Sipos Imre (EKgP)

1992. december 7.

DR. SIPOS IMRE (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Elnézését kell kérnem, hogy Kávássy képviselőtársam kérdésére adott válasznál nem voltam jelen, külföldi tartózkodásom akadályozott meg ebben, tehát így nem értesültem arról, hogy ez a témakör már egyszer a Tisztelt Ház előtt volt. Államtitkár úr válaszából kiviláglik, hogy magyar állampolgárokat magyar területen ért sérelmekről volt szó az előző három kárpótlási törvényben. Jelen esetben is magyar állampolgárokról van szó, akik esetleg ottmaradásuk esetén életüket vesztették volna, és kénytelenek voltak az ország határain belülre, Magyarországra menekülni. Az én rendelkezésemre álló adatok szerint kisebb létszámú volt ezeknek a kárvallottaknak a száma - ha ez téves, akkor szintén elnézését kérem -, de akár négyszázan vannak, akár tízezren, mindenképpen indokolt ezeket nem diszkriminatív módon, hanem egyöntetűen, minden magyar állampolgárt megillető módon rendezni. Az 1966-os rendelkezések alapján történt, valóban igen részleges kárpótlások nevetséges összegekről szólnak, némi ingóságokat és pici vagyontárgyakat érintenek. Abban az időben 100 forintokról, legjobb esetben 1- 2 ezer forintról volt szó, ami töredéke sem lehet azoknak a káreseteknek, amelyeket ők lakóhelyükön vallottak. Mindamellett a kérésem lényegére a választ megkaptam. Én az állampolgárok és a választóim érdekében azért tettem fel ezt az interpellációt, hogy az ország nyilvánossága elé kerüljön, valóban ez a kérdés milyen stádiumban van, és foglalkozik-e vele az Igazságügyi Minisztérium? Mivel államtitkár úr megnyugtatott, hogy az Országgyűlés elé fog kerülni és ezen állampolgárok ügye is rendeződni fog, így a válaszát elfogadom. Köszönöm.