Torgyán József (független)

1992. december 7.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Köszönöm a szót, Elnök Úr, de engedje meg, hogy először tiltakozásomat fejezzem ki amiatt, hogy az előbb a Független Kisgazdapártnak nem adott lehetőséget a kommunista párt által felvetett kérdés megválaszolására, ugyanis én úgy gondolom: azt a csődtömeget, amelyet Antall miniszterelnök úr próbált a Kormány munkája kapcsán felszámolni, nem ez a Kormány hozta létre, hanem a kommunista kormány. Ezért tehát, hogy a csődtömeg felszámolására irányuló eljárás megnyeri-e annak a tetszését, aki a csődöt előidézte, szerintem teljesen közömbös dolog, és az elnök úrnak nem lett volna lehetősége arra, hogy ebben a kérdésben a vitát berekessze, mert szerintünk a csődtömeget előidéző kommunizmus gazdasági katasztrófájának elhárítására irányuló magatartást nem kifogásolhatja az, aki ezt a csődtömeget előidézte. Ennyit erről a kérdésről tessék még megengedni nekem. A napirend előtti kérdés viszont, amiben szót kértem az elnök úrtól, az Áder János képviselő úrnak a tegnapi felszólalásából adódik: Áder képviselő úr ugyanis nem mást tett, mint vette magának a bátorságot, hogy mindazokat, akik az ő álláspontjával ellentétes álláspontot képviselnek a létminimum alatt élők kezdeményezésével kapcsolatban, olybá minősítse, hogy azok felelősek az álláspontjukért, és kifejezetten alkotmányellenesnek minősítette az álláspontjukat. Én viszont úgy gondolom: Áder képviselő úrnak ez a nézete olyan mértékben szélsőséges, hogy többpárti parlamentben ilyen nézeteket hangoztatni nem volna mód, hiszen nemcsak Áder képviselő úrnak lehet egy felvetett alkotmányjogi kérdéssel kapcsolatban álláspontja, hanem - az én megítélésem szerint - a Ház bármely tagjának. Ami a kérdés lényegét illeti, legyen szabad rámutatnom arra, hogy Áder képviselő úr úgy a jogot, mint a tényeket illetően félrevezette a közvéleményt; a jogi értékelése kifejezetten silány, elfogadhatatlan, a tényállásbeli részét illetően pedig félrevezető volt - ezt kénytelen vagyok megállapítani. Mire alapozom ezt a nézetemet? Áder képviselő úr kioktatott valamennyiünket, hogy nekünk nemcsak a népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvény betűjéből kell kiindulnunk, hanem a törvény teljes szövegét, sőt annak preambulumát is figyelembe kell vennünk ahhoz, hogy az általa kialakított helyes döntéshez eljussunk. Ugyanakkor utalt arra, hogy csak ilyen értelmezéssel lehet a korábbi parlament döntését helyesen értelmezni. Nos, attól eltekintve, hogy ebben a kérdéskörben nem Áder képviselő úr lett volna jogosult a korábbi parlament álláspontját kifejteni, hanem mondjuk Filló Pál úr - hiszen ő volt az, aki a jogi, igazgatási, igazságügyi bizottság előadójaként ezt a törvényt mint parlamenti előadó felvezette, tehát a törvény szellemére nézve, gondolom, ő mint az MSZP képviselője lett volna jogosult nyilatkozni -, és nem Áder képviselő úr, aki ebben az esetben fölvállalta az MSZP helyetti nyilatkozást. Én úgy gondolom azonban, hogy Áder képviselő úr egyébként is önkényesen értelmezte ezt a törvényt, és miután a miniszteri expozéra egyáltalán nem utalt, legyen szabad rámutatnom arra, mennyire torz eredményhez vezet az, amikor valaki az ország nyilvánossága előtt vállalja, hogy az egyedül helyes álláspontot fogja a közvéleménnyel ismertetni. Kulcsár Kálmán expozéjában ugyanis - Kulcsár Kálmán, csak azoknak mondom, akik nem tudnák, az akkori igazságügy-miniszter volt, amikor ez a törvény előterjesztésre került - elmondotta, hogy a jogállamiság kiépítésének útján biztosítani kell a hatalom társadalmi ellenőrzését: