Schiffer János (MSZP)
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaink múlt kedden, sajtótájékoztató keretében feljelentésre hívták fel azokat, akik a magyarságot sértő cselekedetet és nyilatkozatokat tapasztalnak. Nem tudom, hogy a rövid egy hét alatt hány feljelentést kaptak a többség sérelméről. Azt azonban látjuk, hogy a kisebbség ellen van talaja a gyűlöletnek. A Békés megyei eseményekre gondolok, amitől elhatárolta magát - mint kisebbséget sértő cselekményektől - Göncz Árpád is, és Antall József is. A jogállami Parlament képviselője képviselőtársamat és engem is listára javasolt, hogy ezzel a többség másságát védje a kisebbséggel szemben. Velünk szemben, akik arra tettünk javaslatot, hogy az Országgyűlés nyilatkozatban emelje fel szavát az Európában már meglévő, de Magyarországon is jelentkező idegengyűlölettel szemben. Az Országgyűlés tegnap nem tűzte napirendre e javaslatot. "A faji, vallási vagy bármilyen származási alapon való hátrányos megkülönböztetés nem egyeztethető össze a demokratikus értékrenddel, s nem lehet helye a civilizált társadalmakban" - írta Antall József. "Aggasztó és gonosz árnyék jelent meg a falon, demokratikus pártok 1933-ból semmit nem tanultatok?" - figyelmeztetett a német elnök. Azért emlegettem német politikust és Németországot, mert ők nem érzik a nemzet méltóságát sértőnek, hogy szembenézzenek a tényekkel, felemeljék a szavukat ellene, a múltjuk ellenére. Úgy gondoltuk - tisztelt Ház -, hogy a világban feléledő szörny olyan jelentőségű, hogy mindenképpen szükséges, hogy az Országgyűlés felemelje a szavát ellene, mert csak a koruk, származásuk, bőrszínük miatt érintettek érezték a veszélyt, mások nem annyira. Az általunk javasolt országgyűlési nyilatkozat segíthetett volna abban, hogy a magyar társadalom is átérezze azt, amit Weizsäcker elnök úgy fogalmazott meg: "Az idegenellenesség az egész társadalom ügye, mindenkinek fel kell ébrednie, és mindenkinek segítenie kell, vigyáznia kell szomszédaira!" Miért nem érezzük itt a veszélyt? Bizonyára szerepet játszik ebben az is, hogy nálunk még nem ölték meg emberek tucatjait, nálunk nem égettek fel házakat, benne családokat, nem foglaltak le arzenálnyi fegyvert, és nem készült még halállista. Nálunk még "csak" egy-két ember halálát okozta a gyűlölet, a szélsőséges csoportok még csak a hangjukat próbálgatják, a listákat is még csak most írják. Vannak, akik a szélsőjobbot tolerálni akarják, akik a fasizmus, nácizmus bűneit felejteni akarják, s akik a megfelelő csírákról nem akarnak tudomást venni, és el akarják terelni a figyelmet a szélsőbalos veszéllyel való fenyegetéssel. Mások pedig a kisebbség másságával a többség másságát akarják védeni. Tisztelt Ház! Az olasz püspöki konferencia a napokban hívta fel a figyelmet: senkinek, magának a katolikus egyháznak sem szabad kívülállóként figyelni ezeket a jelenségeket, a szélsőséges jobboldali megnyilvánulások ellen vívott harcban mindenki felelősséggel tartozik. Képviselőtársammal, mikor az idegengyűlölet elleni nyilatkozatunkat beterjesztettük, mi is ezt a felelősséget éreztük. Úgy ítéltük meg, hogy szükség van szimbolikus elhatárolódásra is, ahogy elhatárolta magát a szélsőségektől a II. világháborúban a dán király, amikor felrakta a sárga csillagot, amikor Bartók Béla elhagyta a hazáját, és amikor itt, ebben a Házban Bajcsy-Zsilinszky Endre felszólalt a szélsőségek ellen. A kormánypártok nem támogatták nyilatkozatunk napirendre tűzését, mikor szavaztak a kérdésről, kívülállóként a problémát halaszthatónak, másodlagosnak ítélték. Pedig Kónya Imre szavaival, a politikai stabilitást is szolgálhatta volna a nyilatkozat elfogadása. A világ odafigyel e jelenségekre. Németországban 300 ezren mentek ki a hét végén az utcára, hogy tiltakozzanak. Az amerikai tőke elbizonytalanodott a szélsőségek miatt. Önök tegnapi szavazatukkal nem adtak lehetőséget arra, hogy tárgyaljunk e kérdésről. Amikor szavaztak, tisztelt kormánypárti képviselők, nem jutott eszükbe Pál apostol szava: "Mi erősek pedig tartozunk, hogy az erőtlenek gyengeségét hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk!" Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)