Csépe Béla (KDNP)

1992. december 8.

CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először úgy gondoltam, a költségvetési törvény ismét megnyitott részletes vitája arra szolgál, hogy a még hátralévő döntéseknek és ilyen értelemben a beadott módosító indítványoknak az ütköztetése történne. De azt hiszem, természetesen az - mivel friss döntések után vagyunk -, hogy kicsit visszajátszik nemcsak az előbb már lezárult részletes vita - tehát a főösszeget és a már megtörtént döntéseket érintő módosító indítványok ügye -, hanem egy kicsit visszajátszik még az általános vita is. De azt hiszem, ez természetes ilyen kiélezett és feszült költségvetési helyzetben. Ezért én is ilyen értelemben szeretnék egy- két reflexiót fűzni elsősorban az itt elhangzottakhoz. Elhangzott Varga Mihály képviselő úr részéről, hogy tulajdonképpen kicsit úgy látja, hogy szoros határidővel, november 30-ával az igyekezet az volt, hogy mindenképpen legyen költségvetés, és a gazdasági realitásoktól kicsit elmaradva történt meg egy kissé elhamarkodott döntés. Az a határozott véleményem, hogy azért ez így nem áll fenn, mert a költségvetés és a gazdaság összefüggése természetesen mindig alapvető dolog, de az a prognózis, ami mégis megjelenik ebben a költségvetésben - ami gazdasági prognózisként értékelhető - annak vannak reális alapjai. De természetesen esély van az ellenkezőjére is. Ebben mindig van egy ilyen értelmű bizonytalanság. A magam részéről úgy látom, hogy a fő üzenet, a fő szempont a költségvetés és a gazdaság összefüggésében az, hogy a költségvetésnek mi az üzenete a gazdaságnak. Úgy látom, mindenképpen rossz üzenet lett volna a gazdaság részére a költségvetési hiánynak akár a nagyobb mértékű megnövelése, akár a drasztikus lecsökkentése. Azt hiszem, a közös gondolkodásban minden frakciónak a fő szempontja az volt, hogyan lehetne a kiadásokat csökkenteni, hiszen ez mindig alapvető megoldás a hiány csökkentésére is. Nos, itt természetesen a fő célpont az államigazgatási költségek csökkentése, az állam szerepének minél inkább történő leépítése bizonyos területeken. A magunk részéről is továbbra is forszírozzuk ennek megtörténését. Erre van is ígéret és van terv, de ugyanakkor úgy gondolom, ebben a jelenlegi költségvetésben - tehát a pillanatnyi helyzetben - nem mehetünk el tovább, mert nagyon komoly mérlegelés volt az egyes tárcák helyzete, a prioritások biztosítása. Úgy vélem, ez a költségvetés ilyen értelemben is elment a végső határig. Még egyszer hangsúlyozom, hogy mi is szeretnénk, ha ezen a téren a jövőben komolyabb előrelépés történne. Elhangzott az, hogy az Érdekegyeztető Tanács döntése olyan meghatározó volt, amelyre a Parlament csak pecsétet tett. Úgy vélem, ez méltánytalan beállítás, hiszen ilyen feszült költségvetési helyzetben - mint akkor is elmondottuk - érthető az, hogy a költségvetés végső kiemenetele előtt történik egy ilyen egyeztetés, és a társadalom széles rétegeit képviselő Értekegyeztető Tanács véleménye figyelembe lett véve. Ugyanakkor úgy emlékszem, hogy valamennyi parlamenti frakció úgy üdvözölte ezt a megállapodást, amely saját törekvéseinkkel összhangban volt, hiszen nem valamiféle teljesen új dolgot hozott be, amit mi mintegy szolgai módon jóváhagytunk a társadalmi béke érdekében. Nem erről van szó! Hiszen a mi törekvéseink ezekben megtestesültek. Tehát felismertük ezeket. Az más dolog, hogy nem tudtunk ezen túllépni, és ezt a bizonyos kompenzációs csomagot nem tudtuk növelni, kivéve egyetlenegy, pénzügyileg és egyébként sem olyan nagy jelentőségű dolgot. De azért volt egy változtatás ezen: a három és annál több gyermeket nevelő családoknál egy kicsi javítás történt kezdeményezésünkre ezen a megállapodáson. De ennek a jelentőségét nem akarom különösebben túlhangsúlyozni, de ez is megtörtént. Tehát nem arról van szó, hogy az Érdekegyeztető Tanács döntése úgy robbant be, mint egy kívülálló, és olyan diktátum, amit mindenképpen el kell fogadni, hiszen akkor felborul a társadalmi béke. Ebben a mi törekvéseink is testet öltöttek, egyezőség volt. Az is egy fájó kérdés volt, hogy a kompenzációs programot nem tudtuk bővíteni. Elhangzott - nem most, hanem korábban -, hogy nem kellett volna a kétkulcsos