Kónya Imre (MDF)
DR. KÓNYA IMRE (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem akarom a törvényhozói munkától elvenni az időt, de kénytelen vagyok Horn Gyula pártelnök úr szavaira egészen röviden és a pontosítás igényével reagálni. Horn Gyula a miniszterelnök úr által kifogásolt nyilatkozatában a guruló dollárokhoz hasonlította a Jelcin-Antall megállapodást, és valami olyasmit mondott, hogy sokkal nagyobb kárt okozott a magyar aktívummal kapcsolatos megállapodás, mint amilyet a guruló dollárok okoztak az országnak. Nos, ezzel kapcsolatban itt most elismerte Horn elnök úr, hogy semmiféle kárról nincsen szó a megállapodás során. Én hozzátenném, hogy az egész szovjet szállításoknak és a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatoknak a kezelése és annak betetőzéseként ez a mostani megállapodás olyan tevékenység, amely mindenkor a Magyar Köztársaság érdekeinek maximális figyelembevétele mellett történt. Figyelembe ajánlom azt a tényt, hogy viszonylag időben állította le a Szovjetunióba irányuló szállítást a magyar Kormány, s ennek a következménye, hogy természetesen viszonylag - mármint a hasonló helyzetben levő országokhoz viszonyítva - alacsony szinten állt meg a Szovjetunióval szembeni aktívumunk, tehát a fizetetlen tartozásunk. Ennek a tartozásnak a rendezése erre a Kormányra háruló feladat, s ennek körében - azt hiszem, hogy egy igen előnyös megállapodás az, amely a honvédelmünk tökéletesítésére tudja fordítani azt a követelést, illetőleg annak egy részét, amely mint fizetetlen tartozásuk fennáll. Egy ilyen megállapodást és egy ilyen kormányzati tevékenységet összehasonlítani a guruló dollárokkal kapcsolatban okozott kárral, azt hiszem, hogy túlmegy azon, amit politikusi felelőtlenségnek lehet minősíteni. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) És ebben a kérdésben nem jelent korrekciót vagy vigaszt az, amit most Horn Gyula pártelnök úr kijelentett, nevezetesen azt mondta, hogy ő nem vádként fogalmazta meg, hanem tényként szögezte le. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy Horn Gyula jelenlegi helyzetéből következik, hogy vádként megfogalmazni nem tudta, tekintettel arra, hogy nincs olyan pozícióban, hogy az ügyészségeket irányítani tudná egy ilyen vád érdekében. Az, hogy tényként szögezünk le hazugságokat, vagy vádként fogalmazunk meg, nem jelent különbséget, hogyha nem formális vádról beszélünk. Nem megnyugtató tehát számunkra, és nem módosítást és nem önkorrekciót jelent az, hogyha most azt mondja, hogy a hazugságát csupán tényként fogalmazta meg és nem vádként. Különösen a jövőre nézve nem megnyugtató ez a különbségtétel. Még egy dologra szeretnék utalni, mindenekelőtt arra, hogy Horn Gyula pártelnök úr nyilván nem megfelelően tanulmányozta át a jegyzőkönyvet, a miniszterelnök úr nem neki fejezte ki jókívánságát pártelnöki tisztségét illetően, hanem a pártjának fejezte ki jókívánságát, és valahogy úgy fogalmazott, hogy gratulál és örömére szolgál, hogyha minél tovább a Szocialista Pártnak az elnöke lesz Horn Gyula elnök úr. Természetesen ebbe beleszólni semmi jogunk és semmi okunk nincs. A Szocialista Párt dolga, hogy kit választ elnökének. Horn Gyula azonban nemcsak a szocialista párt elnöke, hanem a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke is (Közbeszólás jobbról: Mondjon le!), és érdemes a tisztelt Háznak elgondolkozni azon, hogy egy olyan országban, amelynek az országgyűlése első törvényként az 1956-os forradalom és szabadságharcot iktatta be törvényhozásába, hogyan lehet a külügyi bizottságának elnöke az, aki a forradalom és szabadságharc leverésében a terrorszervezet tagjaként vett részt. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) (9.30)