Tompa Sándor (MSZP)
TOMPA SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Május 2-án privatizációs biztost kapott a December 4-e Drótművek, amely a Borsodi Kohászati Vertikum speciális része, gyáregysége. Termékei, speciális munkakultúrája reményt keltőek voltak, biztató átalakulás előtt állt. Az előző igazgató hibájául azt rótták fel, hogy lassúak a privatizációs előkészületek és a veszteségek növekedtek. 8 hónap után a 80 éves gyár több sebből vérzik, mint valaha. A privatizáció elakadt, az átalakulás lelassult, a működőképességet nem sikerül fenntartania. A létszám folyamatosan csökken, belső szervezeti átalakításokkal próbálkozik a jelenlegi igazgató. Az időarányos veszteség ugyanolyan mértékű, mint az előző igazgató esetén volt, ami a menesztéséhez is hozzájárult. A gyár munkavállalói, műszaki kollektívája aggódva és kívülrekedve szemlélik az eseményeket, értetlenül állnak a fejlemények előtt. A korábbi hármas lehetőség - vegyes vállalat alapítása, hazai alapítású részvénytársaság létrehozása vagy a felszámolás - közül mára az utolsó, a felszámolás tűnik a legvalószínűbbnek, ha hamarosan nem születik döntés az ÁVÜ részéről, életbe lépnek ugyanis a csődegyezség határidői. Tudom, hogy miniszter úr tájékozódott a D4D helyzetéről, ezért kérem, ossza meg ismereteit velem és a gyár kollektívájával. Első kérdésem: mivel bízta meg a privatizációs biztost miniszter úr, és mi ma a feladata? Második kérdésem: közismert, hogy ez a cég a Borsodi Kohászati Vertikumra támaszkodik alapanyag tekintetében, azonban ma alapvetően importból dolgozik. Kérdezem, hogyan illeszkedik az ÁVÜ Diósgyőri Drótgyárral kapcsolatos elképzelése abba a koncepcióba, amelyet az ipari és kereskedelmi miniszter úr ismertetett a borsodi kohászat válságkezelésével kapcsolatban augusztusban Miskolcon? Harmadik kérdésem: bár a nagyságrendek mások, de engem az egy évvel ezelőtti Dimag körüli huzavonára emlékeztetnek a D4D körüli események: belső átalakítási kísérlet, titkos privatizációs tárgyalások, amelyben többek közt egy érdeklődő osztrák cégre koncentrált az ÁVÜ és más potenciális befektetőket úgy tűnt, hogy kizártak, a helyi vezetők és az érdekképviseletek véleményének figyelmen kívül hagyása figyelhető meg, puccsszerű szerződés-aláírás volt a Dimag esetén is, fennáll ennek az esélye jelenleg is, titkosított volt annak idején a szerződés, és közismert, hogy a Dimag körül még mindig kibogozhatatlanok a viszonyok. Ezek után kérdezem, lát-e lehetőséget miniszter úr a vázolt folyamat elkerülésére, és mik ennek ön szerint a garanciái? De úgy is feltehetném a kérdésemet, hogy tanul-e a saját kárán az Állami Vagyonügynökség? Köszönöm a figyelmüket és várom válaszait. (Taps az MSZP soraiban.)