áfa-t bevezetni, hiszen ilyen nagyságú kompenzáció mellett, ami mégis létrejött - és azt hiszem, ez nem kis jelentőségű -, már a költségvetés nyeresége a kétkulcsos áfa miatt oly csekély, hogy nem érdemes hozzányúlni. Ez is elhangzott az MSZP részéről. Úgy vélem, arra visszagondolva, hogy mégis meg kellett tenni ezt a lépést, hiszen a költségvetés legfőbb baja a bevételek elmaradása, és ennek orvoslására közgazdaságilag a kétkulcsos áfa bevezetése kínálkozott legjobb módnak. El kellett indulni ezen az úton egy más irányból akkor is, ha a kompenzáció ennek nagy részét elviszi. Szeretnék még röviden szólni az egyházakkal kapcsolatos növelésekről és az önkormányzati területnél fellépő csökkenésről. Ez utóbbi kétségtelen. Egyszer már kifejezésre került, hogy ezt tulajdonképpen mindenki sajnálja olyan értelemben, hogy nem ilyen szándéka volt a törvényhozóknak, csak ez egy kényszerűség, ami mégis bekövetkezett. (10.20) De nem osztom azt a véleményt, hogy az önkormányzatok helyzete 1993-ban alapjában fog emiatt megrendülni. Ezt én a magam részéről nem osztanám. Az egyházak támogatásával kapcsolatban nem kell véka alá rejteni, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt javaslatai alapján történt ez. Ilyenkor, máskor is elmondtuk, most is nagyon röviden elmondanám, hogy emögött az a megfontolás húzódik, hogy nem pusztán gazdasági szempontok szerint kell ítélni. És itt az egyházaknak van egy olyan szellemi jelentősége a magyar kibontakozásban, amelynek viszont vannak pénzügyi, gazdasági oldalai, és mi nyilvánvalóan, akik általában ezt forszírozzuk, és ezzel messzemenően egyetértünk és támogatjuk, ezen a téren, itt is igyekeztünk a javításokat elérni. Ugyanakkor ehhez hozzátartozik az is, hogy ennek van önkormányzati összefüggése is, hiszen az egyházi ingatlanok visszaadásával ennek a pénznek egy nagy része visszafordul az önkormányzatok területére. Hiszen ezeknek az ingatlanoknak a felújítása történik meg belőle mindig az önkormányzatokkal összhangban. Tehát nem kell ezt sem önmagában úgy szemlélni, hogy az egyházakat mint pusztán szellemi természetű intézményeket támogatjuk most ilyen helyzetben az önkormányzatok rovására, hanem az egyházaknak komoly szerepe van, amit tulajdonképpen növelni kell. Nem igazak azok a bírálatok, hogy máris túlságos a szerepük, véleményünk szerint ettől még nagyon messze vagyunk, és ezen a területen egy ilyen költségvetési lépést kezdeményeztünk, ami be is következett, hiszen ezek elfogadásra kerültek. Mi is osztjuk azokat az aggályokat, hogy ennek a kompenzációs csomagnak, amely végül is 42 milliárd lett, és ennek a fedezetét meg kellett keresni, hogy ebben a fedezeti részben, ami már nyilvánvalóan nem az Érdekegyeztető Tanács műve, vannak olyan elemek, amelyek bizonytalanságot sugallnak. Ilyen a privatizációs bevételből a húszmilliárdnak az ide való beépítése. Természetesen ez egy kényszerű lépés volt, de mégis az a terület, ahonnan leginkább lehetett ilyen fedezetet biztosítani. Ebben a lépésben is az a szándék nyilvánult meg, hogy mindenképpen legyen a kompenzációnak fedezete, természetesen enélkül nem lehetett volna költségvetést elfogadni, tehát hogy a kompenzáció ne kerüljön veszélybe, mindig erre helyeztük a hangsúlyt - a kétkulcsos áfa-val összefüggésben -, hogy a lehetőségek szerinti kompenzáció mégis bekövetkezzen. Nos, az itt elhangzottakkal kapcsolatban ezeket a rövid reflexiókat szerettem volna elmondani. Befejezésül még egy gondolat. Az államháztartási törvény alapján - ugye, ez volt az első év amikor ennek a menetében tárgyalunk - én azt hiszem, helyesnek bizonyult az a rendelkezés, hogy november 30-áig mindig történjen meg a fő döntés és utána pedig a fejezeteken belüli részmozgásokra még legyen lehetőség. Hiszen így most már az év végéhez közeledve nem kell azzal számolnunk, hogy valamikor az év végén történik meg az a valóban nehéz döntés, amely már megszületett. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében ajánlom a tisztelt Háznak, hogy most már tegyük fel a pontot ennek a költségvetési vitának a végére, illetve fogadjuk el teljes mértékben országunknak 1993. évi költségvetését. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)