Kőszeg Ferenc (SZDSZ)
KŐSZEG FERENC (SZDSZ): Elnök Úr, köszönöm a szót. Csak a jelen nem lehető Litván György helyett és nevében szeretnék reflektálni Zétényi képviselő úr szavaira. Én azt gondolom, ismerve némileg Litván Györgynek a történelemkutatói munkásságát, és ismerve azt az emberi magatartását és bátorságát, amelyről 1956-ban tett tanúbizonyságot, például akkor, amikor elsőként mondta Rákosi Mátyás szemébe, hogy távoznia kell a magyar politikai életből; én méltatlannak érzem azt a feltételezést, hogy ő kutatói munkásságában az adatok között szemelgetve, azokat tendenciózusan nyilvánosságra hozva végzi ezt a kutatást. Egyébként szeretném megjegyezni azt, amenynyire ez lehetséges, természetesen minden történésznek módja van az igazság megismerése érdekében kutatni a forrásokban. Ugyanakkor sajnálatos az, és ezt érdemes megfontolnia azoknak is, akik a tények nyilvánosságra hozását, a nevek nyilvánosságra hozását jogosan követelik, hogy milyen nehéz, és sok esetben mennyire lehetetlen a forrásokhoz hozzájutni. Számos precedens van arra, hogy személyek az őróluk őrzött, a Belügyminisztérium zárt archívumában őrzött iratokhoz máig sem juthatnak hozzá, és hiába támadják meg akár bíróság előtt az elutasító határozatot, nincs mód arra, hogy megkapják a rájuk vonatkozó anyagot. Tehát akkor, amikor a tények feltárásáról, a bűnösök nevének a nyilvánosságra hozataláról beszélünk akár itt a Parlamentben, akár valamely politikai, társadalmi szervezet gyűlésén, akkor mindenekelőtt azt kell figyelembe vennünk, hogy éppen a kormányzat az, amely mindmáig nem teszi lehetővé azt, hogy az állampolgárok, a kutatók megfelelő módon és mértékben hozzájuthassanak az iratokhoz. (Taps a bal oldalon.)