Isépy Tamás (KDNP)
DR. ISÉPY TAMÁS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Már elöljáróban is elnézést kérek, hogy a válaszban meg kell ismételnem a Kávássy Sándor képviselő úr által hasonló tárgykörben már feltett kérdésre adott választ. Nyilván a képviselő úr is tevékeny résztvevője volt itt annak a folyamatnak, amikor a Kormány és az Országgyűlés megkísérelte a jogaikban sérelmet szenvedettek kárpótlását. Elég széles kört fogott át a kárpótlási törvény. Az kétségtelen, hogy a kárpótlási tényállások csak a magyar állampolgárokat, a magyar állam által Magyarországnak a párizsi békeszerződés által meghatározott határai között okozott, illetve elszenvedett tulajdoni sérelmekre terjednek ki, de ez sem volt egy kis kör, hiszen az első kárpótlási törvény alapján 830 ezer körül van a kárpótlási igények száma, az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlása ügyében pedig már a benyújtott kérelmek száma meghaladja a 320 ezret. Az nem vitás, hogy 1939. május elseje után a magyar állampolgárokat nemcsak a magyar állam, hanem az ugyancsak szocialistának nevezett, kommunista diktatúra útjára kényszerített külföldi államok által okozott súlyos vagyoni sérelmek is érték, s ezeknek a sérelmeknek a teljes körű orvoslására a mai napig nem került sor. Amit azonban a képviselő úr az interpellációban mond, hogy kis létszámú állampolgárról van szó, és számottevően az ország teherbíró képességét nem veszélyezteti, az egy látszólag szép megállapítás, csak a helyessége kissé biceg, mivel az 1949. május 12-től 1975. szeptember 25-ig terjedő időszakban Magyarország 20 olyan nemzetközi vagyonjogi megállapodást kötött, amelyek alapján a magyar államnak helytállási kötelezettsége merülhet fel. Kétségtelen, hogy ezek közül érdekesek a Jugoszláv Szocialista Köztársasággal és a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal kötött egyezmények, amiből érdemes idézni azokat a szép mondatokat, hogy "Attól az óhajtól vezettetve, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos egyes vagyonjogi kérdéseket a barátság és testvéri együttműködés szellemében rendezzék..." - ennek a jegyében állapodtak meg a béketábor sátora alatt úgy, hogy a magyar állampolgárokat csak egy szűk körben részesítették kárpótlásban, majd ezt követően a 17/1964-es számú rendelet azért bizonyos kárpótlást - szűk korlátok között - ezekért a jogsérelmekért nyújtott. Nem teljes körű a kárpótlás és a helytállási kötelezettség alapján az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal, a Pénzintézeti Központ és az Igazságügyi Minisztérium együttesen készíti az ebbe a körbe bevonható károsultak kárpótlásáról szóló törvényjavaslatot. Nem is beszélünk arról, hogy nemcsak ez a 20 nemzetközi szerződés volt, hanem a párizsi békeszerződés 29. cikke még ráveti az árnyékát esetleges újabb kárpótlási követelésekre és igényekre, de nem lehet ilyen körülmények között látványosan gyors és egyszerű az ügyintézés, mivel körülbelül tízezerre tehető a lehetséges kárpótoltak száma csak cseh és jugoszláv viszonylatban. Tehát ilyen körülmények között nyilvánvalóan gondos előkészítést igényel a törvényjavaslat, de ígéretet tehetünk arra, hogy 1993. március 31-ig a Kormány az Országgyűlés elé terjeszti a magyar állampolgárok külföldön elszenvedett jogsérelmei miatti kárpótlási igényét rendező törvényjavaslatot. Bízom benne, hogy ez a nem távoli határidő megnyugtató választ ad a kérdésre. Számtalan iratot kellett beszerezni, mert a 17/1964-es rendelet alapján már részbeni kárpótlás történt, tehát erre is ki kell terjednie az átfogó törvényjavaslatnak. Én a vállalt határidőre és a rendezendő kárpótlási igények nevesítésére tekintettel kérem a válasz elfogadását. Köszönöm a figyelmüket.