Tóth Sándor (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A múlt században Kölcsey Ferenc mondotta, hogy ez a nép - a magyarságra utalva - mindig a szabadsága felé küzdött, de mindig a köz részvétele nélkül. Vagyis mindig voltak kiválóságok a magyar nép történelmében, és most már mondhatom: minden európai nép történelmében, amely szabadságért, a demokráciáért harcolva és küzdve mindig számíthatott legalább száz igazra. Mostanában valakivel találkoztam, azt mondta nekem: könnyű nektek reformról beszélni és olyan nagyságokra utalni, mint a múlt században Deák vagy Széchenyi, azokra az emberekre, akik egy periklészi korban éltek. S akkor úgy csöndesen elgondolkodtam, hogy Kölcsey miért került arra a sorsra, ahová került, Deáknak miért kellett visszavonulnia, Széchenyi miért végezte ott, ahol végezte, és csöndesen arra is gondoltam, hogy a testvérnépek körében itt, Magyarország körül hány ilyen periklészi korra lehet utalni, amikor igaz, hogy ott volt a száz igaz, de szemben velük ott állt a százezer perzsa és ott áll most is. Örömmel kell fogadnunk, amikor egy ilyen javaslat megszületett, mert hiszen egy olyan személyt üdvözöl, köszönt és ismer el, aki ebben a nehéz időben a száz igazak közé besorolódva azért a demokráciáért és szabadságért harcol és küzd, amiért mi is itt, Magyarországon megpróbálunk mindent megtenni. (11.10) S hogy Borisz Jelcin megtette azt a gesztust, hogy bocsánatot kért, egy olyan politikus személyt kell köszöntenünk benne, aki meri vállalni azt, ami annyira hiányzik ma egész Európából, a politikai etikát. És ez a politikai etika garantálhatja a testvérkéznyújtást, az összefogást Európában és a térségben, és éltetni fogja továbbá azokat a száz igazakat mindig, akik szembe tudnak majd szállni a százezer perzsával. Köszönöm. (Taps.)