a népszavazás intézménye az az intézmény, amely biztosítja a Parlament nép általi ellenőrzését. Kulcsár miniszter úr elmondotta az expozéjában, hogy a Parlament alapvetően két esetben köteles elrendelni a népszavazást. Az egyik az az eset, amikor a 100, illetőleg 150 ezer aláírás megvan - akkor az előterjesztés ilyen kettősséget tartalmazott -, akkor a törvényt előterjesztő igazságügy-miniszter expozéja szerint köteles a Parlament a népszavazást elrendelni: nincs mérlegelési lehetősége, tehát Áder képviselő úr abszolút téves tájékoztatást adott a Háznak és a közvéleménynek. A törvényt előterjesztő miniszter expozéja ugyanis pont ellentétes azzal, amit Áder képviselő úr mondott. A másik imperatív rendelkezés az, amikor a Parlament által elfogadott Alkotmányt népszavazásra kell bocsátani. Tehát ez a két eset az, amikor köteles a Parlament a népszavazást elrendelni. Áder képviselő úr úgy akarta megkerülni a kérdést, hogy azt mondotta: a taxatív felsorolás nem teljes. Ugyanakkor én azt állítom, ez képtelenség, amit Áder képviselő úr mondott, mert a taxatív felsorolás azért taxatív, hogy pontosan megmondja, mely esetekre vonatkozik. Itt pedig tudni kell a népszavazás és a népi kezdeményezés törvényének konstrukciójában, hogy a mellett a két eset mellett, amelyet az előbb felsoroltam - amikor köteles a Parlament a népszavazást elrendelni - van egy rész, amikor a Parlamentnek mérlegelési joga elbírálni, hogy az adott kérdés népszavazásra bocsátandó-e vagy sem, és van egy rész, amire Áder képviselő úr utalt, amikor kizárja a törvény a népszavazásra bocsáthatóságot. Itt van a taxatív felsorolás - de Áder képviselő úrnak az az állítása, hogy a taxatív felsorolás nem teljes: képtelenség. A taxatív felsorolás ugyanis éppen azért taxatív, mert felsorolja mindazokat a lehetőségeket, amikor nem lehet népszavazást előírni az ügyben - és ezt a törvény akként rendezi, hogy kizárja a népszavazás köréből a költségvetésről, a központi adónemekről és illetékekről, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket, továbbá a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítése tárgyában hozott, illetve az e szerződéseket kihirdető törvényeket, valamint a személyi kérdésekben való döntést. Kérem, az egy képtelenség, hogy Áder képviselő úr feláll, azt mondja, hogy ez a taxatív felsorolás nem teljes, és ő, Áder János, kiegészíti ezt a taxatív felsorolást. Ezt a taxatív felsorolást a Ház fogadta el; csak a Ház módosíthatja az általa hozott törvényt. Áder János képviselő úr és a FIDESZ semmiképpen sem. Félrevezető Áder képviselő úrnak az azzal kapcsolatos tájékoztatása is, miszerint az Alkotmány 28. §-a három esetet sorol fel a Parlament feloszlatására vonatkozólag. Kezdem ott, hogy nem igaz ez a megállapítás sem, mert nem három esetet, hanem négy esetet sorol fel, tehát már itt téves Áder képviselő úr tájékoztatása, másrészt ott is, hogy Áder képviselő úr nem mondja meg: ebben az esetben nem az Alkotmány 28. §-a az irányadó a népszavazást és népi kezdeményezést illetően, mert annak van egy speciális eljárási formája, amely minden egyéb alkotmányos előírástól különbözik. Nevezetesen, elég ha arra utalok, hogy ott van egy olyan procedúra, egy olyan eljárásjogi procedúra, ami kezdődik azzal, hogy amikor a Parlament elnöke kapja meg - és nem a köztársaság elnöke, ami a 28. §-ra utal - a népszavazásra irányuló íveket, akkor azt mondja, hogy itt van a Parlament elnökének egy nyolcnapos kötelezettsége, hogy áttegye a választási bizottsághoz, a választási elnökségnek van egy harmincnapos lehetősége; ezt követően a Parlamentnek van egy kéthónapos