Siklós Csaba (MDF)

1992. december 7.

SIKLÓS CSABA, közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közúti törvényről szóló 1988. évi I. törvény egyetlen, a 19. § módosítását a gyakorlat, az élet követelte meg. A személytaxi - úgymond - szolgáltatás területén a korlátlan szabadosság nem egy ár- és szolgáltatási versenyhez, hanem anarchiához vezetett. Azt hiszem, közismertek a repülőtéri, a vasúti pályaudvari, a szállodák környéki negatívumok, így ezek felsorolásába nem bocsátkoznék. Sajnálatos tény az is, hogy minden eddigi erőfeszítés - akár a rendőrség, akár a taxisérdek- képviseleti szervek részéről - eredménytelen maradt. Sértő szándék nélkül, de ki kell mondani, hogy az árdrágító csoportok felszámolása helyett inkább ezek további fertőző hatásáról, már-már társadalmi demoralizálásáról lehetne beszélni. E kialakult helyzet veszélyezteti idegenforgalmunk jó hírét, számtalan, néha atrocitásig fajuló vitát provokált az utazóközönséggel, és méltán keserítette el a taxistársadalom többségét jelentő jószándékú vállalkozókat. E többéves folyamat oka a számonkérés, a szankcionálás gyakorlati hiánya volt. Nem véletlen, hogy Európa számos nagyvárosában az igényekhez illesztett engedélydarabszámok egyensúlya révén követelhetők meg azok a műszaki és személyi minőségi kritériumok, melyek tudatos és rendszeres megsértése, mellőzése a működési engedély, azaz a taxisegzisztencia elvesztéséhez vezet. E kérdéskör szabályozásánál kénytelenül nekünk is ebből kellett kiindulni. Munkánk folyamán segítséget kaptunk az érdek-képviseleti szervektől és önkormányzatoktól, amelyet ezúton is köszönök. A törvénymódosítás révén megkapják az önkormányzatok, konzultatív alapon a szakmai érdekképviseletek a taxi-darabszám korlátozásának jogi lehetőségét, s ezen keresztül e foglalkoztatási ág tisztességes megélhetésének, de egyben öntisztulásának eszközét is. Remélem, az önkormányzatok élnek és jól élnek majd e törvénnyel, melynek elfogadását javaslom. Köszönöm szépen. (Taps.)