Eke Károly (független)
DR. EKE KÁROLY (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 40 fokos hideg körüli hőmérsékletből, a Finnugor Népek Világkongresszusáról hozunk, a küldöttségünk, forró üdvözletet önnek, elnök úr, valamennyi képviselőtársamnak. Azt üzenik a finnugor népek, hogy végre egymásra találtunk, és forró szeretettel köszöntik országunk minden lakóját. (Taps.) Nyugat-Szibériában élnek a magyarok legközelebbi nyelvrokonai, a mansik és a chantik, továbbá szintén rokon szamojédok, a nyenyecek, szelkupok, az enyecek, a nganaszánok, és üdvözletüket küldik a lappok, a vepszék, az izsorok, lívek, vótok, a karjalai-ak, a komik, a permijákok, az udmurtok, marik, baskíriai marik, erzák, moksák, az Észtországban élő mordvinok és természetesen a finnek és az észtek is. Velünk együtt ma már 20 finnugor nép él a világon, ennyi népet tudunk számon tartani. Ezek a népek éppenhogy megszabadulva a halálra ítéléstől, a rabságból, keresik a testvéreiket, és várják azt, hogy a testvérek segítsenek. Jó érzés volt tudni, hogy az összes nép úgy tekintette a magyarokat, mint a nagy testvért, és nagyon nehéz volt azt mondanunk, hogy mi vállainkra tudjuk venni az összes kis nép bajait, gondjait. Nem is ezt kérték tőlünk. Azt kérték, hogy a tanítóikat segítsük, hogy értelmiségük lehessen, hogy üzletembereik lehessenek, mert ők nagyon keményen dolgoznak, és megteremtették azokat a feltételeket maguk körül, hogy most már árukat tudnak a világnak ajánlani és kínálni, és szeretnének menedzsereket tudni maguk közt, tehát azt kérik, hogy a magyarok segítsenek abban, hogy menedzserek is kialakulhassanak. Legyenek olyan magyar üzletemberek, akik maguk mellé vesznek egy-egyet közülük, hogy aztán majd ő nevelje a többit és alakítsa. Rettenetes volt a panaszáradatot hallgatnunk, hiszen olyan falu is van, ahonnan a küldött elmondta, hogy náluk társadalmi élet sajnos nincs, mert szürkületkor már be kell húzódniuk, hiszen farkascsordák száguldoznak át a falu főutcáján. Olyan is volt, aki elmondta, hogy egyetlenegy reménységük volt a 70 év alatt, az erdőszélen az a hely, ahova eltemették a falu teljes értelmiségét: mindenkit fejbe lőttek, hogy eltűnjenek ezek a népek. Most viszont azt tudom mondani, hogy amit Jelcin úr itt, a Parlamentben nekünk elmondott, az tényleg igaz, valóság az, hogy a demokrácia terjed, hiszen maga az a tény, hogy ezeknek a népeknek sikerült megszervezni a világkongresszusukat, ez igazolja. Azt is el kell mondanom, hogy nagyon jó néven vették a magyar küldöttség közreműködését, és nagyon örültek annak, hogy végre olyan határozatok születtek ezen a világkongresszuson, hogy a finnugor népek bekerülhetnek a világ diplomáciai forgatagába, hiszen azt kérték, hogy kormányoktól, pártoktól független érdekvédelmi, érdekegyeztető fórumként ismerjék el a Finnugor Népek Világkongresszusát, hogy ez a kongresszus egy ilyen szervként működhessen a továbbiakban. És nagyon jólesett a magyar küldöttségnek hallani, hogy azt indítványozták, 1996-ban a magyaroknak nagy nemzeti ünnepén, a honfoglalás 1100. évfordulóján Magyarországon rendezzék meg a finnugor népek II. világkongresszusát. (Taps.) Odajött hozzám legközelebbi nyelvrokonaink egyike, és egy kicsit a sámánit, a táltosit, a múltat is fölidézve csak annyit mondott nekem, hogy azt kívánja, hogy szép nap süssön Magyarországra. Azt hiszem, hogy ebben a jókívánságban minden benne van, és gondolom, hogy ezt azzal tudjuk leghűségesebben fogadni, ha feléjük fordulunk, és ezeket a népeket segítjük, segítjük az emberi élethez, a szabadsághoz, segítjük a demokráciához. Én most elnök úrnak tisztelettel átadom a kongresszus dokumentumait, azzal a kéréssel, hogy tanulmányozza át a magyar Parlament is, illetőleg a Kormány is ezeket a dokumentumokat. (9.10) Találjuk meg a módot arra, hogy testvéreinket segítségben részesítsük. Köszönöm szépen. (Taps. Dr. Eke Károly átadja a dokumentumokat Szabad György házelnöknek.)