határideje, majd ezt követően van egy újabb három hónapos határideje; ezt követően a Parlament a következő ülésszaka elé viszi határozathozatal céljából, és így tovább, és így tovább+ (10.00) Tehát a népszavazásról szóló törvény egészen más konstrukcióban teszi lehetővé a Parlament feloszlatását, mint amelyre Áder János képviselő úr teljesen tévesen hivatkozott. Én mindezt csak azért vagyok kénytelen elmondani, mert mélységesen megdöbbentett a képviselő úrnak az az előadása, amelyet szó szerint fogok most idézni, hogy Áder képviselő úr kitért arra, hogy miért viselnek felelősséget azok, aki ezt a kezdeményezést a parlamenti pártok és politikusok közül támogatják. Kérem, ha mi felelősséget fogunk viselni azért, és felelőssé tehetők leszünk azért, mert más az álláspontunk, mint Áder képviselő úré, akkor a bolsevizmus legsötétebb időszakába térünk vissza, mert az eltérő véleményt akkor megint büntetni kell valamilyen módon. Én tiltakozom az ellen, hogy a FIDESZ egy ilyen álláspontot kifejthetett, a lakosságot ezzel félrevezethette. Én állítom, hogy a népszavazás intézménye igenis egy olyan intézmény, amely a többpárti parlamenti demokráciának a természetes velejárója, és hiába hivatkozik Áder képviselő úr arra, hogy ez a népszavazási intézmény egy alkotmányellenes konstrukció. Szó sincs róla. Az, hogy az Alkotmány 28. §-ával nincs teljesen összhangban, az abból adódik, hogy 1949 óta mérhetetlenül sokszor módosították az Alkotmányt. Az Alkotmány szövege maga 1949. augusztus 20-án lépett hatályba, és én úgy gondolom, hogy a kilencvenkilencedik módosítással nincs teljes összhangban az Alkotmány. Ebből nem lehet olyan következtetéseket levonni, mint azt a FIDESZ tette, hisz csak hadd utaljak arra, hogy a köztársasági elnök jogkörének megítélésével kapcsolatban is mennyire ellentétesek voltak a nézetek. Tehát igenis a népszavazás intézménye töretlenül létezik. És amikor én ebben a kérdéskörben felszólalok, nem azért teszem, hogy ezzel azt mondjam, hogy a Kisgazdapárt álláspontja az, hogy nekünk +94 tavasza előtt kellene választanunk. Mi azt mondjuk, hogy az alkotmányos rend betartása mindennél fontosabb. És ha tudnánk azt, hogy a hatalom nem akarja elodázni törvénytelenül a +94. tavaszi választásokat, amire millió jel utal - így hadd utaljak arra, hogy a pénzügyi megállapodásokat a hatalom tendenciózusan +96 végéig köti; ennek az az aggályos következménye lehet, hogy majd ezt követően a pénzügyi hatalmasságok köréből fogja valaki kérni, hogy miután eddig vannak megkötve a megállapodások, ezért nem lehet választásokat tartani +94 tavaszán -, tehát mi azt mondjuk, hogy az alkotmányos rend betartásához mindenképpen nagyon jelentős érdekek fűződnek, de senki ne feledkezzen meg arról, hogy az Alkotmány 2. §-a a népszuverenitásról rendelkezvén azt a lehetőséget adja, hogy a Parlament bizonyos körben a népszuverenitásból fakadó jogokat gyakorolja. És ha a nép úgy észlelné, hogy a Parlament a hatalmával viszszaél, a népszavazás intézményének keretein belül épp azt az ellenőrző szerepet gyakorolhatja, amelyet a népszavazás intézményét előterjesztő igazságügy- miniszter úr nagyon helyesen megjelölt. Ezért tehát én azzal zárom a felszólalásomat, hogy máskor, ha ilyen kirekesztő felszólalás lenne - ezért jeleztem, hogy én ügyrendi kérdésben is fel kívánok szólalni -, elnök úrnak kötelessége az Áder János- féle kirekesztő nézeteket leinteni, és jelezni, hogy többpárti demokráciának az intézménye a többpárti parlament, itt Áder János képviselő úr véleményén kívül más vélemények is létezhetnek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)