZOLTÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tulajdonképpen kétperces reflektálásra kértem lehetőséget, igyekszem élni ezzel a két perccel és jól gazdálkodni. Az egyik észrevételem az lenne, hogy tudomásom szerint nem a médiavita, hanem a költségvetés vitája folyik a tisztelt Házban, és bár mindannyian nagyon sok jelzést kapunk állampolgároktól arról is, hogy milyen keserves sors jut osztályrészükül televíziónézés közben, milyen sokat panaszkodnak arról, hogy akik elfáradnak a munkában, késő éjszaka nem képesek televíziózni, egyetlen szórakozásukhoz jutni, azért a többségi panasz mégiscsak arról szól, hogy a szegények, a nyugdíjasok szorongva várják a következő évet azon előjelzések miatt, amelyeket a sajtóból és különböző médiumoktól rendre hallanak. Valóban így van. Aki felelősséggel gondolkozik közöttünk, képviselők között, nem kerülheti meg ezt a kérdést. A médiavitáról azonban egy fontos mozzanatot elfelejtünk közzétenni, mégpedig azt a mozzanatot, hogy a hatalom, melyről Ráday Mihály egy mondatban az előbb említést tett, nemcsak a különböző hatpárti pártok közötti hatalmi kérdés médiában való megjelenítéséről szól, hanem egy kimondatlanról: nevezetesen hogyan nőtte ki magát észrevétlenül egy kezdeti demokráciában - és ez vonatkozik egész Kelet-Európára - a média önálló, új, szinte kezelhetetlen hatalmi ágazattá önmagát. Erről nem esik szó, erről nem szívesen szól a tisztelt Ház. Miután két percet kértem csak, szíves figyelmükbe ajánlanám Hankiss Elemér és köztem lefolytatott vitát a kulturális bizottságban, mely erről szólt. A történetnek arról a részéről, hogy ez a hatalmi ágazat a következő választásokon, amennyiben nem hozunk valóban alapos, megfontolt törvényt a médiákról, hogyan fog kezet nyújtani általa kiválasztott hatalmi elitnek, hogyan próbálja meg eldönteni, hogy Magyarországon demokrácia helyett a médiák által befolyásolt és kialakított új hatalmi rendszer jöjjön létre. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)